
Ender harmadikként születik egy olyan világban, ahol csak két gyerek engedélyezett, de úgy tűnik az övék egy igen tehetséges család. A testvérei után őt is felmérik, és mivel a legjobbnak ítélték, hamarosan egy titkos, űrbéli katonai bázison találja magát. A családjától teljesen elvágják és folyamatosan, könyörtelenül képzik, hogy ha majd eljön az ideje, vezetheti a hadsereget egy olyan földönkívüli fajjal szemben, akik egyszer már kis híján megszállták a Földet.
Ender felrúgja a kötött szabályokat, fiatal, zseniális elméje megoldást talál olyan lehetetlen helyzetekben is, amiket mások már feladnának. Nagyon úgy tűnik, hogy tényleg ő az, akit kerestek, de az árat ezért a kivételességért csakis neki kell megfizetni.
A világfelépítése káprázatos, de nem a harci játékok vagy a jövőben játszódó történet nyűgözött le leginkább, hanem a könyv pszichológiája. A föld túlnépesedett, a forrongó elégedetlenséget csak a közös ellenség, és az ezért szükséges központi hatalom köti össze.
Ifjúsági könyvhöz képest elég komoly gondolatok húzódnak meg a háttérben. Nem hiszem, nem gondolom, hogy ezt a vonulatot túl sokan megértik majd a korcsoportból. A gyermeki "gonoszságot" mindenki ismeri, de az okokat, a láthatatlan kapcsolatokat nem feltétlen látják át. Te jó ég! Ez eszméletlen volt.
Persze tetszett a történet is. Teli volt új ötletekkel, szokatlan megoldással és rengeteg "mi lenne, ha" felvetéssel. Épp nekem valóan volt kusza, sötét és kicsit más. Briliánsnak találtam a csatajeleneteket, az ötletet, amire ráépítették az egész programot. Néha hangosan óztam, úztam és még jól is eset.