2012. február 27., hétfő

Ha nálunk is ez lenne...

Meg kellett állapítanom, hogy a Magyarország nevű állatkerten kívül is van élet. Sőt, nem is akármilyen! Cirkuszért senkinek sem kell a szomszédba menni, ha már kenyér nincs elég. Lesznek páran, akik midőn meglátják miről írok, biztosan tovább is állnak, mondván: mi közünk nekünk ehhez? Pedig a konzekvenciákat bárki leszűrheti magunkra nézve is.

Nos, adott egy Block B nevű, dél-koreai Hip-Hop, R&B, K-Pop banda, akik elég kellemetlen helyzetbe kerültek. Történt ugyanis, hogy a derék ifjak menőzni kívántak egy kicsit. Talán ez még önmagában nem lenne meglepő. Abban a korban vannak, különben is ők a k-pop szakma fekete bárányai, merthogy lazábbak mint a kedves kollegák. Igazán nem is csoda. Oly szinten telített a piac, hogy ha valaki fent kíván maradni, valamiben illik különbözni a többiektől. Meggyőződésem, hogy ez a lazaság egy jó kitervelt koncepció része, ami most igencsak balul sült el.

Szóval hőseink interjút adtak Thaiföldön. Nézzük, mi is történt dióhéjban:

A kezdetekkor fel- le sétáltak, az egyikük keresztbe feküdt az asztalon.  Mikor végre mindenki elfoglalta a helyét, vezetőjük még tett egy kört és elhúzta a függönyt.  Később is tiszteletlennek mutatkoztak a kamera figyelő tekintete ellenére. Az egyikük a lábát nyújtogatta és tapsolt, aztán volt, aki idétlenül nevetgélt, megjegyzéseket tettek és a többi. Talán még ezt el is nézték volna(otthon mondjuk biztosan nem), azonban az, amit mondtak, kivitte a lécet Thaiföldön, és úgy egész Ázsiában.  Először is kicsit fényezték magukat(nyugati sajtóban ez teljesen normális), aztán szóba került az árvíz, és Zico, a vezető, elmondta, remélik, a pénzadomány segít néhány embernek, hogy jobban érezzék magukat. Másuk úgysincs, csak pénz (Azaz, ezzel tudnak csak segíteni). A kérdésre, hogy mégis mennyi pénz van nála azt felelte:  kb. 6 dollár. Nagyjából ennél a pontnál szabadultak el végleg az indulatok.

Az, hogy viccelni mertek egy olyen katasztrófával, aminek során emberek haltak meg, tűntek el vagy éppen váltak földönfutóvá, gyakorlatilag megbocsájthatatlan. A Thai rajongók úgy ahogy van elfordultak tőlük és Ázsia szerte vesztettek a követőik közül. A koreai sztárok zöme elhatárolódott tőlük, vagy elítélte a viselkedésüket, nagyobb szervezetek kitiltották őket. Több tiltólistákra felkerültek és itt kezdett el kicsit boszorkányüldözéssé fajulni a dolog.

Először is elindult egy olyan felhívás, hogy senki se támogassa őket többé. Ne vegyék a lemezeiket példának okáért. Aztán jött az a petíció, hogy nyírják le a hajukat, ezt mondjuk a vezető meg is tette, de a feldühödött tömeg nem elégedett meg ennyivel. Azt követelték, hogy kövessenek el öngyilkosságot. Nem vicc, kérem! Nagyon komolyan gyűjtik az aláírásokat.

A srácok elnézést kértek egyesével, csoportosan, megtette nevükben a cégük, de semmi sem használt. A folyamatos  támadásokat, lelki nyomást legfiatalabb tagjuk nem bírta tovább és bár ez nem derült ki egyértelműen, de feltételezhetően idegösszeomlást kapott, aminek eredményeképpen kórházba került. Egységesen a földig alázták önmagukat és zárásként a YouTube-ra is feltettek egy bocsánatkérő videót, ami, és ez a személyes véleményem, a legszomorúbb üzenet, amit valaha láttam. Egész idő alatt lesütik a szemüket, az egyik tag szipog, elnézést kérnek gyakorlatilag azért is, amiért élnek, és ennél mélyebbre már nem lehet hajolni.

Viszont kiderült némi furcsaság is, a videót követő kommentekből. Először is, némelyeknek még a haláluk sem lenne elég vezeklésként, másodsorban pedig néhány dolgot nem fordítottak le a kedves Thai tévések. Például azt, hogy már mindannyian adakoztak az interjú előtt. Az egész utána csak egy geg, aminek a nagy része láthatóan előre lebeszélt,  hiszen viszonylag kevés spontaneitást mutatott.  Valószínűleg ezzel akarták felhívni a figyelmüket a "vadságukra". Ráfáztak. Ugyanis a jelek szerint, aki Ázsiában hibázik, és rossz időben teszi mindezt, illetve nagy nyilvánosság elé kerül az ügy, tényleg elvesztheti az életét, ami a karrierjét  jelenti ebben az esetben. Lényegtelen, hogy ezek a fiúk a debütálásukat megelőző három-hét évben  már kőkeményen dolgoznak azért, hogy egyszer majd felléphessenek, hogy mindenüket feláldozzák a sikerért, urambocsá még jók is abban, amit csinálnak.

Igen, máshol sem kisebb a köd mint nálunk ("Mégis intelligens állat a bagoly. Ha másért nem is, mert képes látni a sötétben, és erre nagyon nagy szükség van ebben az országban." by Mogács Dániel), csak máshogyan nyilvánul meg. Szóval még sehol sem vagyunk. Sem felelősségvállalásban, sem a következmények kezelésében. Én mondjuk enyhén durvának, hatalmas baromságnak és eszméletlen nevetségesnek tartom azt, amit a Block B-vel tesznek, de bizonyára mindenkinek lenne ötlete arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezt átültetni a hazai piacra. Azt hiszem, kiürülne nagyon sok hivatalos fórum, ha egyszer a tömegek elkezdenék követelni, hogy mindenki vállaljon felelősséget azért, amit kiejtett a száján, esetleg leírt a kis kezével.

Egy azonban tény, nagy az Isten állatkertje és bizony alacsony a kerítés, de kérdezhetnénk akár úgy is: ide már bárkit beengednek?

Így kérnek elnézést, amikor már mindenüktől megfosztották őket:


Ilyenek voltak, amíg szaladt a szekér:

2012. február 20., hétfő

Védhetetlen

Safe House


színes, feliratos, amerikai-dél-afrikai akciófilm, 120 perc, 2012

rendező: Daniel Espinosa
forgatókönyvíró: David Guggenheim
operatőr: Oliver Wood
producer: Scott Stuber
vágó: Richard Pearson

szereplő(k):
Ryan Reynolds (Matt Weston)
Denzel Washington (Tobin Frost)
Vera Farmiga (Catherine Linklater)
Sebastian Roché (Heissler)
Brendan Gleeson (David Barlow)
Robert Patrick (Daniel Kiefer)
Sam Shepard (Harlan Whitford)
Nora Arnezeder (Ana)
Rubén Blades (Carlos Villar)
Liam Cunningham (Alec Wade)
Fares Fares (Vargas)

Ez a film a szombat esti termés. Én ugyan az Underworldöt választottam volna helyette, de végül is nem volt rossz.

Matt Weston a CIA egyik dél-afrikai vendégházának házvezetője. Magyarul gondoskodik az ellátmányról, a ház védelméről, őrzi a semmit és unatkozik. Szeretne terepre kerülni, de nincs gyakorlata, így újra és újra elutasítják. Na persze, hogyan szerezzen gyakorlatot, ha nem küldik terepre!? A róka fogta csuka, csuka fogta róka tipikus esete.

Tobin Frost, a CIA legkeresettebb volt ügynöke, Dél-Afrikába érkezik. Az események felgyorsulnak. Mindenkinek ő kell, és az a bizonyos ok, amiért belépett az országba. A pofátlanság tetejeként besétál az amerikai nagykövetségre, amivel tucatnyi vészharangot kongat meg egyszerre. Mit akar? Miért jött és kik akarják megölni?

A védet házba szállítják kihallgatásra. Matt teljesen ledöbben a hírhedt vendég láttán. Mire magához térne, már menekülniük kell. Az ügynök, aki elméletben mindent, gyakorlatban azonban semmit sem tud, a csatamezőn találja magát, ahol mindenki veszélyt jelent rá. Barát, ellenség egyaránt.

A történet kissé sablonos, amin viszont hamar felülemelkedtem hála Denzel Washingtonnak. A fickó egy zseni és ha szabad egy magánvéleményt közbeszúrnom, még mindig nagyon-nagyon dögös. Ha valaki emlékszik olyan filmjére, ami rossz volt, az jelentkezzen most, mert nekem nem jut eszembe semmi. Vígjátékban, drámában, akciófilmben egyaránt imádtam, és gyakorlatilag most is egyedül húzza a hátán az egész filmet.

Ryan Reynolds  lehetne az új üdvöske... Csak nekem vannak vele problémáim? Iszonyú kínban vagyok. Valahogy a személyisége megakadályozza, hogy úgy írjak róla vagy a filmjeiről, mint szeretnék, miközben tetszett eddig mindenben. A Zöld Lámpás szerintem egy méltánytalanul lehúzott alkotás lett. Szórakoztatónak és lazán nyolcpontosnak találtam, de hónapok óta csücsül félkészen a poszt, mert képtelen vagyok befejezni.

Valahogy nem elég karakteres, hogy A FÉRFI legyen, de nem elég lágy, hogy érzéseket váltson ki belőlem. Olyan se hús, se hal, pedig a sors pikantériája, hogy jó. Komolyan! Abszolúte elhittem neki minden tépelődést, gondolatot. A szeme nagyon kifejező. Sok színész esetében nem tükröz vissza semmi érzelmet, viszont Reynolds ebből a szempontból teljesen rendben van. Sőt! Sok, magasan éljenzett kollégára ráver több körrel, akkor valaki árulja már el nekem, miért feszélyez?

Az események különösebben nem sokkoltak, azonban el kell ismernem, volt néhány apróság, ami mégis meglepett. Alapvetően magas fordulatszámon pörög a cselekmény, megszakítva néhány lassúdad, már-már állóvá merevedett jelenettel, aminek funkciója kettős. Egyfelől a karakter jellemfejlődést lennének hivatottak szolgálni. Ezzel csak az a baj, hogy teljesen logikusan építkezik, és mint ilyen, előre kikalkulálható. Másfelől felfokozza az akciójelenetek sebességét. Mozdulatlan helyzetből kétszázra gyorsulni? Ilyen lehet a lórúgás.

Több negatív kritikával találkoztam, amikkel csak nagyon nagy távlatban értek egyet. Lehet mindenkit megzavart Reynolds?

Kikapcsolt, szórakoztatott. Nem várok se többet se kevesebbet egy szombat esti filmtől. Élveztem a mozit, de tovább megyek, még a jegy árát is megérte.

8/10


2012. február 16., csütörtök

Gratulálok, anyuka!

Ugye mindenkinek meg van az  a pillanat, amikor a játékbolt közepén ácsorog tanácstalanul? Mostanában, szerencsére a növekvő szaporulatnak, gyakran átélem. Legutóbb az unokaöcsém születésnapja előtt kísértett meg a tanácstalanság szele. Nem az volt a problémám, hogy mit vegyek neki, mert azzal tisztában voltam, minek örülne, inkább a túlkínálat zavart meg. Elmélázva járkáltam a sorok között, arra gondolva, miért nem vagyok én most egy 8-10 éves fiatalember? Tobzódhatnék a zseniálisabbnál zseniálisabb játékok között. No nem a babácskák, hanem a különböző Lego és akció figurák kötötték le a figyelmemet. Na, meg a fénykardok! ÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Nézegettem, fogdostam, tűnődtem, mert mindent ugye nem lehet, aztán szembetaláltam magam egy cica-mica macával. A szemöldököm felszaladt. Mit keres itt egy szőke, felfújt szájú, szilikonmellű, égig érő combú szépség lakcsizmában és fehér bőrkabátban? Kiderült, a lányát kísérte. A teljesen átlagos ötéves csillogó szemmel és áhítattal nézett valamit.

