Alan Bradley: As Chimney Thrice the Grave's (Flavia de Luce 7-9.)

Flavia de Luce régóta a szívem csücske. Jó, tudom, sokszor írom ezt, de a szívem igen csücskös és sok-sok könyv belefér. Ez az ifjúsági sorozat pedig több alkalommal bizonyította, méltó a bizalmamra. És ez nem véletlen. Az összes történet elképesztő és lebilincselő, Flavia karaktere fantasztikus, ahogy az egész családja is, mert mindig tartogatnak valami váratlan meglepetést, ami miatt megunhatatlanok. Igazán sajnálatos, hogy 2017 óta nem jött ki új rész magyarul, ezért nem sok választásom maradt. Ha folytatni szeretném olvashatom vagy hallgathatom angolul.

Alan Bradley: A halott madarak nem énekelnek (Flavia de Luce #6)

Flavia de Luce hatodik kalandja ezúttal is Bea jóvoltából jutott a birtokomba. A megérkezése ugyan kalandos volt, amin akkor kicsit bosszankodtam, így utólag inkább azt mondanám, méltó volt a sorozathoz. Elveszett, megkerült, ha gyilkosság- szerencsére - nem is, de talány követte, még most sem tudjuk, miért nem kaptam értesítést az érkezéséről, de talán már nem is számít.

Flavia családjával együtt nehéz időszakon megy keresztül, eddig is sejtette mindenki, hogy édesanyja minden bizonnyal halott, hiszen jó néhány éve már annak, hogy eltűnt, de sejteni, és biztosan tudni, két különböző dolog. Külön vonattal szállítják haza koporsóját, a vasútállomáson rengetegen megjelennek, s közülük sokan ismeretlenek a lány számára. Egy férfi furcsa üzenetet ad át Flaviának, majd a zűrzavarban a vonat alá esik. Nem ér rá foglalkozni sem az üzenettel, sem a váratlan halállal, a tudomány segítségével egy valódi csoda véghezvitelét tervezi, az élet azonban máshogy dönt.

Alan Bradley: Elég már, a csontok suttognak (Flavia de Luce #4 - 5)

Még blogturnés koromban kaptam rá Flavia kalandjaira, és mi sem bizonyítottja jobban a sorozat kiválóságát, hogy már rég kiszálltam, mégis megmaradt bennem a vágy a folytatására. Oké, oké! Készséggel beismerem, le vagyok (khm... voltam) maradva, no de számít az, ha valami jó?! Bea jóvoltából akadtunk újra össze, és ismételten megállapítottam, nekem való, jóféle 9+-os krimi, amit igazán kár lenne kihagyni.

A negyedik és ötödik részt, előzetes szándékom ellenére, meglehetősen közel olvastam egymáshoz, és arra jöttem rá, ha meglenne a hatodik rész, mostanra már azt is kézbe vettem volna. Erről írtam korábban, de számomra az ifjúsági regények a mentsvárat jelentik, azt a védelmi vonalat, ami áthatolhatatlan buborékkén megvéd. És nem szépítem, mostanában görcsösen kapaszkodom azért, hogy a felszínen maradjak. Hogy felkeljek reggelente és bemenjek egyáltalán dolgozni. Ilyenkor pedig olyasmire van szükségem, amit tényleg és teljes szívvel élvezhetek.

Alan Bradley: A jósnő kristálygömbje

Flavia de Luce, a minden lében kanál gyereknyomozó újabb kalandja már akkor bizton számíthatott az érdeklődésemre, amikor még hírből sem hallottam a magyar megjelenésről. Egy jó ifjúsági sorozat, pláne ha krimi, igen hamar rajongóvá tesz, és bevallom, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül – így hát külön öröm, amiért a kiadó folyamatosan hozza a részeket.

Bishop’s Lacey-ben karnevált rendeznek, teljesen normális, hogy Flavia is ott ténfereg a tömegben. Mindenki tudja, hogy az összes hasonló rendezvényen nagyon népszerű szórakozás a tenyérjóslás, ezért kíváncsiságnak engedve ő is betér a cigányasszonyhoz. Hogy, hogy nem, a kaland egy felgyulladt sátorral végződik, ami egyértelműen a kislány hibája... ezt jóváteendő elvezeti az idős asszonyt a Palánkosba, egy kis tisztásra, ahol letáborozhat. Nos, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, és ez az egyszerű cselekedet egy egész sor eseményt indít el, ami a jósnő megtámadáshoz, és a végén egy halálesethez vezet. Luce viszont sosem futamodik meg a rejtélyek elől, még akkor sem, ha tizenegy éves...

A könyv határozottan hozza az előző könyvek színvonalát, bár érzelmi szempontból sokkal színesebb: Flavia számára mindig is nehézséget jelentett kifejezni az érzelmeit, hiszen mégis csak egy sebezhető gyerek, és ez az, ami az idő múlásával sem lett könnyebb. A családjával való kapcsolata egyszerre furcsa és megmagyarázhatatlan – kicsit olyan ez, mint amikor a nagytestvér folyton megveri a kisebbet, de azt nem viseli el, hogy más is hasonlóan tegyen. A nővérei folyamatosan terrorizálják, ő pedig folyton azon dolgozik, hogy bosszút álljon, ráadásul édesapja is igen különös ember, aki nem képes megfelelő szigorral fogni a lányait, és bár nyilvánvalóan szereti Flaviát, nem tud mit kezdeni azzal, hogy a lánya ennyire hasonlít az édesanyjára. És amikor végre a sarkára áll, jellemzően nagyon rosszkor teszi...

A cselekmény gyökere ezúttal is a múltba nyúlik, ahogy Agatha Christie írta: „Régi bűnnek hosszú az árnyéka”. Azonban ezúttal nemcsak bűnök, hanem vallások, hitek is ütköznek, miközben több szál keresztezi egymást. Gladys, a hűséges bicikli továbbra is rendszeresen elviszi kis hősnőnket, aki gyakran több dolgot tud meg, mint szeretett volna. Talál magának egy új barátot, de a kapcsolatok kusza hálójában könnyebben veszíti el, mint ahogy mérgeket kever (pedig ez utóbbi tevékenység már igazán könnyedén megy neki!).

A hangulat továbbra is magával ragadóan különc. Soha életemben nem élveztem úgy a kémia órákat, mint ahogyan most szeretem olvasni Flavia kísérleteit. A bűntények kicsit kegyetlenebbek lettek, és nagyon úgy tűnik, Alan Bradley számára nem léteznek tabu témák. Ezúttal egy régen elrabolt csecsemő ügye is borzolja a kedélyeket, mintha nem lenne éppen elég bonyolult az eset amúgy is, ráadásul a sokat emlegetett édesanyja szelleme is kísérti a kislányt. A rejtély megfejtése érdekében hazudik, csal, és beoson bizonyos helyekre, arról nem is beszélve, hogy a settenkedésben legalább olyan jó, mint néhány besurranó tolvaj – ha nem jobb. De természetesen Hewitt felügyelőnek, akivel közösen ez más a harmadik gyilkossági ügyük, ezúttal sem tetszik a nyilvános kérdezősködés, és bár a rendőrség is végzi a dolgát, szokás szerint kicsit le vannak maradva. Ebben nincs semmi meglepő, ezúttal is Flaviára irányul minden figyelem, a többi szereplőről alig rendelkezünk ismerettel, és ha mégis leesik valami kis információmorzsa, az természetesen a kislány szemén át érkezik. Ez igazából egy egyszemélyes show.

A borító tematikája maradt az eredeti, aminek nagyon örülök, bájos és kissé sötét is egyszerre; viszont amit kicsit fájlalok, ahogy a második rész esetében is tettem, azok a címek. Az eredeti angol címek egy-egy kifejezésre, idiómára utalnak, amit nyilván nem lehet szó szerint lefordítani, de a magyar változatuk kissé fantáziátlan, és ezzel tagadhatatlanul rombolja a kezdő hangulatot. No de, ahogy mondani szoktam, ennél nagyobb bajom ne legyen.

A széria harmadik kötete szórakoztató, könnyen olvasható és igazán sajátságos légkört teremt. A maga nemében hiánypótló sorozat; továbbra is az egyik kedvencem, hiszen minden olyan kritériumnak megfelel, amit egy jó ifjúságregénytől elvárok: szórakoztat, tanít, elvarázsol és a tetejében még a kötelező hullát is hozza...

9/10 

Magyar kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.

Fordította: Dr. Dávid Katalin Zsuzsanna,

Sajnos a turnéból kimaradtam egyéb teendőim miatt, de azért feltétlen olvassátok el, mit írtak a többiek: 

Kelly és Lupi olvas

Deszy könyvajánlója 

Itt meg is rendelhetitek!

Teaser kedd #145

A jó kis maffiás könyvemet kénytelen vagyok félre rakni, mert Flavia egyre jobban hívogat. Azért elképesztő, hogy mostanában több könyvet tettem félre, mint amennyit befejeztem... No de félre búval, a kis Adams, akarom mondani de Luce mindig jó választás.

Az embernek kedve lenne megint kisiskolásnak lenni, szorosan összefont hajat meg térdig érő zoknit viselni, és biciklivel csavarogni a környéken. Jó, nem tudok biciklizni, de szoros copfban sem fonták soha a hajam, így hajlamos vagyok azt hinni, ezek megléte, avagy hiánya nem kizáró tényező.

Daffy a másik nővérem volt, aki két évvel idősebb nálam, de tizenhárom évesen már kész szadista volt.
- A könyvek fölött csorgatja a nyálát.

Alan Bradley: A Red Herring Without Mustard 
(Magyar cím és borító még nincs)

Alan Bradley: A titokzatos bábjátékos - Flavia de Luce rejtélyei #2 - Blogturné Klub

Flavia visszatért, és természetesen gyilkosságot talált. Alan Bradley több díjat nyert ifjúsági krimisorozatának második része már kapható magyarul is. Ne hagyjátok ki! 

Flavia de Luce, a veszélyesen intelligens tizenegy éves lány szenvedélye a kémia. Zsenialitását gyilkosságok megoldására használja Bishop’s Lacy-ben. Hű társa a nyomozásban Gladys, a kerékpárja. Elszántságát pedig csak gonosz nővéreinek mesterkedése múlja felül. Most ismét egy rejtélyes bűntény megoldásán fáradozik: a tehetséges bábos, Rupert Porson halálának ügyét próbálja felgöngyölíteni, akit áramütés ért a színfalak mögött. Csupán véletlen vagy kegyetlen gyilkosság? De ki tenne ilyet, és miért? Vajon az őrült nő volt, aki az erdőben él? Vagy Porson bájos, de kiszámíthatatlan asszisztense, Nialla?
A rendőrség a sötétben tapogatózik, de Flavia rájön, hogy valaki megbabrálta az elektromos rendszert a színpadon. A lány nyomozás közben egy másik rejtélyes halálesetet is felderít.
És ahogy Flavia követi a nyomokat, az események szépen lassan a helyükre kerülnek, és a lány hamarosan szembe találja magát a bábmester gyilkosával...

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft

Oldal: 316
ISBN: 9789632615493 

Fordította: Lázár Júlia

Itt megrendelhető

A Flavia de Luce rejtélyei sorozat telitalálatnak bizonyult a tavalyi évben – egyesíti mindazt, amit szeretek: jó ifjúsági regényt, krimit és gyilkosságot. Azért rögtön az elején megjegyezném, némileg csalódott vagyok a könyv címe miatt, ugyanis én még a korrektura előtt olvastam, és a kézirat a Kenderből van a hóhér kötele munkacímet kapta, ami egyből megnyert magának. Persze belátom, az érintett korosztály számára talán elrettentő lehet, vagyis inkább a gyerekek szülei számára, de tudjátok, hogy van ez: ami elsőnek kapja el a szíved, az az igazi.

A sorozatra talán az a legjobb szó, hogy üdítő – de hát mi más is lehetne, amikor egy 11 éves kislányról szól, aki mindent tud a méregkeverésről, és akinek, ki tudja miért, pokollá teszik az életét a testvérei. Ugyan gyakran felmerült bennem, hogy én szívlapáttal vennék elégtételt a galád rokonokon, Flaviát sem kell félteni: komolyan azon aggódtam, hogy előbb-utóbb megmérgez valakit, mégis, ez furcsa színt visz az egyébként diszkréten színtelen ötvenes évek világába. A de Luce család viszont meglepően tarka, itt-ott némileg felszínesek ugyan, de mégis összeköti őket a helyzetük. A papa leégett, nincs egy vasa sem, a nagylány körül legyeskednek a fiúk, a középső ki sem húzza a fejét a könyvekből, a legkisebb meg úgy furcsa, ahogyan van, és ha ez nem lenne elég, megérkezik a nehezen viselt nagynéni is, aki maga sem megy egy kis különcségért a szomszédba.

S ha már itt tartunk, a cselekmény ezúttal kicsit összetettebb, amihez kevesebb társadalomrajz társul, bár az is igaz, hogy meglehetősen részletes karakterábrázolások érkeznek hozzá. Szereplőink többségére egyaránt jellemző, hogy szerethető, kicsit bugyuta alakok, vagy éppen ennek az ellentéte: taszítóak és merevek. Flavia pedig készen áll arra, hogy megfejtse a lényüket. Nem mentes ő sem az előítéletektől, de hihetetlenül friss jelenség, és tagadhatatlanul kilóg a környezetéből. Továbbra is hagyományos módon gyűjtögeti a nyomokat, bebarangolja a környéket kedvenc biciklijén, kutat a könyvtárban és szünet nélkül figyel, kérdez, érdeklődik. Leás a múltba, megkeresi minden baj forrását, s miközben megállás nélkül küzd a családjával, lassan és komótosan szedegeti a lehullott morzsákat is.

A borító változatlanul megkapó, és még most is a kis Wednesday Adams jut róla eszembe, de nincs semmi gond egy aprócska képzelettársítással – főleg, amikor valami ennyire jó. Elvégre hol van az leírva, hogy a bűn üldözőjének felnőttnek és jólfésültnek illik lennie? Egy tudományokban jártas, folyton kíváncsi lány is megteszi. Töredelmesen bevallom, hogy kedvencem lett ez a sajátságos, kicsit szomorkás, sötétebb tónusú, szarkasztikus humorral átitatott széria, és repesve várom a harmadik kötetet. Talán kicsit korán, hiszen a második rész is még csak október 31-én jelent meg, tökéletes időzítésként arra az ünnepre, amit hivatalosan nem tartunk, mégis évről-évre egyre népszerűbb.

9/10

Teaser kedd #108

Már csak két nyitott könyvem van, így semmi mentséget nem találtam arra, miért ne kezdhetnék egy új könyvbe - igaz, nem is nagyon kerestem -, tehát belevágtam a dolgok közepébe.
Egy olyan darabra esett a választásom, ami ifjúsági, kellemesen sötét hangulatú, már az első részét is szerettem, és ha minden igaz szeptemberben meg is jelenik a folytatása.

Alan Bradley igazi fekete lovas volt tavaly októberben, és nem várt rajt-cél győzelmet aratott. Szórakoztató volt, egy ifjúsági krimi, ami szerintem hiánypótló mű, ezért nagyon örültem neki, hogy a kiadó ősszel hozza a sorozat második kötetét is. Amiből különben csak 78 oldalt olvastam eddig, de már imádom. Magyar borító még nincs hozzá, így az eredetit csatolom.
Azért van némi előnye annak is, ha az ember lánya blogger...

Heti teaser:

Csodák csodája, de az ostoba jószág megmozdult. 
Hatalmas fekete füst tódult ki a kipufogón, és oda se kellett néznem, hogy tudjam, megint el kell majd magyaráznom papának, hogyan tettem tönkre egy pár fehér zoknit. 

Alan Bradley: Kenderből van a hóhér kötele

Alan Bradley: De mi került a pitébe? - Flavia de Luce rejtélyei #1 - Blogturné Klub

Október 15-én, azaz ma, a Maxim Kiadó gondozásában jelenik meg a Flavia de Luce rejtélyei sorozat első kötete, De mi került a pitébe? címmel. A 2009-ben kiadott széria kezdő kötete számtalan díjat zsebelt be és még több jelölést kapott. Elnyerte többek között az Agatha, Anthony, Arthur Ellis  és a Macavity  díjakat is.
Az ifjúsági krimi kategória mint olyan számomra hiánypótló. Talán ha több lett volna az én gyermekkoromban is, akkor nem Agatha Christie-n nevelkedem, bár azért erre nem vennék mérget.
 
A bűbájos, gazdag képzelőerővel megáldott Flavia de Luce két undok nővérével és özvegy édesapjával Buckshaw valaha jobb időket látott kastélyában él. A szemfüles és kíváncsi lány a családi birtokon felfedez egy elhagyatott viktoriánus laboratóriumot, ahol kitanulja a vegyészetet - főként a méregkeverést.
Egy különös haláleset és számos megmagyarázhatatlan rejtély arra sarkallja Flaviát, hogy nyomozásba kezdjen. Mikor édesapját letartóztatják gyilkosság vádjával, felgyorsulnak az események. A félelmet nem ismerő lány a kémia segítségével fedez fel ellentmondásokat és kapcsolódási pontokat, és fejti fel a bűnügy szövevényes szálait.
Lendületes stílusú, lebilincselően izgalmas regény, amelyben a fiatal elbeszélő-főszereplő igazi Agatha Christie-krimibe illő leleményességgel és logikával ered a bűnügy nyomába. A De mi került a pitébe? egy hatkötetesre tervezett sorozat első része.

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft

Oldal:340

Fordította: Lázár Júlia

Megrendelhető: 
http://olvas.hu/termekek/view/1058/de_mi_kerult_a_pitebe_

Szerintem:

Ez a könyv szerelem volt első látásra. Amikor ránéztem a borítójára kusza érzelmeim támadtak. Először is egyértelműen látok némi hasonlóságot Flavia és az ifjú Wednesday Addams között, másfelől az egész hangulatában van valami Emily the Strange-es is, ami ugye nálam már plusz pont.
Igaz, a legtöbb ifjúsági regényben koránt sem szokás gyilkolászni, de szerencsére mindig akadnak kivételek. Még ha nem is annyira bizarr a történet, mint a Nem vagyok sorozatgyilkos, de azért kellemes kis krimi, ami olyan 4-5 oldal után végleg belopta magát a szívembe.

Flavia igazán különös kislány. Nem csak azért mert a méregkeverés a hobbija, és már mindent tud erről a témáról 11 éves korára, hanem azért is, mert nagyon tájékozott. Nem olyan mint a többi kislány. Az 1950-es években azért alapvetően más női modell volt az ideális, mint manapság, de az a helyzet, hogy Flavia mai mércével nézve is furcsácskának számítana, hát még egy kisvárosban, ahol mindenki tudja, legalábbis tudni véli, mi tesz jót egy kislánynak.
Igazából csak azzal nem számol senki sem, mivel a hullára saját keretükben talál rá, szükségét érzi, hogy fellebbentse a fátylat nem csak erről a rejtélyről, de egy több évtizede feledésbe merültről is. Amikor pedig édesapját letartoztatják, már egyértelműen a gyilkos nyomában jár. Csak az még nem tud róla.

Szerettem ezt a karaktert. Azért szerettem, mert akármilyen különös személyiséget is takar a Flavia de Luce név, alapvetően mégis csak egy kislányról beszélünk, aki ugyan megvan győződve arról, hogy mindent tud, mégsem tévedhetetlen. Szívós, aprólékos munkával szedi össze a tényeket és próbál belőlük egy kerek történetet építeni.
Nem mondom, hogy végig rágtam a körmömet, azt sem, hogy minden mozzanat különösen sokkolt volna, de fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy nem én vagyok a célcsoport. És ennek ellenére igazi szerelembe estem.

Angolul jövőre várható a sorozat hatodik kötete, amit egyes híresztelések szerint 10 részre terveztek. Persze, ha most morbid szeretnék lenni, és miért ne, illik a témához, azt meg is kell élni. Alan Bradley 75 éves jelenleg, vagy akörül jár, és bár a széria olvasottsága a kezdeti kötethez képest valamelyest visszább esett, kiépítette a saját rajongóbázisát, akik nem kevesen vannak világszerte. Az író, bár több novelláját is felolvasták egyik-másik rádióban, igazi ismertségét Flaviának köszönheti.
A világ amit megteremtet a számára rendkívül különleges. Nem csupán a hangulatára gondolok, mivel a története az '50-es években játszódik, nincs net, wi-fi, meg cset, ez egy igazi régi vágású krimi. Hősnőnkre komoly lábmunka, vagyis pedál munka és könyvtári kutatás vár. El kell beszélgetnie az emberekkel, mert nem minden információ lelhető fel ott, ahol kereste, nem dőlhet csak úgy hátra, túl sok minden múlik azon, hogy az eset végére járjon.

Bradley csupán annyit tett, hogy a saját tini és huszasévei elejére helyezte a történet idősíkját, amit nyilván jól ismer, és amire talán egy kis nosztalgiával is gondol.
Mindegy is, hogy miért döntött így, mert működik. Rendkívül laza, szarkasztikus, kicsit sötét tónusú ifjúsági irodalom, sajátságos hangulattal.
Ezt különben a könyvhöz készült olasz és a személyes kedvencem, a német trailer is megerősíti. Remélem, hogy hamarosan olvashatom a második részt is.

10/10

És akkor játszunk egy kicsit:

a Rafflecopter giveaway

Feltétlenül olvassátok majd el azt is, hogy wilwaren mit gondolt a könyvről.

Olvass bele:

De mi került a pitébe.pdf by 

Teaser kedd #60

Persze senkit sem fog különösen sokkolni, hogy ismét el vagyok úszva az olvasmányaimmal, belekezdtem ugyan egy új könyvben a Blogturné keretében, de nem egészen tudom, hogy szabályos-e abból idézni. Megkérdeztem, és megnyugtattak, hogy szerintük igen, de igazából senki sem tudja biztosra. Hát akkor én most kockáztatok!
A Maxim Könyvkiadó Kft. gondozásában jelenik meg októberben a De mi került a pitébe? címmel Alan Bradley: Flavia de Luce rejtélyei sorozatának első kötete. A 2009-ben útjára induló széria jelenleg az ötödik kötetnél tart, és ha hinni lehet a híreknek, a jelenleg 74 éves író 10 kötetre tervezi. Ifjúsági regény, de nagyon úgy tűnik, hogy minden porcikájában nekem való.
A történet szerint az 1950-es években járunk, Flavia majdnem 11 éves, igen élénk képzelőerővel és természetesen mindig ott van, ahol nem kéne. Amikor édesapját letartoztatják gyilkosság vádjával maga kezd el nyomozni.

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

 
Eheti ízelítő:

Vörös hajával, rozsdaszürke öltönyével a fegyvermúzeum egyik homályos sarkában álló kanadai darura emlékeztetett.

-... a szégyenre nincs korlátozó rendelet - mondta a hang.

Alan Bradley: De mi került a pitébe?