Teaser kedd #142 - retró #16

Az eheti retró könyvem szintén olyasvalami, ami azon YA-k igen csekély körét bővítik, amiket szerettem. Ennek a sorozatnak az első három részét imádtam, az egyik kedvencem, de a negyedik kötettel véget ért számomra, sosem fogom befejezni. Ahogy a spin off szériája, aminek már párszor hangot is adtam, sem érte el azt a színvonalat, amit elvárnék tőle.

Élő példa arra, hogy nem kell mindent folytatni, még akkor sem, ha sok pénz van benne. És tudom, sokan szeretik, de számomra hatalmas csalódás volt, így aztán, ha az írónő véletlenül valami újba kezdene, akkor sem igen érdekelne. Örökre elveszített. Független attól, hogy az első három rész tisztán zseniális.

Ma hajnalban hátborzongató alakok turkáltak az agyamban.Nemsokára találkozni fogok egy másik hátborzongató alakkal, aki eredetileg turkált az agyamban.

Cassandra Clare: Csontváros

Teaser kedd #139 - retró #14

Hát jó, töredelmesen bevallom, alig-alig olvasok, viszont van 16 félig kész posztom. Előbb-utóbb be is fejezek néhányat. Legalábbis a lehetőség adott, csak az a kérdés, mennyire tudok majd vele élni. No de, lássuk az eheti gyöngyszemet.

Az alábbi könyvet nagyjából tíz éve olvastam először, és bár szokatlannak tartottam, helyenként nehéznek is, hiszen a sok-sok éven keresztül húzódó család története, a szereplők váltakozása, a nevek szokatlansága erős fejtörést okozott, de egyetlen dolog tény, egyből beleszerettem és azóta is az egyik kedvenc írómként tartom megalkotóját számon.

Hosszú évekkel később, a kivégző osztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mi kor az apja elvitte jégnézőbe. Macondo akkor húsz vályog- és bambuszházból álló falu volt egy folyó partján, melynek áttetsző vize őskori tojás nagyságú, sima, fehér köveken hömpölygött. 

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Teaser kedd #137 - retró #13

Hazafelé kontrollálatlanul ásítoztam az utcán. Ilyen nem esett meg velem szerintem gyerekkorom óta, és miközben ez bevillant, felrémlett az egyik kedvenc mesém is.
Nem is szaporítom tovább a szót, mert jelenleg erősen koncentrálok arra, hogy ne fejeljem meg a klaviatúrát.

Szegény tojás fölsikolt: Istenkém, jaj, ez mi volt?!
De sírnia sincs idő, máris dagad, máris nő,
alul-felül domborodik, elől hátul dudorodik,
gömbölyödik, dagadozik, tágul, terjeng, magasodik, 
csupa merő duzzadás - égig ér már a tojás -,
s addig püffed, addig puffad, hogy a végén durr, kipukkad!

László-Bencsik Sándor: Mesejáró Rebeka és Tengerjáró Tóbiás

Teaser kedd #124 - retró #10

Nem mondhatjátok, hogy nem tartom a szavamat, retró rész jön. A Queen of the Damned meg én tökéletesen elvagyunk, már majdnem a könyv felénél vagyok, ami meglepett. Az előző részek szépirodalmi nyelvezettel rendelkeztek, nem  olyannal, amihez hozzá vagyok szokva, most viszont, bár még mindig nem pongyola, minden fejezet egy kicsit más, és van amivel gyorsabban haladok, de meg kell valljam, az egészet imádom!

Amit viszont ma hoztam, az egy olyan könyv, aminek hamarosan érkezik a filmfeldolgozása, és ahogy az lenni szokott, a film, nyomokban majd könyvet is tartalmaz. De szigorúan csak elvétve.
Csak magamat tudom idézni egy tavalyi tumblr bejegyzésemből: "Idehaza a Könyvmolyképző gondozásába jelent meg, a most 12. résznél tartó széria első három kötete, igaz, hogy az utolsónak is már vagy két éve. Azóta pedig semmi. Gyanús, hogy elkaszált sorozatnak tekintik a kiadónál, amin a mozi most sokat lendíthet, hiszen hirdetés, reklám nélkül elsikkad minden könyv. Még a legjobbak is. Márpedig ez egy igazán klassz ifjúsági sorozat. Kár, hogy az össze-vissza felvásárolt nyálas YA könyvek tengerben odaveszett…"

Szóval ez egy ifjúsági sorozat, a filmnek megint semmi köze a könyvhöz, de ettől függetlenül adok neki egy esélyt. Több éve a 3. résznél tartunk, bár még csak kettő volt meg a részemről, viszont a negyediket már kénytelen leszek angolul olvasni. Mindenesetre a KMK kiadta az első részeket filmes borítóval, ami ugye jó, hátha fellendül a forgalom - ráadásul igen jó áron -, és rossz, mert aki megveszi a film után, némileg csalódni fog.

