Kissé ugyan elmaradtam az értékeléssel, mégsem szürkült el bennem a könyv hangulata. Nem tehetek róla! Rick Riordan ugyanis sorról sorra növeli bennem a rajongást, pedig azt hittem az istenkirályzseniségnél már nincs feljebb, és kiderült, van. Minimum istencsászárzseniségről beszélünk, és őszintén fogalmam sincs, hogy hova tovább.De azért azt is most kívánom megjegyezni, hogy a drága író egy kegyetlen, nagyon kegyetlen ember...
Annabeth-ék megérkeznek a római táborhoz, ahol ha kitörő örömmel nem is, de némi fenntartással azért üdvözlik őket. Percy egyben, de leginkább megvan és egészséges is, a közös küldetés esélye pedig lassan növekedni kezd, amíg valaki le nem rombolja a tábort. Nos, ez némileg megváltoztatja a helyzetet. Percy új barátaival csatlakozik a görög küldöttekhez, hogy kiszabadítsák Nicot, csakhogy az idő rohamosan fogy, és senkinek, még Annabeth-nek sincs fogalma arról, mi vár rájuk. Ahogy arról sem, mi lehet Aténa rejtélyes jelképe, aminek megszerzése még Hádész fiának megmentésénél is veszélyesebb feladat.
Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy imádtam. Nos, nagyjából azért, mert tényleg imádtam. Az új szériában megszokott szereplő váltással követtük az eseményeket, ami azért fontos, mert így adott szituációt több oldalról is megvizsgálatlanunk, miközben az esemény minden karakter szempontjából másként fontos és különböző irányba halad. És pontosan ezen a ponton éreztem némi csalódottságot.
A hét karakterből ezúttal négyen jutottak szóhoz. Annabeth és Percy gondolatai nagyon fontosak voltak, és természetesen mint a két legismertebb karakter, nem kérdés, hogy saját fejezeteket kapnak. Leo, Percyhez hasonlóan pimasz és vicces, ami azt jelentette, ebben a könyvben ketten is rendkívüli módon szórakoztattak. Nem kevés vidám percet köszönhetek a srácoknak.
Egyedül Piperrel nem tudtam mit kezdeni. Az ő szerepe a legfelszínesebb, és épp ezért a legkevésbé megfogható. Értem, hogy két fiúra és két lányra volt szükség, de éppenséggel Jason, aki maga is fontos szereplő, jobb választásnak tűnne. Heten mégsem duruzsolhatnak felváltva, hiszen ennyi hangot elkülöníteni egymástól nem könnyű feladat, sőt, egyenesen lehetetlen, mert ez óhatatlanul is a történet szerkezetének széteséséhez vezethet, mégis talán jobb megoldás lehetett volna.
Persze akárki akármit is mond, Percy és Jason mellett a többiek, az író szilárd elhatározása ellenére is mellékszereplők maradtak. Jóllehet a váltott szempontok arra szolgálnának, hogy egy szintre emeljék a karaktereket, ne csupán egy mesélője legyen a történetnek, mégis a fiúk kicsit elkelőbb helyen állnak a többiekhez képest. Ráadásul annyira különböző személyiségek, hogy már csak ezért is érdemes lett volna párba állítani őket. Nekem ez határozottan hiányzott.
Ennek ellenére a történetvezetés, a szerkesztés ezúttal is tökéletes, és bár akadtak olyan dolgok, amikre számítottam, mégis szép számmal találkoztam olyasmikkel, amik megleptek. Ahogy haladtam a vége felé, egyre frusztráltabb lettem, mert nem láttam hol és hogyan fognak összeérni a szállak. Aztán a végéhez érve... Nos, ugyan nem akkor először, de gondoltam valami nem túl kedveset a zseniális, ugyanakkor könyörtelen Rick bácsira.
Ha elfogadtok tőlem egy jó tanácsot: olvassátok! De csak akkor, ha a negyedik rész is a kezetekben van. Riordan még mindig képes megújulni, meglepni, elvarázsolni, szerelemben, majd a petúniámra ejteni egyszerre. Ez egy igazi író dolga és kötelessége, csak néha nehéz elfogadni, hogy a saját univerzumában minden alkotó teljhatalmú úr, és nem én szabom meg a történet irányát.
De tudjátok mit?! Neki azt is elnézem, hogy ily csúnyán az orromnál fogva vezetett, viszont ennek ára van. Sok könyvet kell még írnia, mire nagy duzzogva kiengeszteltnek nyilvánítom majd magam.
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése