Keleti nyugalom - A második Marigold Hotel - röviden

Az első rész kacagtató, életigenlő és tanulságos volt egyben. Élveztem minden pillanatát, így kérdés sem merült fel az ellenkezőjére, azonnal beneveztünk a második részre. És tudjátok mi van? Lehet, hogy furcsán hangzik, de sokkal jobban élveztem, mint az elsőt.

Az ember azt hinné, minden szereplőnk révbe ért, de mi történik a boldog vég után? Segítek, az élet. A nehézségek nem szűnnek meg egy pillantásra, nem válnak semmissé, a múltunk sem tűnik el nyomtalan, önmagunkat sem vagyunk képesek megtagadni, mégis haladnunk kell előre, hogy elérjük a céljainkat. Mindannyiunk közös keresztje a kishitűség, a félelem és a féltékenység pedig megmérgez körülöttünk mindent, ha hagyjuk.

Ha bármit is lehet tanulni ebből a filmből, túl azon, hogy könnyesre nevettem és sírtam magam rajta, az az, hogy az élet egyszerűen csak túl rövid elpazarolni. Még ha hiszünk a lélekvándorlásban, akkor sem gondolhatjuk komolyan, hogy majd akkor jobb lesz. A mostani tudatommal ugyanis azt nem fogom tudni, én most élek, és most kell kezembe vennem az életem.

Mindegy, hány éves az ember, sosem öreg az újrakezdéshez és az álmodozáshoz. Merjük megragadni a lehetőségeket, és megmondani valakinek, hogy szeretjük. Mi baj történhet? Minden jobb, mint tépelődni és várni a végtelenségig. Ha meghalunk, már meg sem bánhatjuk a kihagyott lehetőségeket. Tény, az életnek vannak árnyoldalai, rengeteg, de erősek vagyunk, és ezért újra és újra  képesek leszünk talpra állni.

A színészekről annyit tudok mondani: TEJÓÉG! Zseniálisak voltak, tündököltek, szórakoztattak, elvarázsoltak. Nagyon féltem, hogy a végét elrontják, de sikerült eltalálni a tökéletes arányokat. A történet nem túl bonyolult, és némi kiszámíthatóságot ezúttal is tartalmazz, de annyira jó volt, hogy ez aztán tökéletesen hidegen hagy.  

Kötelező darab!

10/10