Mo Xiang Tong Xiu: The Untamed - A démoni kultiváció nagymestere 2-4.

Az első rész nagyon feldobott, persze, erősen hatott rám a filmsorozat is, amit már vagy háromszor láttam, de tény, hogy kevés könyvet vártam tavaly annyira, mint a The Untamed következő részeit. Vagyis, akarom mondani, semmit sem vártam ezt leszámítva, mert hogy az az év nem tett jót az olvasói szokásiamnak.  Fogalmam sincs, miért, de megnyugtatott a sorozat. Újra elvarázsolt, és visszarepített abba világba, amin annyit nevettem, sírtam és izgultam. Még akkor is, ha  könyvek érzelmileg fele annyira szélsőségesek sincsennek, jó volt újra és újra kézbe venni. 

Wei Wuxian, Yilingh pátriárka már 13 éve halott, a lelke meg ki tudja merre csatangol, amikor Mo Xuanyu, a Mo család egy kissé félnótás tagja felajánlja számára a testét, hogy beteljesítse bosszúját azokon, akik ártottak neki. A szerződés egyoldalú, az elfoglaló lény véleményét nem kérte kis senki, de el sem állhat tőle, különben a lelke elveszik örökre. A dolgok jól alakulnak, a Mo család kisebb sétáló halott problémával küzd, ami miatt a Gusu Lan klán néhány kultivátora a helyszínre érkezik. Teszik a dolgukat serényen, de amikor az események kezdenek zavarossá válni, megérkezik a klán második embere, Lan Wangji is. Őt viszont szívesen elkerülné a friss testben ébredő egykori pátriárka, mivel túl jól ismerik egymást ahhoz, hogy előbb vagy utóbb nem derüljön fény a jelenlétére. Csakhogy, dacára  a szökésének, mire feleszmél, újra Felhőzugban találja magát, a szamarával, Almácskával, és egy testét vesztett kósza balkézzel együtt. A helyre, ahol a korábban is utált háromezer helyett már négyezer különböző szabály, és a szokatlanul türelmes Lan Wangji is él. 

Mivel némi idő eltelt, összesítve hozom az értékelést. Már annál is inkább, mert tulajdonképpen ez egy regény, amit alátámaszt a kínaiban szereplő folyamatos fejezetszámozás is. 

Azt gondolom, csak annyi történt, hogy túl vaskos lett egy kötetnek, nyilván több pénzt is hoz így a konyhára, szétszabdalták 4 részre és egy extrára - azért azt hozzá tenném, szerintem ehhez a magyar kiadónak semmi köze. Maguk a kötettek sem kaptak külön tartalom leírást, szóval úgy érzem, mindezek alapján én is kezelhetem egyben.

A történet egy folyamatos gondolatként hömpölyög tovább. Természetesen hiú ábránd volt Wei Ying részről, hogy Lan Zhan sokáig sötétben marad. Igen korán felrebben a pátriárka új személyazonosságának fátyla, ami némileg könnyebbé teszi a kommunikációt, barátokként folytatják, ott, ahol 13 évvel korábban abbahagyhatták volna, ha a politikai érdekek máshogy nem kívánják. Elvégre minden különbségük ellenére hasonló értékeket tartanak fontosnak, és ez tini korukban is összekötötte őket.  

A sztori haladtával egyre több dologra derül fény, a régmúltból, lassan bontakozik a kép, de Wei Wuxian örömére Lan Wangji hisz neki, támogatja, és ha szükséges, meg is védi. Mikor mitől kell. Hiszen várható, hogy egyre többen találják magukat szemben Mo Xuanyu titokzatos személyével. Feltűnnek a különbségek a múltban bolond fiú, és az éjszaki vadászat minden titkát ismerő, a halhatatlanság felé haladó jelenlegi énje között. A klánok is egyre nyugtalanabbak, fura dolgok történnek, és persze sok mindent megmagyarázna, ha ismét valaki mást lehetne okolni értük. A gyűlöletük sosem múlt el igazán, csak a kínálkozó lehetőségre várnak, hogy kiereszthessék a fáradt gőzt, és valaki a háttérből mindent megtesz azért, hogy megkapják, amit akarnak. De amit senki sem tud, hogy a szálak kuszálása már egy harmadik személy kezében van. 

A második részben nagyobb szeletet kapunk a múltból is, és ezen oldalak száma a harmadikban még tovább nő. Ezek az ugrások az időben szükségesek ahhoz, hogy megértsük a történteket, viszont a sorozattól eltérően sok dolgot nem bontanak ki olyan részletességgel. Ahogy elkezdenek összeállni a mozaikok, egyre jobban érezzük, hogy még valami hiányzik. Ez a valami csak az utolsó részben derül ki, amiben viszont már jóval kevesebb visszatekintés található. 

Érzelmes és szórakoztató jelenetek váltják egymást, a karakterek a sorozatbéli színészek hangján és arcával szólnak hozzám, Wei Wuxian mosolya és könnyei a könyvben is megtaláltak. És ezen a ponton ismét rácsodálkoztam, mennyire jó lett a  feldolgozás. 

Minden aprócska BL utalás kikerült a moderált szériából, a helyét viszont sikerült kitölteni, mert hogy kellett egy indok arra, hogy a srácok miért olyan jó pajtások, meg arra is, Wei Ying miért néz ki ugyanúgy. Szóval az a fura helyzet állt elő, hogy a hozzáírtak egy plusz szálat, és néhány helyen megcserélték az időrendet. A filmre alkalmazás miatt persze számos jelentet kissé át is írtak, és kicsit alaposabban felmentették Wei Wuxiant, csakhogy aprócska csalások ezek, amik, ha az összképet nézem, életemben előszőr nem is zavartak.  Rengeteg utalás van a főszereplők  szerelmére, kikacsintások, apróságok, amik miatt a rajongók megőrültek, és amit pedig hozzáadtak, a képivilágtól a zenéig, tökéletes volt.  

Amit igazán szeretek ezekben a típusú BL-ekben, és ami az eddig olvasott másik kínai fantasyre, a Gurdianra is vonatkozik, hogy az alaptörténet nagyon erős. Nem az a célja, hogy megerősítse a főszereplők szerelmét, ezen a ponton valóban mindketten a végére akarnak járni a dolgoknak. A történetet nem áldozzák fel senki, még a szexért visító tinik/középkorú nők kedvéért sem. Nyilván található utalás a kapcsolatuk alakulására, minden könyvben akadnak olyan jelenetek, amik eléggé egyértelművé teszik, merre tarthat a sztori, de itt sem törtink semmi igazán komoly, egy-egy csók vagy némi puszi. A köztük lévő kapcsolat azonban egyre kézzelfoghatóbbá, intimebbé válik, a pátriárka mindig talál egy momentumot, helyzetet, amin nevetni lehet, folyamatosan provokálja a békés Hanguang-junt, eközben pedig még sokkal jobban szórakozik. 

Hőseink nem küzdenek párkapcsolati problémákkal, félreértésekkel, mert igen kevés dolog akad, amit félre lehetne érteni, azokról viszont senki sem beszél. Az egyiküknek jó oka van hallgatni róla, a másiknak meg nem is igen tud semmiről semmit, legalábbis úgy tűnik... Wei Ying kíváncsi egy pár dologra, a negyedik részben egy mondat erejéig elmorfondírozik arról, hogy vajon a testfelajánlással terjedhet-e a ferdehajlamúság, majd az egész tépelődés 5-10 mondatban összefoglalható. Nincs könnyes búcsú, szívtépő zokogás és dráma. Lesz majd egy félreértés a negyedik részben, akkor Wei Wuxian ismét elgondolkodik, de ezt nem hosszú oldalon át teszi, így mi is meglehetősen hamar túljutunk rajta. 

És ha már negyedik rész, megígértem, hogy szólók, ha már yaoi, azaz danmei besorolás jár valamelyiknek, és igen, a befejező részben nem tagadható, lesz szex, több is. Nem tart hosszan, a bevezető nagyon aranyos és szórakoztató, nem túlírt vagy dagályos, és a többi azoknak, akik még nem találkoztak ilyesmivel fura lehet, semmi baj, át lehet lapozni, a történet anélkül is érthető, és néhány oldalról beszélük, összesen. De Wei Ying csipkelődései, folytonos piszkálódása miatt ajánlom olvasásra, mert ezek a részek is alapvetően sokat elárulnak a kapcsolatuk dinamikájáról, és tisztábban beszélnek a szerelmükről, mint bármi más. 

Minden részben van egy kedvenc jelenetem, amik jellemzően Wei Yinghez köthetők. Ezekben alapigazságokat fektet le, mint hogy ha megvéded magad, miközben támadnak, a te bűnöddé válik minden, mert amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. A 3. rész végét kimondottan kedvelem, ahogy az összeesküvés jelentős részéről lerántják a leplet, amit harc és látszólagos béke követ. Ez folytatódik a negyedik kötetben, amiben Wei Wuxian nem kevés párhuzamot talál az új ellenség helyzet és a sajátja között, de amiben több kellemes pillanaton is osztozik Lan Wangjival. Ez a kötet vékonyabb és valamennyivel érzelmesebb is.   

Ami mindenképpen jó hír, hogy menetközben kapott korrektort, szaklektort és szöveg gondozót is, és ez határozottan jót tett az olvashatóságnak, valamint a szövegnek is. Igaz, így is maradt benne néhány aprócska hiba, betű hiány, vessző hiba vagy szóismétlés, adott esetben mondaton belül, vagy egymás követő mondatokban. Ugyan a magyar nyelv bővelkedik szinonimákban, de ezt, úgy hiszem, el lehet engedni. Ennél súlyosabb hibákat találtok akár az én oldalamon is, a helyzet pedig azért sokkal jobb. 

Bea legnagyobb fájdalmára a nevek ezúttal sem kaptak magyar átiratot, ami nem is nagyon nagy baj, mert ahogy olvasgattam a neten, nem feltételűn úgy írjuk át a neveket, ahogy azokat kiejtik. Wei Wuxian például nagy eséllyel Wei Wuhszian lenne, de kiejteni Wej Wuhssiennek hallom -  a h ellebeg, szinte nem is hallgató, az s-t pedig megnyomják, ezért írtam kettővel - ahogyan Lan Zhan is Lán Dzsán és nem Lan Csan. Tudom, hogy a cs és dzs hangok képzése majdnem azonos helyen történik, közel van egymáshoz a kettő, de a sorozatban, és a neten fellelhető temérdek videóban is ebben a alakban hallom. Na, ezért engedjük is el, mert gyanítom  nem nekem van igazam, ami az átíratnál zavarna, és ezen formában legalább megmarad az illúzióm.   

A hangulata nálam most is betalált. Nevettem, izgultam és sírtam is - komolyan kezdek vállalhatatlan lenni, és a korral ez bizony csak rosszabb lesz. Ébren tartott és kikapcsolt. A démoni kultiváló nagymestere szabadszellemű, vidám, huncutságra kapható lélek, tökéletes kontrasztot alkot a szabálykövető, becsületes, tiszta jellemű jádeszoborral - erre különben az előbbinek van is egy elmélete -, jin és jang, ha úgy tetszik, ez pedig tökéletesen működött. És nem azért, mert nem lehetne egy-két ponton beleköti, hanem mert összességében mindent megadott, ami elvárató egy szórakoztató, laza fanatasytől. Talán még egy picikét többet is.

10/10 

A net teli van rajongói átiratokkal, animációkkal, még az eredeti rádiójáték részletei is megtalálhatóak angol felirattal, és valaki egy népszerű kínai dalra a DaLaBengBa -ra készítette egy kis animációt, amiben Hanguang-jun a hercegnő és Yiling pátriárkája a lovag. Ezt csak úgy itt hagyom, mert a fene sem tudja miért, de én háromszor megnéztem egymásután. Szörnyen addiktív, arról nem is beszélve, csak a kínaiak képesek arra, hogy néhány névvel kitöltsék egy dal szövegének nagy részét. 

Magyar kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó Kft.

Fordította: Kiss Marcell