Harryt egy hajszál választja el a kirúgástól, egyre mélyebbre csúszik az alkohol, fájdalom szőtte ingoványban, amikor Oslo hőségtől szenvedő városában egy lakásában meggyilkolt nőhöz riasztják. Partneréül a tökéletes rendőr és őseleség Tom Waalert osztják az égiek, és tudja Isten miért, Harry ki akar szállni az ügyből. Aztán történik valami igazán váratlan, ami a félig meddig elbocsájtott nyomozót az egyik legértékesebb munkatárssá teszi: a tapasztalat felbecsülhetetlen, amikor minden jel szerint is sorozatgyilkos után nyomoznak.
Már az első oldal is elbűvölt, először is megálltam és elgondolkodtam azon, most mit is olvasok. A szóhasználat, a mondatszerkezetek, mind arra utaltak, hogy ez bizony nem egy a ponyvának titulált krimik közül. Ez valami más, valami érdekes.
A történelem lecke is magával ragadott, nem mintha sok ismerettel rendelkeznék Norvégiáról, azonkívül, amit nyáron tudtam meg egy tősgyökeres norvégtól: nem igazán vannak lékkondik, és ha tartósan 25 fok fölé kúszik a higanyszál, akkor az oviból is hazaküldik a gyerekeket. Nem csoda, ha a magyar kánikulát nem igazán viselte jól, de elég az hozzá, hogy a hőségről egészen mások az elképzeléseink. Nos ez épp annyira fontos információ, mint, hogy Harry nevében dupla r van, az érintetteket gyönyörködtetheti, de igazából semmi értelme. Így aztán, az, hogy Oslóban éppen hőség van, nem sokat mondott nekem, de azt vettem észre, mégis értem. Azaz, hogy érzem.
Nesbø igazi szociológiai leírást tár elénk, az alkoholistákról, a kényszeresekről, a boldogtalanokról és kiábrándultakról. A karakterei talán nem feltétlen csapkodják a térdüket a boldogságtól, de nem is depressziós fajták. Normális emberek, akik saját vérmérsékletük szerint reagálnak azonos problémákra. A kicsinyesség és a mohóság természetes emberi érzelem, még ha tagadni akarjuk, akkor is, és olvasás közben bizony ebből is kijut.
Maga a történet érdekes, és sokkal, de sokkal több, mint amit egy krimitől el lehetne várni. Az író végig irányítja a figyelmünket, ami természetesen gyanús is. Tudjuk, valahol a zsigereinkben érezzük, hogy itt valami nem stimmel, de mi-re csak később kapunk választ. Ráadásul két eset fut párhuzamosan egymás mellett, és ebből az egyik átívelő szál lehet az előző kötetre. Kicsit pislogtam is, mert nem értettem mindent, viszont úgy döntöttem, az én hibámat nem róhatom fel az írónak, így elengedtem a problémát, és csak hagytam, hogy a dolgok maguktól álljanak össze. A dolgok pedig szót fogadtak és egyszerűen a helyükre ugrottak.
Ebből számomra az vált nyilvánvalóvá, hogy független a kezdeti ámuldozásomtól, Nesbø bizony jól ír.
Azt nem állítom, hogy tövig rágtam a körmöm, de ez megint csak miattam van, viszont nem találtam ki elsőre a gyilkost sőt másodikra sem, de mindkét esetben figyelembe vettem a gyanúsítottak közül, de aztán el is vetettem.
A skandináv naturizmus természetesen itt is átüt, a stílusok keverése mellett a klasszikus krimi elemek is megjelennek, így aztán szerettem. A gyilkosságokon kívül számtalan egyéb is szórakoztatott, ezért egész biztosan folytatni fogom a vadászatot, csak most esetleg az előzményekkel kezdem majd.
9/10
Magyar kiadó: Animus Kiadó
Fordította: Petrikovics Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése