A hetedik fiú - röviden

Mostanában különösen a filmértékelőket hanyagolom, ezért arra gondoltam, bevezetek egy új rovatot, a rövid filmértékelést, azaz lánykori néven a rövidfilm -et. Tudom, hogy valójában nem rövidfilmekről lesz szó, de a filmekről röviden olyan... nem is tudom, nem én vagyok. Mégis ebben a formában - 10 sorban az első benyomásról - hamarabb össze tudom szedni a gondolataimat, mint egy kifejtő postban. Természetesen nem szűnnek meg a hagyományos, reeásan bőbeszédű bejegyzések sem, csak legfeljebb ritkábban várhatóak.

És akkor kezdjük!
A hetedeik fiút NEM ajánlom azoknak, akik olvasták Joseph Delaney: A szellem inasa (Wardstone-krónikák #1.) könyvét, és ugyanezen okokból NEM ajánlom olvasásra azoknak sem, akiknek esetleg tetszett a film. Óhatatlanul csalódni fognak, komolyan kár a kidobott pénzért. Azonban ha egy olyan fantasyit kerestek, ami inkább kalandregény, kidolgozatlan forgatókönyvvel, ellenben jó szereplőgárdával és látványvilággal, akkor ez a film nektek készült. Találtok benne számos poént, szép tájakat, szörnyeket, sárkányokat, tiltott szerelmet és ármányt, titkokat, önzetlenséget, szeretetet.

Ezek alapján akár jó is lehetne, és nem kétlem, lesznek jó páran, akik élvezni fogják, nálam azonban szigorúan egyszer nézhető darab. Nem elég látványos egy silány folytatáshoz, és különben sem értem, miért kellett ehhez megvenni egy zseniális ifjúsági sorozatot - ami csak nálunk az, valójában gyermek fantasy a besorolása, 10+-os -, és készíteni belőle egy 16 karikás filmet.

A film egyébiránt erősen spoileres a sorozat többi kötetére nézve, de mivel a forgatókönyv amúgy is pocsék, és kimaradtak igen fontos lépések, a befejezés is épp annyira kurtácska, furcsácska, mint a kezdet.

Nem mondom, hogy unatkoztam rajta, de azt sem állítanám, hogy végig lekötött. Nagyon vártam már ezt a filmet, de a legnagyobb jóindulattal is csak:

6/10