Teaser kedd #163

Az a helyzet, hogy eredetileg valami igazán vidám, kacagtató könyvre vágytam. Nehéz volt a választás, mert legyünk őszinték, kevés az igazán szórakoztató darab, aztán némi keresgélés után kézbe is kaptam Bödöcs új könyvét. Úgy két fejezet után rájöttem, ezen én most nem tudok nevetni. Szórakozni sem, ami azt illeti. Viszont az univerzum törvényei alapján köztudott tény, hogy 42, meg az is, az ellentétek, valami belső és perverz vágytól vezérelve vonzták egymást. S pontosan így kötöttem ki a mostani könyvemnél.

De te hoztad a gépet, rendíthetetlen voltál, nem sírtál, úgy csináltál, mintha ez teljesen természetes volna, hogy egy anya kopaszra nyírja a felnőtt lánya fejét. Azt mondtad, milyen szép, különben is sokkal jobb így, mert úgy nézek ki, mint az a híres énekesnő, aki a Nothing compares-t énekelte valamikor a kilencvenes évek elején. 



Szentesi Éva: Hamvaimból

Teaser kedd #162

Semmi meglepő sincs a mostani olvasmányomban, már jó ideje Riordan napok/hetek/hónapok követik egymás szoros egymásutánban. Talán mert számomra egyszerűen megunhatatlan, s folyamatosan lobogó lelkesedéssel, határozott gyermeki derűvel merülök a lapok közé, ahol újabb és újabb kalandok várnak. És azt hiszem, jól is van ez így!

I tried to change into a cloud or teleport across the world or do a hundred other things that should have been easy for me, but I just kept falling. 

Is anything sadder than the sound of a god hitting a pile of garbage bags?

Rick Riordan: The Hidden Oracle (The Trials of Apollo #1) 

Teaser kedd #161

A heti könyvemből, mint annyi másikból előtte - és nem kevésbé utána is -, filmet készítettek. Hogy melyik a jobb, arról lehet vitatkozni, de az igazán különös az, hogy erről a múlthétig nem is tudtam semmit. Viszont mindezek dacára A szoknyás zsaru egy rendkívül bájos kis krimi, néhány édes és érdekes karakterrel, egy gyilkossal és pár hullával fűszerezve. Tökéletes lazító filmélmény. Már csak az a kérdés, milyen lesz a könyv... 

Biztosan az az ökör Bettini fogja átvenni tőle a nyomozást. Persze neki is beletörik majd a bicskája, semmit sem fog kideríteni, viszont csinálja majd a műbalhét, és be nem áll a pofája, hogy jól halad a nyomozás, szorul a hurok, és az ilyen szöveg megnyugtatja a közvéleményt. 

Claude Olivier - Jean-Paul Rouland: Bájos ​hekus

Teaser kedd #160

A heti soros már jó ideje csücsül a polcomon, és bár angol, de a magyar megjelenésre sem kell már sokáig várni.  Az a helyzet, a magyar kiadó egészen belejött az író könyveinek megjelentetésébe, talán mert jók, és így természetesen eladhatóak, de akik odafigyeltek, azok pontosan tudják, hogy ebben a szerencse is közrejátszott. Az első film kijövetele ugyanis hatalmas ingyenreklámot csinált, mert hogy a kiadó nem költött rá, és ez fix.

No, de ez nem von le a széria értékéből, a zsenialitásából, mindabból az erős szórakoztató faktorból, ami a sajátja. Egyedi és utánozhatatlan.

Demeter passed out. Hera looked scandalized, since her husband had just given birth to a child from his own forehead, and Hera was fairly certain Athena wasn’t her daughter.

Rick Riordan: Percy Jackson’s Greek Gods 

Teaser kedd #159

Mióta Killercat elköltözött az örök cicamezőkre, állandóan belefutok olyan könyvekbe, aminek a borítóján macska van. Vagy esetleg benne, sőt, olyan is akad, hogy mindkettő. Ez a könyv is ilyen. És miután Gerhes Gábor borítója megvett kilóra, valamint a tartalom érdekesnek tűnt, nem maradt más hátra, mint olvasni.

Arra készültem, hogy tömény dráma, ráadásul szociodráma, persze akkor is olvastam volna, de meglepően kellemes olvasmánynak bizonyul. Annyira, hogy vasárnap éjszaka vettem le a polcról, és alig ötven oldal van belőle. Oké, nem egy vaskos kötet, de akkor is! Az utóbbi években szinte csak képregényekkel haladok ennyire gyorsan. Nyugodtan mondhatom, szeretem.

A sivatagi ugróegerek ketrecénél álltam, és csodálkozva - nem, csodálattal - néztem testük bonyolult sziluettjét; hogyan boldogulhatnak az életben ilyen rövid lábakkal és ilyen hosszú farokkal.

- Ugróegeret akarsz venni? - kérdezte. 

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Teaser kedd #158

A múlt heti teaser kedd heveny nátha miatt elmaradt, pedig a méltán zseniális Rick Riordan egyik új sorozatával ismerkedtem. Oké, írni fogok róla, mert hogy valami elképesztő! Akadt, aki ebben kételkedett?! És ahogy bezártam a könyvet, feltámadt bennem valami, egy érzés, amivel hangulatba hozott a jó, de komolyan kiváló ifjúsági regényekhez.

Nem sok választásom maradt, áttértem az általam ismert második legjobbra. A fenti kép nem kevés nyomot tartalmaz, de ha valaki most jár itt először, annak elárulom, a Lockwood & Co már olyan magasságokba ért, amit nehéz körbeírni. Ebben a világban, amikor újra és újra megírják ugyanazt, igazán üdítő az eredetisége.

Not that  I'll be much use', he added, 'since, psychically speaking, I'am practically deaf and blind. The most warning I get of something coming nowadays is a sort of squeezing sensation in my stomach, and as often as not that's gas.'

Jonathan Stroud: The Creeping Shadow

Teaser kedd #157

 

Az eheti választottam egy kicsit mostoha gyerek, no nem a  törékeny, romantikus regényekből vett szívszorító értelemben. Az történt, hogy úgy egy hónapja hónom alá csaptam és elindultam vele a bátyámékhoz. Találomra vettem le a polcról, nem tudtam, mit találok majd benne, de csupán húsz oldalig jutottam, amikor szegény párát, nem szépítem, ottfelejtettem. Sírtam én utána, mert érzetem, hogy ez akár jó is lehet, de a könyv csak nem akart hazakeveredni. Egészen a múlt hét szombatig. Akkor aztán végre újra egymásra találtunk.

A Fated egy hamisítattan urban fantasy, mágusokkal, lehetetlen küldetésekkel, érdekes világalkotással és szórakoztató történettel. Kár lett volna kihagyni, végleg elveszteni, sosem kézbe venni. Már most tudom, hogy be kell szerezem a sorozat következő részét. És ha miden jól megy, akkor a következőt, a következőt és a következőt is. Egészen addig, míg a végére nem érek.





I didn't say fire-resistant, I said fire proof. Besides, that thing with inferno elemental was not my fault. 

Benedict Jacka: Fated (Alex Verus #1)

Teaser kedd #156

Az e heti választottamról sok szépet és jót hallottam. Egy értékelést sem mertem végigolvasni, de amit elcsíptem belőlük, az igen biztatónak tűnt. Mivel a múlthónapban egy igen jó akció keretében 2.184,- forintért sikerült megcsípnem, nem is vártam tovább. Akkor ennél jobb ár nem létezett, de most 50%-os akcióban beszerezhető, ha valakit érdekel.

Már az első mondatok eldöntötték, hogy kedvelni fogom. Még épp csak elkezdtem, de már mosolyogtam, kuncogtam és nevettem a villamoson, ahol napszaktól függően néztek lököttnek, idiótának, és totálisan őrültnek is. Ha más nem, akkor ez meggyőzhet mindenkit arról, hogy itt egy tényleg vicces könyvről van szó, méghozzá borzasztó dolgokról.

Surely the people naming antipsychotics could have come up with something less hurtful. After all, we don't call Viagra the "floppy-dick pill" and hardly any of us refer to anger-management therapy as "maybe-just-stop-being-such-an-asshole class." 

Jenny Lawson: Furiously Happy - A Funny Book About Horrible Things

Teaser kedd #155

Az eheti darab rendkívül szórakoztató, izgalmas, teljesen egészében kielégíti vérre éhező kicsi lelkem, és mindezek mellett még olyan édes-bús érzéseket is kavar. Egy sorozat utolsó kötetére, egy kedvenc sorozat utolsó kötetére ugyanis ez is jellemző, mikor olvasnád is meg nem is. Mikor képtelen vagy letenni, mégis megteszed, és arra gondolsz, önmagad elől is el kéne dugni.

Csak egy kicsit. Aprócskát, hogy húzd az időt, hogy ne kelljen elköszönni. És egyenlőre jól csinálod. Egy, maximum két fejezetet engedsz meg naponta magadnak. Oké, esetleg hármat, de eggyel sem többet. Mert meg tudod csinálni, mert érdemes megcsinálni. Utána ugyanis nem vár más, csak a nosztalgia...

- Vince - mondtam -, ha ezek megszerzik a szekrényedben lévő iratokat, semmi nem akadályozza meg őket abban, hogy megöljenek, és ez a te hibád lesz. És az öngyilkosság bűn. 


Jeff Lindsay: Dexter halott‎

Teaser kedd #154

Az eheti könyvem még tavalyról marad nyitva. Korábban nem éreztem sok kedvet hozzá, talán pont azért, miért most imádom: elképesztően csodálatos igaz történet, teli érdekes, hihetetlen gondolatokkal, szeretettel, emberi érzésekkel, kapcsolatokkal. 
Jóllehet lassabban haladok vele, mint egy fantasyvel, egyes mondatok után meg-megállok, ízlelgetem a szavak csengését, dallamát, értelmezőn babusgatom őket, mégis úgy érzem, határozottan megér minden pillanatot.

„Mindenki rendszeresen olvasott nálunk, szenvedélyes érdeklődéssel, válogatás nélkül, mint az örökké szomjas ember, aki azt is megissza, ami voltaképpen nincs ínyére, mert máskülönben szomjan hal. Ha épp nem volt könyv a szüleim kezében, akkor zongoráztak vagy énekeltek.”

Szabó Magda: Ókut

Teaser kedd #153

Az idei projekt részeként igyekszem a tavalyi elmaradásaimat a hátam mögé tudni. Az áthozott öt nyitott könyvből már csak három van hátra, miközben számos új könyv is sorra került. Amit 2016 nem tudott megadni, kedvben, lendületben, érdeklődésben, azt most 2017 vagy tízszeresen feltornázza. Igazán érdekes!

Az eheti választottamat vagy nyolc hónapja kezdtem, de többet olvastam belőle az elmúlt héten, mint előtte hét hónapig. Ráadásul még jó is. Ez is bizonyítja, hogy az előző esztendőben nem voltam teljesen beszámítható.




- Magam szedtem szét azt a parancsnoki csapatot - mondta Avasarala. - Addig nyesegettem, amíg egy fürdőkádban is el lehetett volna süllyeszteni.


James S. A. Corey: Kalibán háborúja

Teaser kedd #152

Idén eddig még szerencsém volt - diszkréten le is kopogom -, minden eddig olvasott könyvemet szerettem, ami színtiszta mágia. És ha már mágia, természetfelettivel foglalkozó regényeket egyre ritkábban veszek kézbe, létezik pár olyan darab, ami örök kedvenc marad, vagy olyan, amit sorozatban adtak, és még nem értem a végére, de új darabba, a Midnight, Texason kívül nem vágtam (az meg nem számít, mert ugye Charlaine Harris) már egy jó ideje.

A hétre hozott regény ahogyan előre várható volt, lassításra szólít fel. Így volt ez a sorozat eddigi összes darabjával, komótosabb tempóra fogott, elvitt egy fura, melankolikus világba, és nem tűrt meg maga mellett senki mást. Nem állítom, hogy ellenemre van, sőt, élvezem, hogy be lehet kuckózni, és olvasni ezeken a hosszú estéken. Azért nem tökéletes a helyzet, néhány dologhoz ismét hozzá kell szoknom, mégis próbálom kihozni a helyzetből a maximumot.

It was after Queen Akasha had been destroyed and the mute red-haired twin, Mekare, had become “the Queen of the Damned.” I’d witnessed all that—the brutal death of Akasha in the moment when we all thought we would die, too, along with her.

Anne Rice: Prince Lestat

Teaser kedd #151

Az idei első olvasmányomat körültekintően szerettem volna megtervezni, de jó szokás szerint csak úgy levettem egy könyvet a polcról. És mivel már nagyon rég tartozom magamnak ezzel a könyvvel, azt hiszem, eléggé meg vagyok elégedve a véletlen választással.

Valamelyik rohadt gép fogja magát, és megtalálja a Választ, mi meg repülünk az állásunkból. Úgy értem, mi itt fél éjszakákon át azon vitázunk, hogy van-e Isten, vagy nincs, erre ez az átkozott masina fogja magát, és reggelre odaadja a rohadt telefonszámát is.


Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak 

Teaser kedd #150

Jóllehet már január óta nem hoztam új részt a rovatba, hiába olvastam egy-két jó könyvet, tegnap este hangosan nevettem az egyik kedvenc sorozatomon, és az végre ide kívánkozott. Jó, tudom, csak néhány mondat fér bele, és kiragadva koránt sem annyira - ha egyáltalán - vicces, mint szövegkörnyezetében, no de Rick Riordan tényleg egy istenkirály zseni, Percy... nos, ő pedig Percy. Mindkettőjüket muszáj imádni!

'Look, Miss Victory …’ Percy tried for a smile. ‘We don’t want to interrupt your crazy time. Maybe you can just finish this conversation with yourself and we’ll come back later, with, um, some bigger weapons and possibly some sedatives.’

Rick Riordan: The Blood of Olympus

Teaser kedd #149

Őszintén megvallva, pokolian fáradt vagyok, ezért az olvasás gondolat ahogy megszületik, szinte egyből el is hal. Mivel alig-alig köt le valami, hosszas meggondolás után kezdek bele bármibe is. Persze akadnak kivételek. Pokolian nehéz ellenállni egy jó ifjúsági regénynek, főleg, ha egy olyan sorozat következő része, ami már bebizonyította, érdemes a figyelmemre.

A magyar megjelenéseket egyre kevésbé követem, de azt tudom, hogy a széria első része már megjelent itthon - talán a második is -, viszont ha karácsonyra keresetek könyvet egy érdeklődő, kalandokat kedvelő 9-13 évesnek, szerintem tökéletes választás A sikító lépcső esete.

"Maybe it's my natural style he envies, maybe my boyish charm."
"Or it could be the fact you once stabbed him in the bottom with a sword."

Jonathan Stroud: The Whispering Skull

Teaser kedd #148

Jó, tudom! Rég írtam, és még régebben jöttem új Teaser keddel, viszont mindennek eljön az ideje. Leginkább akkor, amikor elérkezik, ebben az esetben éppen most. Őszintén szólva kicsit már hiányzott, de vannak dolgok, amire érdemes várni. Ez az én véleményem legalább is, és most nem arra gondolok, hogy  ti vártatok rá, hanem én vártam olyan könyvre, amiről érdemes írni.

Eredetileg Az ördög egyetlen barátja lett volna a soros, csak hát felháborítóan rövidre sikerült, egy napig ha kitartott, így nagy duzzogva kénytelen voltam mást választani. 

Eddig jól állok, mert az eheti választottam már az első oldalakon megnevettetett, és bár eredetileg nem ezt vártam az írótól - sokkal inkább valami nagyon véreset és kedveset -, nincs ellenemre ez sem. No meg még így az elején tartva gondolhatok arra, majd megjön az a hegynyi lekaszabolt holttest, brutalitás és csata.

Ha az illető, akit le akartál ütni, olyan modortalan, hogy nem nyaklik össze, jó, ha van tartalék terved. Eldobtam, ami a vázából a kezemben maradt, sarkon fordultam és menekültem. 


Mark Lawrence: Bolondok hercege

Teaser kedd #147

Ha már a múlt héten olyan jól beharangoztam, akkor nem maradt más hátra, mint egy újabb könyvet hozni. Ez a darab dráma, de annak meglepően szórakoztató. Különösen szeretem az ehhez hasonló történeteket, és ráadásként szerepel a várólista csökkentő listámban is, így két legyet ütök egy csapásra.  Már ha hajkurásznék legyeket, de ezt inkább meghagyom kis tollas barátainknak.

