A félelmeink olyan történetek, amelyeket önmagunknak mesélünk #9 - a nyomozó

Márpedig van Isten. Egyik felet sem Sunsheen képviselte, ennek ellenére valahányszor szünetet tartottak, az ügyvéd ott volt. Ezt a furcsaságot csak részben magyarázhatta azzal, hogy védencét is folyamatos kihallgatás alá vetették. Elképzelhetetlennek tartotta azt a véletlent, ami így összehangolja a szüneteket, és Aylward lassan kezdte osztani az őrs többi nyomozójának véleményét. Többen állítják, hogy az ügyvéddel valami nagyon nem stimmel. Amolyan fekete mágia szinten.

 Elfordította a tekintetét, és lassan kortyolta  a kávéját. Jamie még nem tartott pihenőt, így beszélték meg. A feleség ügyvédjét főként gazdasági perekből ismerték, az életellenes ügy egy kicsit megzavarta, ráadásul ügyfele labilis idegállapotban, és telis-tele lila foltokkal érkezett. Minden energiájával azon volt, hogy a nő még véletlenül se szólja el magát, de ez egyre nehezebben ment.  A kihallgatás második órájában a szép szőke szinte zokogott, miközben két helyiséggel arrébb a férje egyre makacsabbá vált. Mindannyian tudták, ha valaki megtörik, az a nő, ezért kezdett vele Jamie, mert ő sokkal megnyerőbb, szerethetőbb karakter. Hamar elnyerte a bizalmát, és kiderült az is, tudatosan nem képes információval szolgálni. 

 A férje nem avatta be az üzleti ügyeibe, neki csak az aláírás volt a szerepe, és ez minden fél számára megfelelt, azonban emlékezett néhány időpontokra, szállítmányokra, sok eseményre, amikre nem gondolt direkt módon, azonban a kitartó kérdések nyomása alatt mind előjöttek. Természetesen már semmit sem tudnak bizonyítani, mégis biztosra vehették, a cég nem kávét exportál. Vagy nem csak azt.

 A harmadik óra végére megnyugodott, láthatóan megkönnyebbült attól az egyszerű ténytől, hogy véleménye szerint tényleg nem tud semmit, miközben jogi képviselője az idegösszeroppanás szélére sodródott.

 A második szünet során volt idejük mindent átbeszélni Jamie-vel, és ekkor vette észre a környéken tébláboló Sunsheent is. Félelme beigazolódott, amikor a társa mögött felbukkanó ügyvéd, a védencével együtt hozzásétált. A gyomra egyszerűen csak összerándult, és Jamie arckifejezéséből egyértelműen tudta, az érzés kölcsönös. 

 - Na ne! Ezt ne!

 - Nyugalom! - motyogta a kávés bögréjébe, de  a szemét egy pillanatra sem vette le a trióról. - Semmi sem tiltja, hogy beszéljenek egymással.
 - Persze, de nézd meg azt a bájgúnárt! Milyen kedvesen mosolygott a kis szőkére. Mintha ismerné...
 - Mert szerintem ismeri is.
 - Hogy érted?
 - Valami nem volt rendben az elejétől fogva, és ne feledd el, hogy ez a kettő üzleti kapcsolatban áll Moore-ral, akit történetesen Sunsheen pátyolgat. Persze lehetne véletlen is, de én mégsem hiszem.  - Összevont szemöldökkel figyelte a beszélgetőket. Sunseen arca figyelemről tanúskodott, itta a nő szavait, de az előzékenység, amivel bánt vele már-már zavarba ejtő volt.
 - A férj?
 - Mesterien húzza az időmet. Az ügyvédje fele olyan jó nincs, de lényegtelen. Pontosan tudja, hogy bérelni egy házat, majd kitakaríttatni nem bűn, már negyedórája elment.
 - Miért nem jöttél át?
 - Mert úgy gondoltam, nincs értelme. A nő már mindent elmondott, amit tud, sőt, többet is. De az azért  érdekelne, van-e bármilyen kapcsolatban Sunsheen cégével. Csak ezt az egyet tud meg, aztán hazamehet.
 - Nem gond. Még kicsit itt tudom tartani. És te mit csinálsz?
 - Megkeresem a takarítóvállalat főnökét. Ebédnél találkozunk.

 A Wall-to-Wall alapvetően kis családi cég volt, három állandó alkalmazottal, és egy ütött-kopott pick uppal. A tulajdonos, aki épp különböző tisztítószereket pakolt fel a szebb napokat látott Nissan platójára, készségesen válaszolt a kérdéseire. Egy hónapja szerződött le erre a munkára, igen, meg tudja mutatni a megrendelőt. Nem volt a házban semmi, csak por, rengeteg por és még egy kis por. Jól fizettek, hamar végeztek. Természetesen beszélhet az alkalmazottaival. Megtette. Mind ugyanazt mondták.  A házban sem bútor, sem függönyök, de még egy kismacska sem volt. Mindent vastagon belepett a por, a fa lépcső szinte csúszott. Az egyikük le is bucskázott a második fokról. Ennyit nem fizettek nekik. Ha tároltak is ott valamit, annak nem látták semmi nyomát. Sem dobozokat, sem zsákokat, de még csak a porban kirajzolódott hűlt helyüket sem.
 Csalódott is lehetett volna, de leginkább csak értetlen volt. Mégis véletlen lenne? Létezik ilyen véletlen? Ebben még mindig kételkedett, de a jelek szerint valóban korábban rendelték meg a munkát, és a tanuk állítása szerint nem volt semmi gyanús. Mert nem is volt semmi. És erre egész biztosan senki nem ad házkutatási parancsot.
 Elgondolkodva ült be a kocsiba, a sofőr, akit, mint minden és mindenki mást is, a szüleitől örökölt, készségesen becsukta az ajtót. Friss jogosítványa lépett be, az apja egy régi barátjának az unokaöccse volt, mostanra 60 éves is elmúlt. Az együtt töltött évtizedek alatt próbálta rávenni, hogy tanuljon, keressen más, jobb életet, de a férfi, talán mert azt gondolta, tartozik az apjának, sosem hagyta magára. Ahogy a személyzet többi tagja sem.
 - Tim, visszamegyünk - motyogta, miközben rágyújtott.
 - Igen, uram.
 A középső ablak halkan fel, míg az utastéré lefele csuszott. Elmosolyodott. Bárcsak minden ennyire kiszámítható lenne, de ebben az ügyben semmi, a gyilkost leszámítva semmi sem az. Hátradőlt és lehunyta a szemét. Szemhéja elé tolakodott a délelőtti kép, ahogy Sunsheen  határozottan kezet fog a másik ügyvéddel, és kedves mosollyal üdvözli a megbízóját. Nem tűnt gondterheltnek, nem aggódott a sorozatgyilkossági ügye miatt, a homloka sima, a tekintete nyílt és felhőtlen. Meglepve tapasztalta, mennyire tiszteli a férfit, ezt nem vallotta be korábban önmagának, és ami azt illeti, ezentúl is letagadja, de az ügyvéd kivívta a megbecsülését mind a munkájáért, mind azért a profizmusért, ahogy átveszi az irányítást minden esetben, amikor úgy ítéli meg, a helyzet kritikus lehet. Látta maga előtt a gúnyos, fensőbbséges, mégis kisfiús mosolyát, és megint beúszott a jelenet, ahogy hármasban, látszólag gond nélkül beszélgetnek. Mi az ebben a képben, ami nem passzol?
 Megcsörrent a telefonja, Jamie hívta.
 - Mi történt?
 - Nem fogod elhinni, ki volt még ott!
 - Csak nem Sunsheen?
 - Honnan...
 - Csak így van értelme. Ismernie kellett az áldozatot. Alaposabban megnézte Monica fotóját, nem úgy, mint máskor, nem csak egy adatott látott benne. Korábban a neve nem mondott neki semmit, de ismerte. Emlékszel, hogyan pörgette a tollát? Hanyag, kiszámított mozdulattal. Soha nem babrált semmivel korábban, de akkor dühös volt, és ezzel leplezte. Az elejétől fogva éreztem, hogy valami nem stimmel!
 - Nagyon kemény menet lesz.
 - Nem baj. Gyakorlatilag az egyetlen lehetőségünk, miután nincs semmink. Napok óta egy helyben topogunk. Van valami hír Moore-ról? 
 - Nem vallotta be, ha erre gondolsz. Fél órája kísérték vissza a cellájába, és az ügyvéd barátunk elsétált. Visszajössz?
 - Megkeresem Sunsheent. Egyelőre nem hivatalosan, de szerezz nekem egy idézést! 
 - Arden, kérlek...
 - Tudom. Óvatos leszek. Csak egy ügyvéd, nem az Antikrisztus. Majd hívlak! Tim, forduljon meg, kérem! A belvárosba megyünk.