Rick Riordan: The Demigod Diaries

Oly régóta tartozom ezzel a bejegyzéssel, hogy már nem is tudom, mikor felejtettem el írni róla. Az van, hogy a könyv szokás szerint zseniális. Most már nagyon időszerű lenne az az örökbefogadás, ha máskorra nem is - lévén, hogy vannak szüleim, akiket szeretek-, hát lefekvési időre. Nekem jó lenne felvételről is hallgatni az esti meséket, de úgy tűnik a kedves égiek nem pártolnak, mert nem kapok semmit sem, csupán tökéletes ifjúsági könyveket.  Ami végül is teljesen rendben van.

Mivel a római mitológia területére tévedtünk, ami nagy vonalakban megegyezik a göröggel, szükséges némi áttekintés. A római istenek egy kissé véresebbre, erőszakosabbra sikerültek görög megfelelőiknél, és hogy senki se kavarodhasson meg a nevekkel, használhatja a könyv táblázatát arról, ki ki csoda a különböző mitológiákban.

Ahogyan a The Deigod Files esetében is volt, itt is kapunk érdekességeket, interjúkat, külön sehol meg nem jelent kis történetetek, sőt egyet ezek közül Riordan fia írt. 

Luke Castellan elveszett naplójába olvashatunk bele, még a tábor előtti időkből, és kiderül végre az is, hogy találkoztak Annabeth-tel. 

Valaki elcsaklizza Hermész  caduceusát, és Percyé a megtiszteltetés, hogy megkeresheti. Az ifjú hérosz ennek egy kicsit még örül is, mert a jelek szerint az igen feledékeny fiatalember előnyös üzletet köt a hírvivő istennel. Már csak teljesíteni kell a feladatot.

Leónak, Jasonnek és Pippernek meggyűlik a baj egy menekülő asztallal, és ha a bújócska az erdőben a szökött szálkatárolóval nem lenne elég, még összefutnak a mainaszokkal is ( talán úgy jobban tudjátok, hogy bakkhánsnők), a folyton bulira kész, de szörnyen erőszakos Dionüszosz követőkkel. 

Dr. Claymore az új könyvét reklámozza egy előadásán, ami a halál utáni életről, és úgy általában a halálról szól, amikor találkozik egy fiatalemberrel, aki arra keresi a választ, mi történik azzal, aki kijátssza a halált. Ez a beszélgetés szegény jó doktort meglehetősen fura kaland felé repíti, amiről elsőre nem tudja eldönteni, hogy valóságos, vagy inkább valóságos rémálom. 

Ez utóbbi történet, a Son of Magic-et Haley Riordan írta. A kisrác, akinek minden este meséltek lefekvés előtt, és akinek köszönhetően megszületett Percy Jackson, most tollat ragadott és elkápráztatott. A stílusa alapvetően különbözik édesapjáétól, sokkal sötétebb tónusú a történet, nem annyira könnyed, de mivel kitűnően ismeri a mitológiát és az eredeti történetet, teljesen beleillik a sorozatba. Csupán 16 éves volt, amikor megírta ezt a novellát, amit én rendkívül érdekesének, valamint elgondolkodtatónak találtam. Ha úgy dönt a kedves, hogy a papa nyomdokaiba lép, én ott leszek az első vásárlói között.

Aztán van itt még térkép, pár játék, néhány színes kép a főszereplőkről és ha már szóba került Hermész botja, az interjú szereplői George és Martha. Igen, Hermész pálcájának folyton szájas kígyó lakói.

A könyv rendkívül igényes, keménytáblás, a lapok vastagok benne, de ez nem a méretnövelést célozza meg, a szélek ugyanis egyenetlenek, nem egyformára vágottak. Tényleg azt a hatást keltik, mintha egy elveszett naplót olvasnánk, ami már sok mindent megélt. 

Úgy ahogy van zseniális. A szokásos mesteri cselekményszálak könnyed vezetése, Riordan humora kötelező elemek. De most megint jól kiszúrtam magammal, mire összehoztam ezt a bejegyzést újra kedvem támadt elolvasni a The Demigod Diaries-t, szóval megvan az éjszakai programom.

10/10