Védhetetlen

Safe House

színes, feliratos, amerikai-dél-afrikai akciófilm, 120 perc, 2012

rendező: Daniel Espinosa
forgatókönyvíró: David Guggenheim
operatőr: Oliver Wood
producer: Scott Stuber
vágó: Richard Pearson

szereplő(k):
Ryan Reynolds (Matt Weston)
Denzel Washington (Tobin Frost)
Vera Farmiga (Catherine Linklater)
Sebastian Roché (Heissler)
Brendan Gleeson (David Barlow)
Robert Patrick (Daniel Kiefer)
Sam Shepard (Harlan Whitford)
Nora Arnezeder (Ana)
Rubén Blades (Carlos Villar)
Liam Cunningham (Alec Wade)
Fares Fares (Vargas)

Ez a film a szombat esti termés. Én ugyan az Underworldöt választottam volna helyette, de végül is nem volt rossz.

Matt Weston a CIA egyik dél-afrikai vendégházának házvezetője. Magyarul gondoskodik az ellátmányról, a ház védelméről, őrzi a semmit és unatkozik. Szeretne terepre kerülni, de nincs gyakorlata, így újra és újra elutasítják. Na persze, hogyan szerezzen gyakorlatot, ha nem küldik terepre!? A róka fogta csuka, csuka fogta róka tipikus esete.

Tobin Frost, a CIA legkeresettebb volt ügynöke, Dél-Afrikába érkezik. Az események felgyorsulnak. Mindenkinek ő kell, és az a bizonyos ok, amiért belépett az országba. A pofátlanság tetejeként besétál az amerikai nagykövetségre, amivel tucatnyi vészharangot kongat meg egyszerre. Mit akar? Miért jött és kik akarják megölni?

A védet házba szállítják kihallgatásra. Matt teljesen ledöbben a hírhedt vendég láttán. Mire magához térne, már menekülniük kell. Az ügynök, aki elméletben mindent, gyakorlatban azonban semmit sem tud, a csatamezőn találja magát, ahol mindenki veszélyt jelent rá. Barát, ellenség egyaránt.

A történet kissé sablonos, amin viszont hamar felülemelkedtem hála Denzel Washingtonnak. A fickó egy zseni és ha szabad egy magánvéleményt közbeszúrnom, még mindig nagyon-nagyon dögös. Ha valaki emlékszik olyan filmjére, ami rossz volt, az jelentkezzen most, mert nekem nem jut eszembe semmi. Vígjátékban, drámában, akciófilmben egyaránt imádtam, és gyakorlatilag most is egyedül húzza a hátán az egész filmet.

Ryan Reynolds  lehetne az új üdvöske... Csak nekem vannak vele problémáim? Iszonyú kínban vagyok. Valahogy a személyisége megakadályozza, hogy úgy írjak róla vagy a filmjeiről, mint szeretnék, miközben tetszett eddig mindenben. A Zöld Lámpás szerintem egy méltánytalanul lehúzott alkotás lett. Szórakoztatónak és lazán nyolcpontosnak találtam, de hónapok óta csücsül félkészen a poszt, mert képtelen vagyok befejezni.

Valahogy nem elég karakteres, hogy A FÉRFI legyen, de nem elég lágy, hogy érzéseket váltson ki belőlem. Olyan se hús, se hal, pedig a sors pikantériája, hogy jó. Komolyan! Abszolúte elhittem neki minden tépelődést, gondolatot. A szeme nagyon kifejező. Sok színész esetében nem tükröz vissza semmi érzelmet, viszont Reynolds ebből a szempontból teljesen rendben van. Sőt! Sok, magasan éljenzett kollégára ráver több körrel, akkor valaki árulja már el nekem, miért feszélyez?

Az események különösebben nem sokkoltak, azonban el kell ismernem, volt néhány apróság, ami mégis meglepett. Alapvetően magas fordulatszámon pörög a cselekmény, megszakítva néhány lassúdad, már-már állóvá merevedett jelenettel, aminek funkciója kettős. Egyfelől a karakter jellemfejlődést lennének hivatottak szolgálni. Ezzel csak az a baj, hogy teljesen logikusan építkezik, és mint ilyen, előre kikalkulálható. Másfelől felfokozza az akciójelenetek sebességét. Mozdulatlan helyzetből kétszázra gyorsulni? Ilyen lehet a lórúgás.

Több negatív kritikával találkoztam, amikkel csak nagyon nagy távlatban értek egyet. Lehet mindenkit megzavart Reynolds?

Kikapcsolt, szórakoztatott. Nem várok se többet se kevesebbet egy szombat esti filmtől. Élveztem a mozit, de tovább megyek, még a jegy árát is megérte.

8/10