20 részes (dvd formátumban 30) tajvani romantikus vígjátéksorozat (2005)
- Ariel Lin - Yuan Xiang Qin
- Joe Cheng- Jiang Zhi Shu
- Jiro Wang - Jin Yuan Feng
- Tiffany Xu - Pei Zi Yu
- Cyndi Chao - Jiang Zhao Zi
- Zhang Yong Zheng - Jiang Ah Li
- Tang Tsung Sheng - Yuan You Cai
- Zhang Bo Han - Jiang Yu Shu
- Candice Liu - Liu Ya Nong
- Petty Yang - Lin Chun Mei
- Jason - Wang Hao Qian
- Bianca Bai - Bai Hua Lan
Gondolkodtam rajta, hogy írjak-e egyáltalán erről a sorozatról, hiszen alig egy hete írtam a koreai kistestvéréről, de úgy döntöttem, hogy megérdemel egy külön bejegyzést, még akkor is, ha sokak szerint nincs értelme. Akármennyire próbálkoztam nem tudtam összesűríteni a mondanivalómat, így is kifelejtettem egy csomó dolgot, szóval a második évad külön postot kap majd.
A Itazura na Kiss című manga feldolgozása rendkívüli sikert aratott. Egy huszonöt részes anime, három dorama sorozat(japán, tajvani, koreai) született belőle úgy, hogy a mangaka, Kaoru Tada hirtelen halála miatt, a történetet soha nem fejezte be teljesen. Legalább is ő nem.
Fáj kimondani, de a koreai Kim Hyun Joong akármilyen cuki, meg sem karcolta az igazi karaktert. Mélységeiben legalább is. Nem ő tehet róla, talán a rövidség miatt, vagy mert elvesztek a részletekben, rengeteg dolog nem derült ki egyik szereplőről sem. Ezek hiányába így utólag megkockáztatom, kissé érthetetlen lett a sorozat. Pedig egész magas pontot adtam rá, ami rejtély. Visszamenőleg nem módosítok soha, de a Playful Kiss legjobb indulattal is csak nyolc pontos, de inkább kicsivel alatta a tajvani feldolgozáshoz képest.
A téma végül is ismert. Ha nem is pontosan ebben a formában, de alapjaiban megegyezik koreai testvérével.
Yuan Xiang Qin, a szeleburdi, butácska, de rendkívül kitartó és erős akaratú lány beleszeret Jiang Zhi Shuba, a középiskola legdögösebb, legokosabb és legmegközelíthetetlenebb pasijába. Összeszedi minden bátorságát, hogy szerelmet valljon a fiúnak, de ő még csak el sem veszi tőle a levelet. Otthagyja a földre rogyva, égnek emelt kézzel, az egész iskola örömére, azzal az egyszerű kérdéssel, hogy ennél jobbat tényleg nem tud kezdeni az életével?
Mikor a házuk összedől, beköltöznek édesapjának barátaihoz és minő meglepetés éri, mikor szembetalálkozik Zhi Shuval, a család idősebb gyermekével.
És miben más mint koreai cimbike? Mindenben! Nem ragadtak le Xiang Qin zaklatozó természeténél, vagyis nem erre építették a történetet. Megszállottsága a fiú iránt mindenki számára ismert, de ami csak innen derül ki, hogy Zhi Shu számára hamarosan egy érdekes, izgalmas tanulmánnyá válik. Ugyan halálra idegesíti, mégsem képes tagadni, hogy van valami a lányban, amit csodál. Különben pedig ezt az butácska lényt cukkolni élete legjobb és szinte egyetlen szórakozása.
Zhi Shu karakteréből sokkal többet kapunk. Néhány gondolatát például. Az elképedését, hogy ez az ostoba Xiang Qin mennyire elszántan küzd valamiért, amit talán sosem érhet el. Mire észbe kap, már menthetetlenül beleszeret, de képtelen beismerni, mert azok a fajta érzelmek amikben része van a lány mellett, ezidáig ismeretlenek voltak számára. Hiszen az érzelmek önmagukban nem is léteznek. A jól vezérelt, kontrollált, nyugodt életében ő áll középpontban. Soha semmiért nem kell megdolgoznia. Kétszázas I.Q.-val és fotografikus memóriával nem is nehéz, de így igazán életcélja sincs. Bármit elérhet, amit csak akar, akkor meg miért is kaparjon? Semmi sem kihívás, minden dögunalom.
Ezt az idillt zúzza porrá Xiang Qin, úgy hogy a fiú hosszú évek óta először találkozik a dühvel, de az örömmel is. Csak a lány képes olyan szinten megkavarni, hogy már-már élni látszik. Ez a környezetében mindenkinek világos, csak ő tagadja makacsul. Látványosan leragad a lány idegesítő fafejűségénél.
Itt nem volt az az érzésem, hogy Xiang Qint addig ütném amíg mozog. Negyed annyira sem idegesített, mint koreai megfelelője. Sokat álmodozik, szétszórt, és hangulatfüggő, de nagyon kitartó és összességében bájos. Az csak természetes, hogy folyton bajba kerül, de van, amiért megéri mindet kockára tenni. Vagy nem?
A Playful Kissben nagyjából a 15. rész közepén ér véget az első évad. Csak azért nagyjából, mert a második évad hiányában fontosnak tartottak bizonyos szálakat előre behozni a történetbe, amik a tajvaniban csak jóval később kapnak szerepet. Azért másfél részbe, meg néhány tízen perces speciálba belesűríteni a második évadot hiba volt. És hiába lett csak egy kicsivel rövidebb, egyszerűen nem tudta megmutatni azt a folyamatot, ahogy Baek Seung Jo (Zhi Shu) beleszeret Oh Ha Niba (Xiang Qin). Így viszont már minden érthető! Nem egyik napról a másikra történik. A lány lassú, óvatos munkával kezdi ki a védelmét, mint fémet a rozsda.
Joe Chenget egyenesen imádtam. Meglehetősen magas, nyilvánvalóan műtött a szeme és az orra, talán még a száján is alakítottak valamit, de az biztos, hogy nem kicsinyítették, a fogaira pedig ráférne még egy kis igazítás. A zárkózott, halvérű karakter tökéletesen passzol hozzá, a mosolya meg édes. Lehet Vic Zhout lecserélem? Neeeeem! Viszont az tény, hogy az összes keleti sorozat közül a tajvaniakból kerültek ki az igazi kedvenceim. Nyilván nem véletlen, pedig a pasik fele annyira sem tökéletesek.
Ariel Lin kimondottan aranyos. Nehéz elfogadni, hogy már a húszas éveiben járt a forgatás kezdetén. Kimondottan kislánytípus smink nélkül. Aranyos kis arca van, nagy szemei (Műtött, naná!), a karaktere melegszívű és végtelenül odaadó, de hirtelen és hebrencs is. Mintha rá öntötték volna. A legtöbb alkalommal a női szereplőket kicsit soknak tartom. Túljátsszák vagy csak szimplán idegesítőek. Főleg a koreai sorozatoknál van így, ezért mindig üdítő, ha egy ennyire szerethető karaktert találok.
Nem olvastam ugyan a mangát, de közelibbnek érzem a feldolgozást hozzá, főként a benne maradt japánra vonatkozó utalások miatt. A tajvani első évad lezárása is sokkal jobban tetszik. Hosszúnak sem találtam. Igazán szórakoztató társ volt a hosszú, álmatlan éjszakákra. Nagyjából két hétig tartott a 30 rész. Ennek oka, hogy eleinte csak egy részt néztem. Tartottam az összehasonlítástól, de aztán annyira élvezni kezdtem a különbségeket, hogy teljesen lényegtelenné váltak az azonosságok. Ráadásul a második évad sokkal, de sokkal jobb volt...
9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése