2011. május 23., hétfő

Rick Riordan: A szörnyek tengere

Próbáltam megfejteni az ifjúsági regények csábító voltát. Mi az, ami miatt úgy döntök újra és újra, hogy a kezembe veszem és nem alszom éjszakánkét.  Ez utóbbi ugyan nem nagy áldozat részemről, hiszen elég későn fekszem magamtól is, de mégis...

Rick Riordan twitterén olvastam: "Odd when adult readers (not many) complain middle grade books read like middle grade books. Do they complain when pizza tastes like pizza?"

Okos és ravasz kérdés.  A mi esetünkben ez azt jelenti, ha ifjúsági regényt olvasol, ne fanyalog, amiért ifjúsági regényt kaptál.

Egész más a felépítésük, könnyebben érthetőek, ugyanakkor gyakran több cselekményszálat ötvöznek, mint a legtöbb regény. Nem feltétlen azért, mert ténylegesen több nézőpontot ismerünk meg (Bár  a 39 kulcs sorozatra igaz ez is, és szintén tervezek róla említést tenni.), hanem mert könnyebben mögé látsz a történetnek. Miért?

A szereplők személyisége hamar kirajzolódik, nem kell feltétlen találgatni. Akkor is, ha csavart tartogat, tudod, hányadán állsz vele. Feltételezik az írók, hogy rugalmas, friss agyaddal képes vagy követni a sztori minden hurkát. A nyelvezet általában könnyedebb, a leírások részletesebbek. A 10-12 éves korosztály, akik számára ez a sorozat is íródott, nem feltétlen ismeri a görög mitológiát, így azok a karakterek, melyek szóba kerülnek, részletes ismertetésen mennek át. Méghozzá pont megfelelő arányban. Két oldalt nem szívesen olvasnék egy faun kinézetéről, de az egy kicsit részletesebb külső után folyamosan csöpögtetett belsőtulajdonságok, kellően szórakoztatóak.

Amikor pedig egyéb olvasmányaink során szembetaláljuk magunkat küklopszokkal, már tudjuk, hogy kinek a gyermekei, hogy kerületek oda, ahova, és mit keresnek ott. Azért hangsúlyozom, egy tanár még így is sírórohamot kaphat a leegyszerűsítések és kihagyások miatt, de pontatlanságot legalább nem tartalmaz, ami plusz pont.

Varázslatos, hogy nem néznek ostobának sem. Semmi sincs túlmagyarázza, semmi sincs elnagyolva. Úgy gondolom, egy sikeres gyerekkönyvnek nem szabad arra építenie, hogy az olvasóközönsége csekély értelmű medvebocsokból áll. Ez különben sem igaz. A lekezelt gyerekek nem jó fogyasztók, az ilyen könyvek pedig megbuknak.

Jómagam arra jutottam, azért szeretem ezen műfajt, mert gyermekké válhatok, azzal a tudással, amivel most rendelkezem. Váljuk be, azért ez valami! Mégha nem is szereztem meg egy tanár, vagy akár egy éltanuló ismereteit, helyzeti előnyben vagyok a legtöbb gyerekkel szemben. Ami meg aljasság, de ez van! Az élet igazságtalan.

Hogy végre a könyvről is mondjak valamit:

Percy Jacksonra is tipikusan igaz, nem szükséges keresnie a bajt, megtalálja az magától is. Sőt, most nem is a saját útját járja(aminek egyáltalán nincs jelentősége.), mégis fülig merül a csávában.

Az iskolai tanévre hazaköltözött és igaz, hogy továbbra sem egy elmebajnok, de úgy tűnik, hála a nyugodt kezdetnek, a következő évet is itt ünnepli. Szert tesz egy új, ámbár kicsit furcsa barátra, majd egy szörnytámadás során  agyaslány is tiszteletét tesz.

Hősünk szokás szerint későn kapcsol (Persze, máskülönben semmi szükség nem lenne Annabeth-re.). Továbbra sem táltosodik meg,  néhány körrel lemaradva követi az események, vagy éppen elébük siet és a döbbenetes az egészben, hogy esélye van a túlélésre. Ezzel aligha árulok el titkot, hiszen  sorozat öt kötetből áll. A főhős halála hamar véget vetne  a szép reményeknek. Izgalom, azért így is akad bőven. Ott a kecske- (Csak annyi bizonyos, hogy elindult Pán keresésére. Ami egyaránt nagy megtiszteltetés, valamint kötelessége minden faunnak. Legalábbis szerintük. Valamint, ki tudja miért, menyasszonyi ruhát visel.) és a tábormentés. Újabb titokra derült fény a családjával kapcsolatban, ezen a ponton pedig, több főisten is belekeveredik az eseményekbe. Van dolog rendesen.

Ezúttal Odüsszeusz kalandjai elevenednek meg, illetve belépked a képbe, az aranygyapjú is. Több szálon keresztül szövi át egymást a két történet, ami ismételten jó pont Riordannak.

Olvasmányos, izgalmas, kalandos és okító.  Ismételten többet nyújt annál, mint amit vártam.

9/10

Magyar kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fordította: Acsai Roland (Kissé aggódtam a fordítóváltás miatt, de a félelmem alaptalannak bizonyult.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...