- Nézd, anya! Hello Kitty!

Akkor helyben vagyunk! Anya tanácstalanul ácsorgott, könyökhajlatában hajóbőrönd méretű táskájával. Kínos vigyorával épp annyira lógott ki, mint én holdvilágos éjszakán a sztriptízbárból. Míg a kislány ragyogott az elragadtatottságtól, szülője fejében szemmel láthatóan nőtt az avar az erdőben. Úgy gondoltam, közelebb lopódzom, lássam már mi a tanácstalanság tárgya.

A polcon szép sorban álltak egymás mellett a különböző konyhai eszközök, Hello Kitty mintával. Aha! Már értem! Ilyet még én sem láttam, de többet ugye nem is szeretnék. Épp elfordultam volna, amikor megjelent a színen barátnő. Barátnő anyuka klónja volt, csak fekete hajjal, és feltette a tízforintos kérdést:

-Ez mi?

- Fogalmam sincs - érkezett a felelet szőke másától.

Ej lányok, nem olyan bonyolult ez! Eltökélten nyitottam a számat, amikor a icuripicuri csilingelő hangon közölte:

- Anya, egy kenyérpirító!

A feladat meg van oldva! Ez a gyerek még sokra viszi. Csak annyit fűztem hozzá magamban, úgy tűnik, az eszét máshonnan örökölte, a genetika meg valami csoda.

2012. február 14., kedd

Izé... vagy Valentin?

Ismét elérkezett Bálint nap. Hogy ki és miként áll hozzá, az egy érdekes dolog. Sokan utálják, van, aki pont ellenkezőleg és akadnak, akik hivatalból utasítják el (Ha a párjuk nem tartja, akkor inkább ők sem.). Számomra alighanem ez örökre Professore barátom születésnapját fogja jelenteni, ami valljuk be, klasszisokkal fontosabb, mint a csoki. Meg is ragadom az alkalmat! Éljél te! Jó sokáig!!!

Magam részéről mindig is szembehelyezkedtem a kötelező szeretettel, így a legemlékezetesebb ünneplésem a 2009-es Véres Valentin 3D mozibemutatója volt, amit az akkoriban még szingli kolléga-barátnőkkel néztem meg. Hááát... Élmény volt az biztos! Nagyjából az ötödik percben fogalmaztam meg először a kérdést:

- Ez kinek a beteg ötlete volt?

Különben nagyon tetszett, csak valahogy nem készültem fel a felém repülő állkapocs és szemből kiálló csákány látványára, de legalább hoztam a szokásos formámat. Olyan szinten izgultam végig a filmet, hogy a körülöttem lévők frászt kaptak. Tőlem! Szegény kolléganőm nagyon kifogta. Jobbján ugráltam én, hatalmas lelkesedéssel, mély átéléssel és félig öntudatlanul, balján egy másik lány, aki eltakarta a szemét, és azt kérte, szóljunk, ha már nézheti. Erre lehet mondani valamit?

Azóta megnéztem még egyszer. Nem volt rossz, nem volt rossz! Már nem ugráltam akkorákat és elsőre is feltűnt a sztori kiszámíthatósága, de eredetileg sem a briliáns forgatókönyvért választottuk. Jensen Ackles volt a méz a madzagunkon. Azért egy dologban mind egyetértettünk hazafelé, a tök sötétben, olyan éjszaka tizenegy után:

- Mit nekünk csákány! Ide Jensennel!

2012. február 9., csütörtök

It Started with a Kiss 2.

They Kiss Again/ 惡作劇2吻 (恶作剧2吻) / O Tso Chu 2 Wen (E Zuo Ju 2 Wen)

20 részes tajvani romantikus vígjátéksorozat (2007)

Szóval a második évad... Mit is mondhatnék? Minden percét imádtam! Klasszisokkal jobb volt az első évadnál, pedig az is remek volt.  Nagyjából ott folytatódik, ahol az előző befejeződött és pont ezért mondtam azt, hogy a koreai rövidítés hiba volt. Igaz, a legélvezetesebb részeket tömörítették, de persze nem egészen úgy és ott, sőt akadnak benne új költések is.

Figyelem! A leírás spoileres az előző évadra nézve( Megjegyzem a másodikra is, de hát nehéz összefoglalni a lényeget!)

Yuan Xiang Qin és Jiang Zhi Shu összeházasodtak és nászútra indulnak. Xiang Qin nem lenne az, aki, ha a repülőutat megúsznák némi kaland nélkül, de a neheze még csak most jön! Rossz buszra száll, a férjének kell érte menni, aztán a szállodai szomszédjukban lakó japán párból a hölgy szemet vet Zhi Shura.

Mire megoldanak minden problémát, véget is ér az út és haza kell menni. Otthon pedig újra várják őket a hétköznapok, ami során Zhi Shu nem jegyezteti be a házasságukat, doktori képzése miatt napokig hanyagolja a feleségét(Mivel egy évvel később kezdett másoknál folyamatos tanulnia kell. Kiválasztotta az egyetlen olyan hivatást, ami kihívásokat rejt számára. ), és még mindig intimitási problémákkal küzd. Azaz, amikor nem kettesben vannak olyan fagyos, mint ama bizonyos borjúláb, amivel gyilkosságot követtek el, majd utána megsütöttek és megetették a rendőrökkel.

Ennek ellenére Xiang Qin nem adja fel. Újra és újra próbálkozik. Zavarba hozza a férjét mindenki előtt, kínosabbnál kínosabb helyzetekbe keveredik, és eldönti, hogy tanár lesz. Hát, az egész család petúniára csüccsen a hírtől. Mit tehet egy jó férj? Támogatja hitvesét. Annál is inkább, mert régóta szeretné, ha Xiang Qin önállóbb lenne és nem függne annyira tőle. Érti ő, de legalábbis sejti, hogy a lány számára csak ő létezik, de jó lenne, ha álmai is lennének azonkívül, hogy jó kis feleség legyen. Könnyű elhatározni, de Xiang Qinnek esze ágába sincs elszakadni a férjétől. Minden próbálkozást személyes sértésnek vesz.

Közben megszületik a nagy gondolat is, ha Zhi Shu doktor lesz, ő bizony ápolónő. Isten óvja  a betegeket! Átjelentkezik az új szakra, ahol közös munkacsoportba kerül egy elhivatott ápolóval, egy másikkal, aki fiú létére nővér szeretne lenni, egy olyan lánnyal akinek az életcélja, hogy orvost fogjon magának és egy igazi csodabogárral, aki rajong a sérülésekért, belsőszervekért, vérért és minden hasonló finomságárt. Nem elég, hogy alig tud lépést tartani másokkal, és senki sem akar vele párba kerülni, még azt is el kell viselnie, hogy négy barátjából hárman a Jiang Zhi Shu rajongói klub tagjai. Életcéljuk, a szuper édes, okos és népszerű doktor megszerzése és feleségének elüldözése. A feladat fel van adva!

Egyfelől sokkal nyugodtabb szívvel kezeltem ezt az évadot, elvégre már összeházasodtak és a napi apró drámákon kívül mi más történhetne, de ahogy telik az idő, úgy jönnek az újabb problémák. Például Zhi Shu megismeri a féltékenységet. Azt a mardosó érzést, ami fájdalmasabb számára mindennél, és aminek súlyától mozdulni is képtelen, miközben az egyetlen nő, akit rajongással, őszinte odaadással szeret egyre inkább szenved. Mindenki, még az öccse is, szörnyetegnek tartja.

Xiang Qinnek fogalma sincs arról, hogy a férje mennyire szereti.  Ahogyan halad az idő, Zhi Shu fokozatosan oldódik, a kívülállók szerint még mindig hallvérű. Pedig minden gondolata ifjú felesége körül jár, miközben a legjobb rezidens lesz és nagyon gyorsan halad a ranglétrán.

A központban továbbra is ketten állnak, azért nem mulasztják el a lehetőséget, különösen Xiang Qin, hogy bele ne avatkozzon mások életébe a saját jól felfogott érdekükben. Tiltakozhatnak kézzel-lábbal, a lány tudja, amit tud és pont. Mindenki boldog lesz, ha akarja, ha nem! Ehhez tartsák magukat! Zhi Shu mosolyogva követi ezeket az eseményeket, mert tudja, hiába mond bármit, nem tehet ellene semmit. Aggodalmában üvölthet, könyöröghet, teljese mindegy. Minden ellenállás hasztalan. Így valahányszor a számára legdrágább elkövet valami csacskaságot, csak annyit fűzz hozzá: már hozzászoktam.

Zhi Shu karakterében nem egyezik meg a nagyon merev koreai Seung Joval. Sokkal lágyabb, kevésbé zord. Ha kettesben vannak kezdeményező és időnként még bújós is. Édes, na! Szüksége van a feleségére, amivel ő tisztában van, de nem ártana közölni az érintettel is, amin viszont még dolgozni kell. Ahogy halad a történet, úgy változik.

Rengeteget nevettem! Xiang Qin semmit sem változott, ugyanolyan gyermekded, hangos, akaratos és odaadó, mint mindig, csak valahogy az emberek törtnek be körülötte. Keményen megküzd mindenért, mondván, mivel ő ostobább másoknál, többet kell dolgoznia. Van egy idevágó, nagyon jópofa pólója is. A vezetést viszont nem neki találták ki. Bár véleménye szerint varázslatos a stílusa, mindenki más szűkölve menekül. Van, amire még nem érett meg a sok munka ellenére sem.

Imádni való volt az egész sorozat. Tuti újranézős darab lesz. Sírtam rajta a nevetéstől, aztán meg egy-két drámai jelenettől, de egész elfogadható volt az arány, így nem bánom. Kicsit furcsa volt ugyan, hogy az egyik rész közepén cserélték le Yu Shu szerepét eljátszó fiút, akinek sokat kellett nőnie abban az évben. Ezt még értem is, csak szerencsésebb lett volna elkülöníteni a váltást. Aztán még az elején éreztem, kimaradtam valamiből. Mutattak olyan felvételeket, amik elvileg az első évadból valók, gyakorlatilag mégsem láttam őket. Ezt viszont frappánsan megoldották. Az egyik rész végén levetítették a hiányzó részeket.

Ami külön tetszett, hogy a félmeztelen jelenetek ellenére sem érzetek kényszert arra, hogy Joe Cheng felsőtestét kigyúrják. Pedig ugye ő a tökéletes férfi, akiért mindenki odavan. Még egy plusz pont Tajvannak.

A történetet ott fejezték be, ahol az eredeti mangaka, Kaoru Tada, tette, így maradt két olyan szál, ami elvarratlan. Ráadásul két nagyon sok lehetőséget, izgalmat rejtő fordulatról van szó. Igaz, hogy nagyon szeretném tudni, mi lett azoknak a vége, mégsem érzem magam csalódottnak. Valahogyan természetesnek veszem, hogy ha nem is alakul minden tökéletesen, mégis mindent megoldanak a végére. Hiányérzetem sincs emiatt, csak annyiban, hogy úgy néztem volna még.

10/10


It Started with a Kiss 1.


惡作劇之吻 (恶作剧之吻) / O Tso Chu Chih Wen (E Zuo Ju Zhi Wen) 1. évad

20 részes (dvd formátumban 30) tajvani romantikus vígjátéksorozat (2005)

Gondolkodtam rajta, hogy írjak-e egyáltalán erről a sorozatról, hiszen alig egy hete írtam a koreai kistestvéréről, de úgy döntöttem, hogy megérdemel egy külön bejegyzést, még akkor is, ha  sokak szerint nincs értelme. Akármennyire próbálkoztam nem tudtam összesűríteni a mondanivalómat, így is kifelejtettem egy csomó dolgot, szóval a második évad külön postot kap majd.

A Itazura na Kiss című manga feldolgozása rendkívüli sikert aratott. Egy huszonöt részes anime, három dorama sorozat(japán, tajvani, koreai) született belőle úgy, hogy a mangaka, Kaoru Tada  hirtelen halála miatt, a történetet soha nem fejezte be teljesen. Legalább is ő nem.