Mát kezdett sötétedni, mire a Szellem megérkezett.
- Biztos, hogy ő a hetedik fiú? - kérdezte.

Joseph Delaney: A szellem inasa (Wardstone-krónikák #1.)

Teaser kedd #121 - retró #9

Most egy nem is igazi retró rész következik, mivel egy új könyvről van szó, de pont ma fejeztem be az olvasását, szóval az sem lehet, hogy folyamatban van. Az utódját még nem választottam ki, bár ez csupán egy pillanatnyi elmezavar, legkésőbb a lefekvésig orvosolni fogom, most mégis kicsit csuka fogta helyzet állt elő.
Mindenképpen szerettem volna idézni belőle, és jól tudjátok, értékelésben szinte soha nem szoktam szemelvéleket hozni az adott könyvből - ezidáig egyetlen esetben történt meg, valahogy nem érzem hozzám illőnek.

Persze most, hogy logikailag áthidaltam az akadályt, és a befejezett könyvet retrónak nyilvánítottam, egy egész más jellegű problémával találtam szemben magam, tudniillik fogalmam sincs, mit szeretnék megosztani veletek. A helyzet ugyanis az, annyi mindent szeretnék mutatni, hogy most meg nem tudok dönteni. Bökök egyet az ezer jó közé, valami csak lesz.

Isten egy pók.
Mind belegabalyodunk a fonalába,
mikor egy új élet csapódik mellénk,
a háló megremeg. 

Benyák Zoltán: Csavargók dala

Teaser kedd #120 - retró #8

Ma megengedtem magamnak azt a luxust, hogy egy igazán finom vacsora után kedélyesen elkortyoljak egy hatalmas bögre koffeinmentes, szójatejes lattét. Kitűnő társaságban repül az idő, a kávé meleg volt, és pont olyan édes, pont annyira tejes, ahogyan szeretem. Ezen a ponton, miközben jókedvűen élveztem az ízeket, és nevetgélve ugrottam sztoriról sztorira, bevillant, hogy ma kedd van, és ha kedd akkor nekem bizony dolgom van. Amivel különben semmi baj sincs. Ez a rovat egy afféle édes teher, ha untam volna, már rég abbahagyom, de valamiért hozzám nőtt, és furamód hétről hétre egyre jobban élvezem.

Azt hiszem, abban rejlett a titka, hogy ki kellett várnom, míg összeszokunk. Pont úgy, ahogyan történt ez Virginia Woolf esetében is. Michael Cunningham miatt ismerkedtem meg vele, és bevallom, először kicsit furcsának találtam a sok esetben többszörösen összetett mondatait, hogy két mondat akár fél oldal hosszan is nyújtózhat, de volt benne valami megmagyarázhatatlanul megkapó. Valami, ami ha egyszer megragad, soha többé nem ereszt. Azóta is örök szerelmem, és bár ritkán kapom kézbe, olyankor sokáig nem, és akkor is csak nagyon nehéz szívvel eresztem. 

Magas növésű, robusztus férfiak, jól öltözötten, frakkban, fehér mellényszegéllyel, hátrafésült hajjal, akik nem könnyen megítélhető okból ott álltak, kabátjuk szárnya mögött összekulcsolt kezekkel  a White's Club félköríves zárt erkélyén kifelé nézegetve, ösztönösen megérezték, hogy fenséges valami vonul el odalent, és e halhatatlan jelenlét sápadt fénye egy pillanatra odahullt rájuk, mint ahogy odahullt Clarissa Dallowayre is. 
És a háttérben álló fehér mellszobrok és az asztalkák - rajtuk a Tatler példányai, szódásüvegek - mintha megerősítették volna ezt; mintha Anglia ringó gabonaföldjeit és vidéki kastélyait jelképezték volna; mintha felerősödve verték volna vissza az autókerekek alig hallható zaját, ahogy egy hanggyűjtő boltozat ver vissza s erősít fel hatalmasra egyetlen hangot az egész katedrális roppant architektonikája által. 

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway

Teaser kedd #119 - retró #7

Nem kezdem új könyvbe, de nem is panaszkodnék. Valójában az elmúlt két hetem igen jól sikerült. Szuper programjaim voltak, moziztam - sokat -, buliztam, a családommal kártyáztam és társasoztam, írtam, többet és több helyre. Élveztem.
Az elkövetkezendő heteim biztosan hasonlóan alakulnak majd, szóval az olvasás most kicsit háttérbe szorul, de nincsen rózsa tövis nélkül, és a valamit valamiért is bezavar.

A retró rovatot igyekszem mindig úgy válogatni, hogy lehetőleg ne legyen benne olyan, amiről akár érintőlegesen is írtam, de mostanra, pedig ez csak a hetedik alkalom, egyre nehezebben megy. A szemem akaratlanul is meg-meg akad egy könyvön, amit szeretettel kézbe veszek, és beleolvasok, csak úgy a hangulatért, aztán azt veszem észre, már megint nem írtam semmit, és az aktuális könyvem is a polcon pihen. Azt hiszem, minden könyvoholista ismeri ezt az érzés, ennek ellenére ettől a tudattól sem jobb. Nagyon könnyen el lehet terelni a figyelmemet... Kicsit szégyellem, hogy csak egy szép gerinc kell hozzá - vagy még az sem, elég egy sejtés, hogy mit is takar a borító ruhája -, de hát ez van! Nem szépítem, függő vagyok!

Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal.
A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Teaser kedd #116 - Retró #6

Rengeteg, de tényleg iszonyat mennyiségű könyvem van, minek következtében lassan kinőttem a lakás összes polcát. Sőt, már a képzeletben megtervezett polcaim is kevésnek bizonyulnának, ezért nem is csináltattam meg őket. Majd kitalálok valami mást. Feláldozom a galériámat vagy valami...

És ez most úgy jött ide, hogy este lázasan törtem a fejem, mibe is kezdjek kedd alkalmából. Sorra vettem kézbe az új köteteket, miközben rájöttem a tetemes mennyiségű kínálatot látva, ellenállhatatlan vágyat érzek vagy háromszáz könyvem újra olvasására is. Kicsit tipródtam a polc előtt, pöttyet tanácstalanodtam, aztán arra gondoltam, hisz ezért van a retró rovat! Újra élni a régen megismert, a feledés homályába vesző csodákat, a régi könyveket.
A lenti történetet 15 évesen olvastam el, magamtól. Nem volt kötelező olvasmány. Hogy ezért volt-e, azt nem tudom, de nagyon szerettem. 

     


   De hogyha önben annyi lelemény
    Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
    Mindazt, amit most összehordtam én
    E díszes, úri hallgatók körében:
    A kezdő mondat első negyedét
    Éles kardommal vágtam volna szét!
    Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
    De hogy más mondja, azt nem tűröm el!

Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Teaser kedd #112 - Retró #5

Nos, sok dolog bizonytalan az életben, de hétfőre tutira kedd jön, és ilyenkor meg ugye az ízelítő érkezik. A címből kiderül, nem hoztam új könyvet. Ennek oka, hogy egyfelől még most is lassabban olvasok, mint akár negyedéve, másfelől pedig úgy döntöttem, nem kezdek újba, míg be nem fejezem Rick Riordan: Big Red Tequiláját. Mert hogy tavaly augusztus óta gyakorlatilag folyamatban van, és ezt sem az író, sem a könyv nem érdemli meg.

Ugyanis a regény jó. Sőt! Amikor kézbe veszem, viszonylag gyorsan haladok, csak az a gond, hogy kicsit nehezebben olvasható összevetve Riordan ifjúsági regényeivel. Pindurit küzdősebb. Ez különben furcsa, hiszen rendben van, hogy angol, de olvastam már rengeteg mindent angolul, és nem emlékszem, az első könyveket elszámítva, szenvedtem-e valaha ennyit egy regénnyel. Mintha az agyam nem akarna Riordan felnőtt stílusára állni. Pedig igen érdekelne  a könyv vége, szóval a héten befejezem, nincs apelláta!

Így aztán nem maradt más, mint egy retró bejegyzés. És mivel kicsit megborult körülöttem a világ, ismételten, ifjúsági irodalomra vágyom. Nem sokat kellett gondolkodnom, hiszen Harry Pottert nem akartam hozni, és Percy kalandjairól folyamatában írtam/írok, így nem maradtak mások, mint a klasszikusok. Amiket, mondanom sem kell, újra kéne olvasni...  

- De, Éva lánya, hát nem érted? Ezt én nem valamikor tettem, hanem épp most teszem.

C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Teaser kedd #106 - Retró #4

Jóllehet már sokkal többet olvasok, mint két hete, mert akkor még nem olvastam szinte semmit, de a sebességem még most is egy reumás csigáéhoz hasonló. Ezért fordulhatott elő, hogy az egyébiránt csupán 584 oldalas The Mark of Athena-ban még csak a 387. oldalon tartok. Múlt hétfőn kezdtem, már végeznek kellett volna vele, de majd talán a hétvégére...
A könyv különben változatlanul zseniális, imádom minden betűjét, és már most tudom, hogy pipa leszek, amiért a következő könyvekre várnom kel... Ez van!

Csakhogy változatlanul nem kezdtem új könyvbe, ezért ismét egy kis visszakacsintás következik, azaz a Teaser kedd hivatalosan is kibővült egy Retró spin-off sorozattal. És ennek örömére egy olyan könnyet hoztam, amit  a legtöbben filmként ismernek, de én még nem láttam - mégis filmborítós kiadásom van -, évek óta imádom - még ajándékba is adtam, mert szerintem annyira jó, hogy másoknak is kötelező -, és neki köszönhetően kezdtem Virginia Woolfot olvasni.
Egy igazán gyönyörű, szerteágazó történet, ami több idősíkon, több szereplővel folyik, mégis összefügg minden mindennel. Elbűvölő, sokkoló, aprólékos és mégis hihető. Szabad a gazda?

Teaser kedd:

Ott az a fonal vagy valami más, ami a fogaim közé szorult, ott van a vénasszony a túloldalon: észrevetted, hogy megcserélte a csacsit és a mókust az ablakpárkányán?
És ott vagy te, Mrs.D. 

Michael Cunningham: Az órák

 

Teaser kedd #103 - Retró #3

Még némi időre van szükségem ahhoz, hogy egyenesbe jöjjenek az olvasási szokásaim. Tegnap ugyan kézbe vettem az egyik könyvemet, de néhány oldal után  le is tettem, mert még nehezemre esik hosszú távon koncentrálni. Baj nincs, csak szimplán fáradt vagyok, így most megint egy régi könyvet hoztam, mert a rovat ugye fix, én meg még nem vagyok alkalmas egy újabb olvasásra.

Tehát ismét egy régi olvasmánnyal készültem, és valami olyasmit hoztam, amit tőlem talán nem vártatok, egy régi Vavyan Fable-t. Határozottan régit, mert az újabbakkal, és ezt még a tíz évvel korábbikat is értem, egyáltalán nem tudok azonosulni. Túl feminista, túl kemény, túl... Nem tudom, nekem olvashatatlan. Sosem fogom megbocsájtani a Mesemaraton folytatását.
Viszont egy jó kis Halkirálynő, az emlegetett Mesemaraton, az Álomhajsza első két kötete bármikor jöhetne. És kicsit előítéletes vagyok mert az újabb Halkirálynők, vagy Vis Majorok talán most is jó, de én akkorát csalódtam, hogy nem tudom rászánni magam. Pedig mindenki azt mondja, most is nagyon jó. Talán majd egyszer.

Heti teaser:

- Anyám! - nyögte, a küszöbre rontván.
- Azért, mert a magáévá tette a pongyolámat, engem még ne adoptáljon, fiatalember!

Vavyan Fable: Szennyből az Angyal

Teaser kedd #102 - Retró #2

Nos, a helyzet nagyjából változatlan. Ez már a harmadik hét, és eddig másfél, azaz 1,1/2 oldalt sikerült haladnom a különben igen kiváló könyvemben, szóval ezúttal sem kezdek semmi újba. Tehát jön egy újabb Régi idők olvasmánya bejegyzés. És ha még nem lenne elég bajom, nem jól állítottam be a  rafflecopter dobozt,  ami így egy nappal korábban járt le. Inkább már nem is mondok semmit sem...

Az nem titok, bár eddig még nem feltétlen derült ki ebben a formában, de én ugye szeretem a maffiás cuccokat. Olvasni is.
Mivel a családom is tisztában van ezzel az aprósággal, időről időre meglepnek valamivel. Néhány éve karácsonyra egy dokumentumkönyvet kaptam, amit aztán alig tudtam letenni. Egyfelől a II. világháború idején játszódik, azaz történelmi, másfelől arról szól, mit, hogyan és ki tett meg annak érdekében, hogy ezt a koránt sem titkos szervezetet a saját oldalán tudja. 

Nem szokásom, de most bemásolom a hivatalos fülszövegét: "A könyv drámai és provokáló történet egy szervezetről, a maffiáról, amely leleményesen kihasználta a világháború adta helyzetet, hogy visszaszerezze gazdagságát és megkaparintsa a nemzetközi alvilágban a vezető szerepet. Tim Newark szemtanúk vallomásaiból, titkosítás alól feloldott hírszerzési adatokból rajzolja meg Hitler, Mussolini és a maffia kapcsolatait, meséli el a maffia és a szövetségesek együttműködésének elképesztő történetét a második világháború alatt. A szerző felfedezései megdöbbentőek. Megismertet zsidó gengszterekkel, akik nácikkal csapnak össze New York utcáin, megtudjuk tőle, hogy a maffiózók közel álltak ahhoz, hogy árajánlatot tegyenek a náci vezérek, köztük Hitler meggyilkolására. Elmeséli, hogyan járőröztek az angol bobbyk a palermói utcákon, és hogy szicília szövetséges megszállása idején Eisenhower tábornok szíves-örömest felfegyverezte a maffiát. Ez az izgalmas könyv elsőként mutatja be, mi történt a második világháború kulisszái mögött, megmutatja, hogyan szerezte meg a maffia a vezető szerepet a nemzetközi bűnözésben."

Ki az, aki ellent tud állni ennyi ínyencségnek?!Olvasmányos, izgalmas és végtelenül izgalmasnak találtam, teli olyan aprósággal, amik miatt újra és újra érdemes kézbe venni.

Heti teaser:

Még a legnagyobb jiddis nyelvű újság, a Morgen Journal is azt írta róla elitelőleg, hogy zsidó gengszter, míg más zsidó lapok Lansky és Bugsy Siegel bandájára célozgattak. Nagy megrázkódtatás volt ez Lanskynek, mert nyilvánosan még sose gengszterezték le. 

Tim Newark: A maffia és a háború



És akkor jöjjön a lényeg! Tadam! Íme a nyertes.


a Rafflecopter giveaway

A szerencsést e-mailben értesítem, hogy aztán egyeztessünk az általa kinézett könyvről. Bár szerintem ő már tudja, mit szeretne... Tapasztalat. Én tudnám.  

Teaser kedd #101 - Retró #1

 

Hát nem kezdtem új könyvbe.  A régiek közül sem fejeztem be semmit. Mire hazaérek, az agyam már nem képes kerek mondatokat befogadni, és nem láttam értelmét felcsapni egy hatodik könyvet, amit tuti nem fejezek be az elkövetkező időkben.
Ezért úgy gondoltam, ma hozok valamit, amit már olvastam, de amiről biztosan nem írtam. A Régi idők mozija helyett, itt a Régi idők olvasmánya.

Ezt a könyvet nagyon rég fogtam utoljára kézbe, talán 15 éves voltam és természetesen a bátyámnak köszönhetem, csak sajnos teljesen megfeledkeztem róla. Épp ideje lenne egy ismétlésnek, méghozzá A sógunnal együtt...

Heti ízelítő:



- Akkor meg mi az ördögnek lökted a hasamba azt a muskétát?
- Csupán hogy illendően üdvözöljelek.

James Clavell: A tajpan





És továbbra is tart a nyereményjáték.
Nincs más dolgod, mint helyesen válaszolni a Rafflecopterben feltett kérdésre, és ha te nyersz, választhatsz egy könyvet a rovatból. Akármelyiket, amiről eddig írtam, tehát bármelyiket azok közül, amiket megemlítettem a rovatban - igen, azok közül is, amikből nem idéztem, csak bekerült a címük valamelyik leírásba. Megkötés, hogy azt a nyelvű kiadást kapjátok, amit én  is olvastam, amit angolul forgattam, azt angolul lehet megnyerni is - pl. Moningon lívül az összes paraizés könyvem angol nyelvű. Létezik néhány olyan könyv, amit ebben a formában már nem lehet megvásárolni, kérlek ezt vegyétek figyelemebe majd a választásnál is.   

a Rafflecopter giveaway