Így utólag persze nem is értem, miért vártam ennyit az olvasásával, de azt hiszem, soha máskor nem értékeltem volna annyira, mint most. Talán azért, mert a médiából hullámzó menekült/bevándorló kérdés minden fórumot elborít, és bár látszólag nincs összefüggés, én mégiscsak találtam. Az, hogy miként bánunk embertársainkkal sosem volt ennyire kínos, aktuális és égető kérdés. Miközben egyre nehezebben és rosszabbul ugorjuk meg a feladatot, legalább azt elmondható, a könyv kiváló!

- Úgy érted, hogy ha nem vállaltad volna el annak az embernek a védelmét, Jemnek és nekem nem kellene tovább hallgatnunk a szavadra?
- Igen, körülbelül úgy.

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Teaser kedd #146

Hadd dicsekedjek kicsit, most két könyvet olvasok párhuzamosan, és mindkettőt imádom! Ebből az egyiket elhoztam mára: a The Aurora Teagarden Mysteries sorozat jelenleg 8 részből áll. Az a Charlaine Harris jegyzi, aki a The Southern Vampire Mysteries, azaz Sookie Stackhouse sorozatot is, és nagyon könnyed kis krimi sorozat. Hazájában és az angolszász területeken rendkívül népszerű, bár hozzánk nem érkezett még el - talán mert az Ulpius csődbe ment...

Idén a Hallmark feldolgozta a széria első két kötetét, de meglehetősen sokat lágyítottak rajta. A második részt még nem olvastam, de az első klasszisokkal durvábbra sikerült, mint ahogyan a filmfeldolgozása. Persze ha nem vágják meg itt meg ott, nem fér bele a csatorna profiljába, és ez érthető. A jelenlegi állapotában fogyasztható a szüleim számára is, nekem laza szórakozás, a könyv pedig, ahogy az már lenni szokott, klasszisokkal izgalmasabb.

I spoke to enough people on the way outof the church to be sure my attendance registered and would be reported to the happy couple, and then I skipped the recepzion. There was no point in putting myself through that.  


Charlaine Harris: A Bone to Pick

Teaser kedd #145

Tadá! Tudom, hogy senki sem hiszi el, de új könyvbe kezdtem! Mondjuk félretettem legalább öt darabot mostanában, semmi nem kötött le, de nagyon bíztam benne, hogy Agatha hisztije, és a gyilkossági nyomozásnak nevezett csetlései és botlásai jótékonyan hatnak majd a kedélyemre. So far so good!

It was supposed to be the end of a dream - the perfect marriage.
It had all started with one incident two weeks after they had returned from their honeymoon.


M. C. Beaton: Agatha Raisin ant the Love from Hell

Teaser kedd #144

Nos, Flavia végül is várakozni kénytelen, mivel egy napot késett, én pedig megkívántam valami mást. Már legalább egy éve csücsül polcszélen a mostani választottam, ráadásul kölcsön könyv - a bátyámtól kaptam, és nagyon jó fej, amiért még nem kérte vissza...- szóval éppen ideje volt.
A téma, talán szokatlannak tűnhet, bár hoztam már, pont ezen rovat hasábjain ilyet, de tény hogy véleményt még nem írtam hasonlóról sem. No de mindig van egy első alkalom!

Sokszor úgy érzem olvasás közben: Ez az! Ezért kellett elolvasnom ezt a könyvet. Néha meglepő gondolatok, meglepő helyekről integetnek, én meg csak pislogok, hogy mégis mi van?! Így történt most is. Már a 34. oldalon szembe jött valami, amin felvontam a szemöldökömet, és abban a pillanatban tudtam, jó helyen vagyok. És mégis mást idézek, mert ez az én rovatom és megtehetem.

A király miniszterei, akik zömmel északról származó férfiak voltak, abban reménykedtek, hogy partnerre lelnek a szicíliai kormányban, amelynek tagjai a sziget lakosságának legfelsőbb rétegéből származtak. 
Amit ehelyett találtak, az leginkább az anarchiára emlékeztetett: köztársasági forradalmárokat, akik szilárd kapcsolatokat ápoltak félig-meddig bűnöző csoportokkal; arisztokratákat és egyházi férfiakat, akik visszasírták a Bourbon-uralmat, vagy a szicíliai autonómia volt a vágyuk; helyi politikusokat, akik gyilkoltak és embereket raboltak el a hasonlóan gátlástalan ellenfelekkel vívott hatalmi csatározásokban.  

John Dickie: Cosa Nostra - Az olasz maffia története