Rengeteg, de tényleg iszonyat mennyiségű könyvem van, minek következtében lassan kinőttem a lakás összes polcát. Sőt, már a képzeletben megtervezett polcaim is kevésnek bizonyulnának, ezért nem is csináltattam meg őket. Majd kitalálok valami mást. Feláldozom a galériámat vagy valami...
És ez most úgy jött ide, hogy este lázasan törtem a fejem, mibe is kezdjek kedd alkalmából. Sorra vettem kézbe az új köteteket, miközben rájöttem a tetemes mennyiségű kínálatot látva, ellenállhatatlan vágyat érzek vagy háromszáz könyvem újra olvasására is. Kicsit tipródtam a polc előtt, pöttyet tanácstalanodtam, aztán arra gondoltam, hisz ezért van a retró rovat! Újra élni a régen megismert, a feledés homályába vesző csodákat, a régi könyveket.
A lenti történetet 15 évesen olvastam el, magamtól. Nem volt kötelező olvasmány. Hogy ezért volt-e, azt nem tudom, de nagyon szerettem.
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése