Mióta nő él e földön, azóta elégedetlen magával. Azt szoktuk mondani, hogy mindig arra vágyunk, ami másnak van, és lehet ebben is valami: ó, az ő haja olyan szép; milyen formás lába van; de csinos; klassz blúz és folytathatnám a végtelenségig.
Némi időre engem is elkapott ez a láz, aztán már nem emlékszem, hogy pontosan mikor, de egyszerűen nem érdekelt többé.
Amikor vegán lettem, fogytam pár kilót, és nem hazudok, klassz dolog az, de nem volt cél, tudatosan nem törekedtem rá, nem is fogyókúrázom, mert azt gondolom, hogy boldog vagyok így, ahogy vagyok. Tehát továbbra sem teszek semmit a szépülésem érdekében.
Igen, tudom, számos nő szerint erre nem kéne büszkének lennem, de hát én egyszerűen csak jól akarom érezni magam. Jókat nevetni, beszélgetni, enni és inni, és nem arra gondolni, hogy öt kilóval több lettem, hát ideje koplalnom.
Ha már az ember fogyni akar, akkor sportoljon, étkezzen egészségesebben, tegyen valamit a testéért és lelkéért egyaránt, de el kell fogadnunk, hogy nem egyforma genetikai bázissal születtünk. Ami egyeseknek könnyebben megy, az másoknak nehezebben, vagy esetleg nem megy egyáltalán. A csámpás fogak nem lesznek egyenesek, csak mert azt kívánjuk, ahogyan az orrunk vagy a medencénk sem lesz kisebb. Hogy kinél hol húzódik az a határ, amit még könnyedén át tud lépni, egyénenként változik, de tényleg olyan nehéz lenne elfogadni és tisztelni önmagunkat?
Az alábbi videóban néhány nő betér egy új ruhaboltba nézelődni, és a termékeken lévő címkék vagy az azokat hirdető táblák meglepik őket: undorodom magamtól; ebben nagyon kövér vagyok; kibuggyan a hájam; a cellulitisz kódolva van a DNS-emben; nyaktól fölfelé jól nézek ki és így tovább.
A vásárlók megdöbbentek, mert olyasmiket láttak, olvastak, amiket ők mondanak saját magukra. Mintha valaki a fejükbe látott volna.
És hogy mi a tanulság? Senki mással nem beszélsz ilyen módon, akkor miért teszed ezt önmagaddal?
Jó kérdés, hölgyeim, miért is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése