Hát jó, töredelmesen bevallom, alig-alig olvasok, viszont van 16 félig kész posztom. Előbb-utóbb be is fejezek néhányat. Legalábbis a lehetőség adott, csak az a kérdés, mennyire tudok majd vele élni. No de, lássuk az eheti gyöngyszemet.
Az alábbi könyvet nagyjából tíz éve olvastam először, és bár szokatlannak tartottam, helyenként nehéznek is, hiszen a sok-sok éven keresztül húzódó család története, a szereplők váltakozása, a nevek szokatlansága erős fejtörést okozott, de egyetlen dolog tény, egyből beleszerettem és azóta is az egyik kedvenc írómként tartom megalkotóját számon.
Hosszú évekkel később, a kivégző osztag előtt, Aureliano
Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mi kor az apja elvitte jégnézőbe.
Macondo akkor húsz vályog- és bambuszházból álló falu volt egy folyó partján, melynek
áttetsző vize őskori tojás nagyságú, sima, fehér köveken hömpölygött.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése