Hát kérem, ez azon kategória, amit nem jó tömegközlekedésen olvasni. Időnkét ugyanis annyira nevettem, hogy potyogtak a könnyeim, és tisztelt embertársaim kicsit odébb húzódtak. Az aggály, miszerint ez fertőző lehet, reggel hét előtt kiült az arcukra. Ezelőtt csupán a Mesemaraton (természetesen az első és eredeti) ütötte meg ezt a brutális szintet. Mostantól ketten ülnek a polcomon.Safier nagyon sikeres, több díjjal kitüntetett forgatókönyveket írt, még biza Emmyt is kapott (A Berlin, Berlin talán sokaknak ismerős), mígnem 2007-ben megírta első regényét.
Hű az anyja mindent! Nagyjából ez a véleményem róla. Egy barátnőm ajánlotta. A fülszöveg alapján mégsem csigázott fel különösebben. Ő meg csak erősködött, hogy rég nevetett ennyit egy könyvön és higgyem el, nem fogom megbánni. No, azért ez elhamarkodott ígéret, gondoltam. Erre nem igaza lett?!
Az első 30 oldal gyakorlatilag bevezetés, és nem is igen értettem mit szeretne vele az író. Hát hol marad a beígért móka? A külön csillagozott kis megjegyzéseket elolvastam, de rejtély volt a számomra. Sem az okát, sem az értelmét nem láttam. Olvastam tovább, mert sejtettem, lesz itt valami. Aztán jött a bam-di-di-bum! A kis megjegyzések értelmet nyertek, a kép összeállt és mire észbe kaptam, a regény végére értem. Egy délután+ éjszakás volt, ami nyilván a fordítást is dicséri, hiszen nem mindegy a nyelvezet.
Az ötlet nagyon tetszett. A párbeszédek, emberi kapcsolatok, szereplők élőnek tűntek. El tudtam hinni, hogy lejátszódhat a valóságban, mert alapvetően egy mindennapi dolgokkal foglalkozó iromány. Az emberi értékek, érzelmek egyformán megjelennek, és közben tanulságok tucatját szuszakolja le a torkunkon. Mindezt úgy, hogy fel sem fogjuk. Főhősünk mulatságos kalandok során halad életeken keresztül. Folyamatosan jobbá válik, folyamatosan dolgozik magán, hogy a célját elérje. Ez rögeszmévé válik, ami becsípődik, mint a motoros kabátja és csak a következő parkolásnál szabadulhat. Küzd magával, a körülményekkel, elbizonytalanodik, csetlik-botlik, és közben mi jól szórakozunk. Mert ilyen az emberi természet. Amikor pedig megkapja azt az életet, amire annyira vágyik, kiderül, hogy semmi sem tökéletes. Nem ezt kértem! Az mindegy! Ki kell hozni az adott helyzetből a lehető legtöbbet.
A humor lehet ironikus, fanyar, direkt és indirekt, konkrét, szélsőséges, elvont, rejtett és arcpirítóan egyenes, bántóan őszinte, vagy finoman csipkedő és ebben a könyvben szinte minden hiánytalanul megvan.
Már önmagában érdekes, ha egy férfitől kapunk csajos könyvet, ami különben azt a műfaj, amiért ritka kivételektől eltekintve, nem rajongom. A vége kicsit nyálasra sikerült, minden kaland dacára boldog befejezés kerekedett. Az érzelmek győztek a felületesség és a külsőségek felett, bár erre oly kevés példát kínál az élet.
Nem tudom, Safiernek honnan vette a női szemszöget, nem lőtt vele mellé. Mindannyian ácsingózunk a boldogságra. A holtomiglan, holtodiglanra és a lehetőség, hogy ezeken túl is létezik esély, több mint csábító. Ráadásul a második esély kinek ne jönne jól?
Nekem olyan sok második esélyre lenne szükségem, hogy már nem is számolom. Talán elég egy is, ha jól választok. Mégis úgy élek, hogy nem bánok meg semmit. Ha máshogy cselekedtem volna, nem az lennék, aki ma vagyok. És én szeretem akivé lettem. Azért... Ha teljesen elölről kezdhetnék mindent, hogy az életem egy adott szituációját hozzam helyre, bizonyára megfontolnám az ajánlatot.
És ti? Tudnátok nemet mondani?
9/10
Magyar kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Fordította: Kosztolánczi Krisztina
Szerintem pont ezért jó, hogy nincs lehetőségünk visszamenni, hogy bármit is megváltoztassunk, mert akkor már nem azok lennénk, akik most vagyunk. Még az is lehet, hogy rosszabbá válnánk, de az egész biztos, hogy másmilyenné. Abban meg teljesen igazad van, hogy úgy kell élni, hogy ne bánjunk meg semmit.:)
VálaszTörlésA könyvet eddig nem ismertem, de az ajánlásod miatt igyekszem majd sort keríteni rá, mert egy kis nevetés mindig jól jön.;)
Szeretem, amikor igazat adsz nekem :D A nap fénypontja :D Viszont tényleg így van. Akkor amikor meghozok egy döntést, a legjobb tudásom szerint teszem. Hogy menet közben kiderül tévedtem, az benne van a pakliban, de abban az adott pillanatban ezt nem tudhattam. Ezért nem bánok meg semmit. :)
VálaszTörlés