2017. december 31., vasárnap

Ez is megvolt, azaz kipipáltam a 2017-es évet is

A 2017-es év olvasás tekintetében meglepő és kellemes volt. Meglepő, mert ötven könyv felett végeztem, és kellemes, mert nem kevés nagyszerű, szórakoztató darabbal is összeakadtam.
Megpróbálkoztam új írókkal, stílusokkal, eltökéltem, hogy több női írót szeretnék megismerni, és azt hiszem, ez a törekvés jót tett az olvasási kedvemnek is. Kellemes meglepetést okozott a Galaxis útikalauz stopposoknak, a Kvantumtolvaj, Benedict Jaka Alex Verus sorozata, a Budapest Noir, az Úton, az Az és női vonalon a The Paper Magician is - lejjebb még említek néhány írónőt, de mégsem ismételhetem magam újra és újra.

2017. december 30., szombat

Napi apró - könyvekről röviden #6

A jó hír az, hogy bár az íráshoz nincs kedvem, legalábbis nagy, kifejtő, reeás posztok formájában, viszont tök jól haladok, ami az olvasást illeti. És ez nagyon fel tud villanyozni. Jó, azért valami nekem is sikerülhet! És ha ezt az évet nézem, ami egyaránt illethető hektikus, zavaros, érzelmileg felkavaró és iszonyatosan fárasztó jelzőkkel, igazán elégedett lehetek a változatosságával, a némi óvatos kísérletezgetés ellenére is.

Talán a listát nézve úgy tűnhet, hogy sok angol könyvet olvasok, de valójában, még mindig a magyar nyelvűek vezetnek. Ennek ellenére ebben a felhozatalban, a három angol nyelvű kiadásból csak egy kapható magyarul, és ha engem kérdeztek, ez szégyen.  Persze ez egy kis piac, ahol igazán zseniális darabokat is meg lehet folytatni reklám és egyéb hirdetések hiányában, de az ember lánya valahogy sosem adja fel a reményt.

2017. december 20., szerda

Jonathan Stroud: The Empty Grave (Lockwood & Co. #5)

A The Empty Grave sokkal hamarabb került hozzám, mint azt terveztem. A Bestsellers 25. évfordulóján, természetesen 25% kedvezménnyel gyűjtöttem be - csodás nap volt, több könyvvel távoztam, mint terveztem, de az előzetes számításnál kevesebbet költöttem, win win - , így nem vártam meg az olcsóbb kiadást. Természetesen egyből kézbe vettem, és most kicsit felemás érzéssel írok róla. Örülök, mert természetesen szuper volt, ennek ellenére némileg el is szomorított, mert ez azt jelenti, hogy nem várhatok többet.

Lucy szépen visszailleszkedik a csapatba, és mondhatnánk, hogy minden visszatért a normál kerékvágásba, de a külvilágban sajnos nincs minden rendben. A Fittes ügynökség az egyedüli nagy cég a piacon, ami különben is felborulni látszik, közben a koponya felismerése szokatlan irányba indítja a csapatot. Valami igazán vakmerő irányba, és az csak természetes, hogy majdnem ott hagyják a fogukat. Persze megéri, elvégre betörhetnek az egyik legismertebb család mauzóleumába, és megleshetik Marissa Fittes nyugvóhelyét. 

2017. december 16., szombat

Charlie N. Holmberg: The Paper Magician (The Paper Magician #1)

A magyarul is megjelent A papírmágus úgy söpört égig az ismerőseimen, mint egy nyári vihar. Látszólag elsöpört mindet, és a nyomában elégedett, mosolygós könyvmolyok maradtak. Szinte mindenki szerette, ami persze mindig gyanús, főleg, ha rólam van szó, mert hát sok esetben kimondott hátrányt jelent mások elégedettsége, pontosítok, tömeges elégedettsége, viszont szinte senki sem állította, hogy tökéletes lenne. Ez tetszett, no meg pont beleillik abbeli tervembe, hogy több női íróval ismerkedem, és megszabadulok azon előítéleteimtől, miszerint kevés nő tud számomra elfogadható fantasyt írni.

Ceony Twill nem akar papírmágus lenni, de úgy tűnik, nem sok választása van. Emery Thane mágus gondjaira bízzák, a probléma csak az, a férfi minden jel szerint teljesen bolond. Ha vonakodva is, de hozzákezd a tanuláshoz, azonban legnagyobb ámulatára sokkal több lehetőség rejlik a papírban, mint gondolta volna. Mire igazán elkezdené élvezni tanulmányait, Thane szívét elrabolják, szó szerint, és mivel mások nem tesznek semmit, nem tehet mást, mint visszaszerezi. Mintha ez ennyire egyszerű lenne. 

2017. december 10., vasárnap

Michael Cunningham: Mire leszáll az éj

Az órák az egyik kedvenc könyvem, 2002-óta már többször olvastam - bár az igaz, az elmúlt néhány évben betokosodott a polcomon -, így tényleg jó hírként éltem meg, hogy a Jaffa Kiadó újra kiadta Michael Cunningham Pulitzer díjas könyvét, majd aztán folytatja az életművet is. Tizenöt évet vártam egy következő regényre, nem volt nagy idő. Észrevétel szökkent el, ahogy az a másfél-két nap is, míg a végére értem.

Peter, a negyvenes éveinek elején járó műkereskedő, feleségével, Rebeccával él egy kényelmesnek nevezhető házasságban. Ha néha fel is vetődik, jó-e így, a napi, heti, havi rutin továbblöki a lendületet vesztett életet. Minden elfogadhatónak tűnik, egészen addig, míg meg nem érkezik felesége sokkal fiatalabb, útkereső, drogról leszokott öccse. Ethan, akit családja csak Balunak hív, fiatal, elbájoló, igazi életművész, szenvedélyét maga mögött hagyva keresi az életcélját,  felelősség nélkül, szabadon. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...