Fáj kimondani, de a koreai Kim Hyun Joong akármilyen cuki, meg sem karcolta az igazi karaktert. Mélységeiben legalább is. Nem ő tehet róla, talán a rövidség miatt, vagy mert elvesztek a részletekben, rengeteg dolog nem derült ki egyik szereplőről sem. Ezek hiányába így utólag megkockáztatom, kissé érthetetlen lett a sorozat. Pedig egész magas pontot adtam rá, ami rejtély. Visszamenőleg nem módosítok soha, de a Playful Kiss legjobb indulattal is csak nyolc pontos, de inkább kicsivel alatta a tajvani feldolgozáshoz képest.

A téma végül is ismert. Ha nem is pontosan ebben a formában, de alapjaiban megegyezik koreai testvérével.

Yuan Xiang Qin, a szeleburdi, butácska, de rendkívül kitartó és erős akaratú lány beleszeret Jiang Zhi Shuba, a középiskola legdögösebb, legokosabb és legmegközelíthetetlenebb pasijába. Összeszedi minden bátorságát, hogy szerelmet valljon a fiúnak, de ő még csak el sem veszi tőle a levelet. Otthagyja a földre rogyva, égnek emelt kézzel, az egész iskola örömére, azzal az egyszerű kérdéssel, hogy ennél jobbat tényleg nem tud kezdeni az életével?

Mikor a házuk összedől, beköltöznek édesapjának barátaihoz és minő meglepetés éri, mikor szembetalálkozik Zhi Shuval, a család idősebb gyermekével.

És miben más mint koreai cimbike? Mindenben! Nem ragadtak le Xiang Qin zaklatozó természeténél, vagyis nem erre építették a történetet. Megszállottsága a fiú iránt mindenki számára ismert, de ami csak innen derül ki, hogy Zhi Shu számára hamarosan egy érdekes, izgalmas tanulmánnyá válik. Ugyan halálra idegesíti, mégsem képes tagadni, hogy van valami a lányban, amit csodál. Különben pedig ezt az butácska lényt cukkolni élete legjobb és szinte egyetlen szórakozása.

Zhi Shu karakteréből sokkal többet kapunk. Néhány gondolatát például. Az elképedését, hogy ez az ostoba Xiang Qin mennyire elszántan küzd valamiért, amit talán sosem érhet el. Mire észbe kap, már menthetetlenül beleszeret, de képtelen beismerni, mert azok a fajta érzelmek amikben része van a lány mellett, ezidáig ismeretlenek voltak számára. Hiszen az érzelmek önmagukban nem is léteznek. A jól vezérelt, kontrollált, nyugodt életében ő áll középpontban. Soha semmiért nem kell megdolgoznia. Kétszázas I.Q.-val és fotografikus memóriával nem is nehéz, de így igazán életcélja sincs. Bármit elérhet, amit csak akar, akkor meg miért is kaparjon? Semmi sem kihívás, minden dögunalom.

Ezt az idillt zúzza porrá Xiang Qin, úgy hogy a fiú hosszú évek óta először találkozik a dühvel, de az örömmel is. Csak a lány képes olyan szinten megkavarni, hogy már-már élni látszik. Ez a környezetében mindenkinek világos, csak ő tagadja makacsul. Látványosan leragad a lány idegesítő fafejűségénél.

Itt nem volt az az érzésem, hogy Xiang Qint addig ütném amíg mozog. Negyed annyira sem idegesített, mint koreai megfelelője. Sokat álmodozik, szétszórt, és hangulatfüggő, de nagyon kitartó és összességében bájos. Az csak természetes, hogy folyton bajba kerül, de van, amiért megéri mindet kockára tenni. Vagy nem?

A Playful Kissben nagyjából a 15. rész közepén ér véget az első évad. Csak azért nagyjából, mert a második évad hiányában fontosnak tartottak bizonyos szálakat előre behozni a történetbe, amik a tajvaniban csak jóval később kapnak szerepet. Azért másfél részbe, meg néhány tízen perces speciálba belesűríteni a második évadot hiba volt. És hiába lett csak egy kicsivel rövidebb, egyszerűen nem tudta megmutatni azt a folyamatot, ahogy Baek Seung Jo (Zhi Shu) beleszeret Oh Ha Niba (Xiang Qin). Így viszont már minden érthető! Nem egyik napról a másikra történik. A lány lassú, óvatos munkával kezdi ki a védelmét, mint fémet a rozsda.

Joe Chenget  egyenesen imádtam. Meglehetősen magas, nyilvánvalóan műtött a szeme és az orra, talán még a száján is alakítottak valamit, de az biztos, hogy nem kicsinyítették, a fogaira pedig ráférne még egy kis igazítás. A zárkózott, halvérű karakter tökéletesen passzol hozzá, a mosolya meg édes. Lehet Vic Zhout lecserélem? Neeeeem! Viszont az tény, hogy az összes keleti sorozat közül a tajvaniakból kerültek ki az igazi kedvenceim.  Nyilván nem véletlen, pedig a pasik fele annyira sem tökéletesek.

Ariel Lin kimondottan aranyos. Nehéz elfogadni, hogy már a húszas éveiben járt a forgatás kezdetén. Kimondottan kislánytípus smink nélkül. Aranyos kis arca van, nagy szemei (Műtött, naná!), a karaktere melegszívű és végtelenül odaadó, de hirtelen és hebrencs is. Mintha rá öntötték volna. A legtöbb alkalommal a női szereplőket kicsit soknak tartom. Túljátsszák vagy csak szimplán idegesítőek. Főleg a koreai sorozatoknál van így, ezért mindig üdítő, ha egy ennyire szerethető karaktert találok.

Nem olvastam ugyan a mangát, de közelibbnek érzem a feldolgozást hozzá, főként a benne maradt japánra vonatkozó utalások miatt. A tajvani első évad lezárása is sokkal jobban tetszik. Hosszúnak sem találtam. Igazán szórakoztató társ volt a hosszú, álmatlan éjszakákra. Nagyjából két hétig tartott a 30 rész. Ennek oka, hogy eleinte csak egy részt néztem. Tartottam az összehasonlítástól, de aztán annyira élvezni kezdtem a különbségeket, hogy teljesen lényegtelenné váltak az azonosságok. Ráadásul a második évad sokkal, de sokkal jobb volt...

9/10


2012. február 2., csütörtök

Együtt

Tegnap a metrón nyomorogtam éppen és nem, nem gyulladt ki, viszont eszméletlenül tele volt. Két napja Breaking Benjamint hallgatok utazás közben, és jóllehet senki sem vádolhatja őket hörgős metállal, de azért mégsem egy k-pop banda. Igaz nem üvöltött teljes kakaón, hisz a dobhártyámra még életem végéig szükségem lehet, mégis szólt rendesen. Mint említettem heringként ácsorogtunk, amikor egy bácsika az ajtó elé furakodott. Ebben nem lenne semmi érdekes, le szeretett volna szállni, máskor is volt már ilyen, de ekkor megszólalt a telefonja.

Ez azért fura volt, ugyanis meghallottam.

Biztosan ti is néztetek már meg az utcán kedves idős párokat. Hetven felett összekapaszkodva bandukolnak egymás mellett. Nem tudom, hogy a szeretet teszi vagy a stabilitás utáni vágy, de az egymásra támaszkodás kedves a szemnek. Gyakran elnézegetve az édes kis öregeket, ha összeakad a tekintetem valakiével, lett légyen az nő vagy férfi, egyforma mosoly bujkál a szemünkben és a ki nem mondott gondolat: Együtt megöregedni! Milyen édesek!

Tehát csörgött a mobil:

- Mi?

- Oda értél már a boltba?

- Nem!

- Nem kell tej! Ne vegyél!

- Jó!

A bácsika a leszállt, mi pedig ott maradtunk, leesett állal, többen mosolyogva. A magam részéről hangosan felnevettem. Összenéztem a mellettem álló lánnyal, aki kacarászva rázta fejét, aztán a szemben ülő sráccal, aki ugyanolyan lelkesedéssel mulatott a jeleneten.

A tekintetünk ezúttal kicsit mást sugallt: Együtt megsüketülni! Ez de édes!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...