A város trilógia második kötetének sokat kellett várakoznia, végül mégis egymásra találtunk. Nem mondom, hogy simán indult a kapcsolatunk, néhány oldal után ugyanis némi csalódottságot éreztem. De ahogyan később kiderült, ez nem a könyv hibája volt. Csakis az elvárások és a nem megfelelő utánajárás találkozását okolhatom érte.Al Jeery a Katedrális egyik osztagának régi tagja. Meg van elégedve a munkájával, nem is igen vágyik többre. Tartja a kapcsolatot volt feleségével, belátja a saját hibáit, igyekszik józan maradni és új kapcsolatokba bonyolódik.
Amikor a horgászattal töltött pihentető hétvége után munkába áll még nem sejti, hogy az aktuális barátnője halott. Amikor a Katedrális magához hívatja, azt sem tudja melyik lábára álljon, de félelme alaptalan. A mindenható úr megbízza Nic halálának felderítésével. Ugyanis az elkövető hatalmas hibát vétett, a Skylightban gyilkolt. A Katedrális tulajdonában lévő szálódában, méghozzá engedély nélkül.
Al mindenféle tapasztalat nélkül lát munkához, de hamarosan megdöbbentő dolgok derülnek ki a saját múltjáról.
Nos, a csalódottságom oka az volt, hogy azt hittem, már Capac Raimi lesz a Katedrális. Kvázi egy folytatásra számítottam, de kiderült, időben ugyanott járunk, ahol az első kötet. Capac még sehol nincs, alig kerül szóba, Al történet pedig párhuzamosan halad az elsővel.
Aztán elkezdtem élvezni ezt az azonos idősíkot. Van átjárás a sztorik között, és nagyon érdekesnek találtam ezeket a találkozási pontokat, mert hol Al, hol Capac életének szempontjából történnek fontos dolgok, de most csak és kizárólag Al számít.
A férfi nem gyakorlott nyomozó, ezért szüksége van némi lökésre, hiszen nem tudja merre induljon. Bill barátja, aki nem mellesleg rendőr, szolgál néhány tippel, a férfi ennek ellenére sokáig egy átláthatatlan viharban kóborol. És persze a végén kiderül, hogy minden összefügg mindennel, ahogyan az is, van egy csomó dolog, amit jobb lett volna nem tudni.
Folytatódik az első könyvből megismert kissé borús hangulat, a világábrázolás továbbra is komor, az erőszak adja az alapját, és már csak ettől is hidegrázós, de Paucar Wami felbukkanása új és véresebb szintre emeli az eseményeket.
Egyértelműen nem hiányozhatnak az inkák sem, ahogyan a világtalan csuhások és a misztikum is képviselteti magát. Mindig is zavarba hozott a könyv besorolása, mert nekem ez erősen fantasy.
Továbbra is könnyen olvasható, a történet szépen és folyamatosan építkezik. A szöveg maradt kissé érzelemmentes, ami tökéletesen idomult a hangulathoz. Ezúttal nem találkoztam kilógó szálakkal, legfeljebb csak apró furcsaságokkal. Örülök, hogy maradt a fordító, és még mindig nagyon tetszik a borító.
Élveztem, az egészet, ráadásul nagyon. Persze már a felénél tudtam, hogy ki volt az elkövető, a háromnegyedétől pedig abban is biztos voltam, ki az értelmi szerző, és igen, el is találtam. Ezt viszont nem rovom fel hibának. Barátságos, az én kitekert lelkemnek való 525 oldal. Mindenképpen érdemes volt beszerezni és rendkívül lelkesen fogom folytatni.
9/10
Magyar kiadó: Magyar Könyvműhely Kiadó KFT
Fordította: Sziklai István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése