Rick Riordan: Demigods & Magicians (Percy Jackson & Kane Chronicles Crossover #1-3)

Rick Riordan keresztsorozata a félistenek és mágusok között három részig jutott, három elég rövid novelláig, de így együtt már egy 240 oldalas külön történetté nőtték ki magukat. Miután elolvastam, tudom - és most még jogosan is emlegetem -, hogy piszok rövid lett. Ebből, Riordan kvalitásaival minimum egy 500 oldalas könyvet lehetett volna írni. Nem értem, hogy miért nem így történt, de be kell érnünk azzal, ami jutott.

Mindenki, aki végigült néhány történelemórát, pontosan tudja, létezik egy sajátos összemosása a görög és egyiptomi kultúrának, isteneknek, de azért mégis kérdéses volt, hogyan fog ez működni. Ne találgassatok, elárulom: tökéletesen!

The Son of Sobek

Carter egy hatalmas krokodil szörnyet szeretne ártalmatlanná tenni, csakhogy kiderül, ezzel nincs egyedül. Egy nagyon különös fiú, aki valami félvértáborra hivatkozik, szintén ugyanarra a szörnyre pályázik, és mi tagadás, első találkozásuk nem sikerül túl jól.

Rick Riordan: The Blood of Olympus (The Heroes of Olympus #5)

A sorozat befejező kötete egy éve ült a polcomon, ne kérdezze meg senki, miért nem vettem kézbe. Talán csak nem akartam, hogy vége legyen, mert az biztos, hogy minidig is kedvet éreztem hozzá. Birizgálta az ujjbegyemet, többször kivettem és visszatettem a polcra, hátha szaporodik a sztori, de fájdalmasan rövid maradt. Lehet egy ötszáz-valahány oldalas könyv szemére vetni azt, hogy rövid? Teljesen mindegy, mert én most megtettem! Kedves íróbácsi, tessen kedves lenni hosszabb regényeket írni!

Athéné szobrát vissza kell juttatni a görögöknek, ennek érdekében Nico, társaival Reynával és Hedge edzővel együtt versenyt fut az idővel, és a nyomukban loholó vadászokkal. Eközben az Argo 2 fedélzetén utazó héroszok információra, óriásokra pályáznak, és egy olyan lehetőségre, ami megakadályozza Gaiát ébredésében. A hetek ennek érdekében ellátogatnak Nikéhez, majd felkeresik Apollónt és Artemiszt is. A rómaiak a Félvér tábor küszöbén toporognak, és készülnek a támadásra. Egyesíthetik az istenek görög és római felét a nagy csata előtt, vagy maguknak kell megküzdeniük az alvilágból megszökött ellenséggel?

Teaser kedd #150

Jóllehet már január óta nem hoztam új részt a rovatba, hiába olvastam egy-két jó könyvet, tegnap este hangosan nevettem az egyik kedvenc sorozatomon, és az végre ide kívánkozott. Jó, tudom, csak néhány mondat fér bele, és kiragadva koránt sem annyira - ha egyáltalán - vicces, mint szövegkörnyezetében, no de Rick Riordan tényleg egy istenkirály zseni, Percy... nos, ő pedig Percy. Mindkettőjüket muszáj imádni!

'Look, Miss Victory …’ Percy tried for a smile. ‘We don’t want to interrupt your crazy time. Maybe you can just finish this conversation with yourself and we’ll come back later, with, um, some bigger weapons and possibly some sedatives.’

Rick Riordan: The Blood of Olympus

Rick Riordan: The House of Hades (The Heroes of Olympus #4)

A harmadik kötet után rágtam a körmöm, hogy mikor jelenik meg az olcsóbb kiadás, de amikor megvettem, nem mertem belekezdeni. Nézegetem a könyvet szinte minden nap, és fogadkoztam, hogy majd holnap. Csakhogy az a holnap egyszerűen nem akart eljönni.
Erre több oka is volt:
1. a harmadik rész vége után már ellőre rettegtem;
2. az ötödik rész megfizethető kiadásban még odébb van.
Aztán egyszer csak meggondoltam magam, és ahogy ilyenkor lenni szokott, most is megbántam, hogy eddig vártam vele.

A csapat két részre szakadt, és bár nem tudnak egymásról semmit, mindenki egyként küzd a közös célért. Be kell zárniuk a halál kapuját, hogy a szörnyek, ha már egyszer megölték őket, maradjak halottak. Legalábbis az újjászületésükig. Az idő szorít, a két csapatnak egyszerre kell adott helyre érnie, és ahogyan mindig, most is az életük a tét.

Teaser kedd #118

Mostanában jó könyveket dob nekem az élet képzeletbeli gépezete, ráadásul a betervezett olvasmányaimtól is hasonlót várok, csakhogy a múlt héten kopogtatott a postás, és hozott nekem valamit. Valamit, amit jó néhány hónapja rendeltem elő, annyira, hogy egészen el is felejtettem (még jó, hogy nem rendeltem meg újra), valamit, ami mindent felülírt.

Természetesen Rick Riordan a bűnös, az ő könyve tántorított el a terveimtől, de őszintén megvallva, nem volt nehéz táncba vinni, önként jelentkeztem rá.
 

'Hey, man, why are you hugging Nike?'
He clung to the victory goddess like he used to cling to his pillow when he had nightmares as a kid. 

Rick Riordan: The House of Hades

Rick Riordan: The Mark of Athena (The Heroes of Olympus #3)

Kissé ugyan elmaradtam az értékeléssel, mégsem szürkült el bennem a könyv hangulata. Nem tehetek róla! Rick Riordan ugyanis sorról sorra növeli bennem a rajongást, pedig azt hittem az istenkirályzseniségnél már nincs feljebb, és kiderült, van. Minimum istencsászárzseniségről beszélünk, és őszintén fogalmam sincs, hogy hova tovább.
De azért azt is most kívánom megjegyezni, hogy a drága író egy kegyetlen, nagyon kegyetlen ember...

Annabeth-ék megérkeznek a római táborhoz, ahol ha kitörő örömmel nem is, de némi fenntartással azért üdvözlik őket. Percy egyben, de leginkább megvan és egészséges is, a közös küldetés esélye pedig lassan növekedni kezd, amíg valaki le nem rombolja a tábort. Nos, ez némileg megváltoztatja a helyzetet. Percy új barátaival csatlakozik a görög küldöttekhez, hogy kiszabadítsák Nicot, csakhogy az idő rohamosan fogy, és senkinek, még  Annabeth-nek sincs fogalma arról, mi vár rájuk. Ahogy arról sem, mi lehet Aténa rejtélyes jelképe, aminek megszerzése még Hádész fiának megmentésénél is veszélyesebb feladat.

Teaser kedd #105

Szóval, két könyv megvan az ötből, és ezért úgy éreztem, én biza megérdemlek egy kis lazulást. Olyan könnyed, vicces, de mégis a komoly téttel játszó fajtából. Abból, ahol tizenkilencre húznak még egy lapot, és aminek eredménye még engem is meglep. Naná, hogy Rick Riordanról beszélek, a zseniális mesterről, akit különösebben nem frusztrál, hogy az olvasói idegösszeomlást kapnak, főleg, hogy ifjúsági irodalmat ír, és az ő közönsége még bírja.
Azt a gonosz szenya mindenit! 

A pali különben übercuki és elbűvölő, de nem véletlen, hogy minden új könyve után elborítják a falát a nagyságát és a sátáni gonoszságát elemző posztok. Mert a hősei idősebbek lettek, úgy is kezeli őket, azaz tiniknek, és nem gyerekeknek, így kicsit változott a hangulat, a téma, viszont annyira jó, és egyszerűen csak...Annyira gonosz! Imádom.

Heti teaser:

The way the old satyr was glowering, Leo almost wondered if the coach was going to order him to do push-ups.
"...But did you have to knock out the satellite channels?..."

Rick Riordan: The Mark of Athena

Rick Riordan: The Demigod Diaries

Oly régóta tartozom ezzel a bejegyzéssel, hogy már nem is tudom, mikor felejtettem el írni róla. Az van, hogy a könyv szokás szerint zseniális. Most már nagyon időszerű lenne az az örökbefogadás, ha máskorra nem is - lévén, hogy vannak szüleim, akiket szeretek-, hát lefekvési időre. Nekem jó lenne felvételről is hallgatni az esti meséket, de úgy tűnik a kedves égiek nem pártolnak, mert nem kapok semmit sem, csupán tökéletes ifjúsági könyveket.  Ami végül is teljesen rendben van.

Mivel a római mitológia területére tévedtünk, ami nagy vonalakban megegyezik a göröggel, szükséges némi áttekintés. A római istenek egy kissé véresebbre, erőszakosabbra sikerültek görög megfelelőiknél, és hogy senki se kavarodhasson meg a nevekkel, használhatja a könyv táblázatát arról, ki ki csoda a különböző mitológiákban.

Ahogyan a The Deigod Files esetében is volt, itt is kapunk érdekességeket, interjúkat, külön sehol meg nem jelent kis történetetek, sőt egyet ezek közül Riordan fia írt. 

Luke Castellan elveszett naplójába olvashatunk bele, még a tábor előtti időkből, és kiderül végre az is, hogy találkoztak Annabeth-tel. 

Valaki elcsaklizza Hermész  caduceusát, és Percyé a megtiszteltetés, hogy megkeresheti. Az ifjú hérosz ennek egy kicsit még örül is, mert a jelek szerint az igen feledékeny fiatalember előnyös üzletet köt a hírvivő istennel. Már csak teljesíteni kell a feladatot.

Leónak, Jasonnek és Pippernek meggyűlik a baj egy menekülő asztallal, és ha a bújócska az erdőben a szökött szálkatárolóval nem lenne elég, még összefutnak a mainaszokkal is ( talán úgy jobban tudjátok, hogy bakkhánsnők), a folyton bulira kész, de szörnyen erőszakos Dionüszosz követőkkel. 

Dr. Claymore az új könyvét reklámozza egy előadásán, ami a halál utáni életről, és úgy általában a halálról szól, amikor találkozik egy fiatalemberrel, aki arra keresi a választ, mi történik azzal, aki kijátssza a halált. Ez a beszélgetés szegény jó doktort meglehetősen fura kaland felé repíti, amiről elsőre nem tudja eldönteni, hogy valóságos, vagy inkább valóságos rémálom. 

Teaser kedd #58

Félisten vagyok, szóval lennék... Klassz volna, vagy nem is tudom. Héroszként elég alacsonyak a túlélési esélyeim, és ha mégis megöregszem nyugalomban, hát koránt sem békésen. Mindig készem kéne állnom a harcra. Elég strapásnak tűnik vegánnak és szörnygyilkosnak lenni egyszerre. Akkor már sokkal jobb megoldás, ha csak közel állok a "tűzhöz". Ismerek egy barátok, akinek van egy barátja, kinek a sógornője ismer valakit, aki... Így valahogy.
És persze az is tökéletesen jó opció, hogy kézebe kapok egy zseniális Rick Riordan könyvet, hátradőlök, és csak olvasok.

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

 Heti teaser:

Now we had all day trapped in a room with nothing to do, knowing that at sunset those cage bars would rise and we'd be trampled to death and torn apart by monsters that couldn't be killed with any weapon. Then Halcyon Green would eat my Snickers bars.

Rick Riordan: The Demigod Diaries

Rick Riordan: The Son of Neptune (The Heroes of Olympus #2)

Szerintem leírtam az elmúlt napokban néhányszor, de attól még tény, hogy Rick Riordan egy istenkirályzseni! Mindig pihentetem a könyveit a polcomon, mert jól esik a tudat, hogy bármikor elérhetem, ha viszont elkezdem olvasni, akkor biztos, hogy a végére is érek, ami annyira nem klassz. Ugyanis várhatok a következőre... Mert természetesen, ahogy nagyon sok külföldi könyv esetében, az olcsóbb kiadást szoktam megvenni, és a harmadik kötetre a The Mark of Athena-ra még várnom kell egy kicsit. Jó, addig még ott a The Demigod Diaries, de azt is csak ódázom, hogy ne legyek olyan hosszú ideig riordantalan... Problémáikból aztán nekem is kijutott, ugye?

Percy arra ébred, hogy eltelt nyolc hónap az életéből, az elméjében pedig hatalmas lyukak tátonganak. Abban biztos, hogy ő Percy, azt is tudja, hogy létezik Anabeth, aki minden butaságárt megcsókolja, tehát bizonyára ez igen sokszor megeshet. Nem kétséges az sem, hogy utálja a teszteket, valamint dacára a két dühös gorgó akciós ajánlatának, nemigen óhajt meghalni. Menekülés során belebotlik egy légióba. No nem az idegenbe, hanem egy tábornyi rómaiba, ahol egyből ismeretséget köt Hazellel és Frankkel. Amikor pedig kiderül, hogy valaki foglyul ejtette Thanatoszt, A HALÁLT, hármasban indulnak el megmenteni.

Van néhány kedvenc íróm minden kategóriában, ők azok, akiknek az összes írását szeretem és az egekig magasztalom. Itt van pl. Doris Lessing, Virginia Woolf,  Murakami Haruki, Gabriel García Márquez,  Kevin Hearne, M.J.Sullivan, Mark Lawrence és a sor végtelen, de ha ki kellene választanom egyet, hát Rick Riordan nagy valószínűséggel kiverne mindenkit. Persze szoros meccs lenne, de ebben a pillanatban úgy érzem, ő a legjobb. 

Az első sortól kezdve leköti az olvasókat, izgalmas, vicces, tanulságos. Már a harmadik oldalon hangosan nevettem, és ez később is számtalanszor előfordult. Újabb tudással gyarapodtam, mert kiderült, a római mitológiából még annyira sem vagyok jó, mint  amennyire a görögből voltam. Szerencsére a kedves író készített egy függeléket, amihez bőszen oda-oda lapozgattam, rengeteg dolognak használják ugyanis az eredeti, latin nevét.

Teaser kedd #48

A kép tonyohoho munkája

Tegnap éjszaka Killercat ezerrel pörgött. Épp elaludtam, amikor úgy gondolta, hogy jól megdagasztja  a konvektort, csak hogy a cseles, szebb napokat is látott fűtőtest eleje apró lyukas ráccsal borított, ezért pinduri cicuskának beakadtak a körmei. Rángatta, rángatta, amire lekiáltottam: Mit csinálsz!, de csak rángatta tovább. Jogos, válaszolni azt nem tudott. Nem maradt más lehetőségem, feltápászkodtam és hát lemásztam, hogy meglestem mi a probléma. Ezután megmentettem kedvenc jószágomat, és bár már három óra volt, nem tudtam csak úgy visszaaludni, tehát olvastam néhány oldalt az épp aktuális Rick Riordanomból. A pasi egy istenkirályzseni!

Az ötletet Andie oldaláról hoztam. Az a lényege, hogy megosztok két random módon választott mondatot abból a könyvből, amit éppen olvasok.
Ha valaki kedvet kap, nyugodt szívvel csatlakozhat. A Könyvek Háborúja blogon gyarapodik tovább a lista a lelkes féliratkozókkal.
Amit tenned kell:
- kapj kézbe egy könyvet;
- üsd fel valahol;
- válassz ki két mondatot (a rábökős technika éppen megfelel), de ha lehet ne nevezd meg közben a gyilkost;
- és tüntesd fel a könyv címét, íróját.

Heti teaser: 

'They want to cook you and eat you' she said distastefully, 'which is ridiculous. You'd taste terrible.'
'Thank you, Grandmother.'

Rick Riordan: The Son of Neptune

Három mondat lett. Kivételesen, csak most az egyszer, nézzétek el nekem ;)

Rick Riordan: The Lost Hero (The Heroes of Olympus #1)

Nyilvánvalóan Rick Riordan rajongó vagyok. Ezért, bár meg voltam elégedve a Percy Jackson és az Olimposziak sorozat magyar kiadásaival, mind árban, mind igényességben és fordításban jónak találtam, mégsem tudtam várni egy örökkévalóságig arra, hogy belekezdhessek a Heroes of Olympus sorozatba. Lehet, hogy a Könyvmolyképző már megvette a jogokat, de nincs előkészületeben, a türelmem elfogyott, elvonási tüneteket produkáltam, szóval megrendeltem angolul, aztán vártam vagy hét hónapot, mire kézbe is vettem. Hogy miért húztam ennyi ideig, na azt nem tudom, de elolvasni semeddig sem tartott. Riordan, én imádlak!

Jason egy iskolabusz hátsóülésén ébred. A barátnője, Piper kezét szorongatja, a legjobb barátja pedig Leo, aki nagyon tehetséges bütykölő. Épp egy tanulmányi kirándulásra tartanak, de az egész összképpel csak egy probléma van, nem emlékszik arra, hogy kicsoda és mit keres a buszion. Nem emlékszik a barátaira, de a jelek szerint őt mindenki ismer.

Hamarosan kicsit odébb teszi a saját rejtélyét, mert az életéért harcol.  Hedge edző feláldozza magát, hogy megvédje a gyerekeket, aki nem mellesleg szatír, és megérkezik Annabeth, aki nagyon dühös, mert arra számított, hogy megtalálja Percyt, aki viszont nyom nélkül eltűnt. Minden reménye ellenére elszállítja a triót a Félvér Táborba, ahol megkapják az első és rendkívül veszélyes küldetésüket. Junonak/Hérának szüksége van az ifjú héroszokra.

A történet majdnem egyből pörögni kezd. Riordan nagyon jól tudja, a hosszas bevezetés eltántoríthatja a fiatalabbakat, különösen a fiúkat az olvasástól, így mindig csak annyit magyaráz, amennyit feltétlenül szükséges. Persze mivel egy már megkezdett szériát folytat, a magyarázat még kevesebb, szinte nincs is.