Lelkes ovis lettem

Tegnap a blog betöltötte a negyedik életévét. Csinos, szobatiszta négyéves lett, akire már éjszakára sem kell pelust adni, de azért - ezt bevallhatom- történnek még balesetek... Például, hogy nem írok annyit, mint szeretnék. Igaz, esély mutatkozik arra, hogy ezt idővel kinövöm.

Nem olyan rég került szóba, hogy minek irkál az ember ilyen bejegyzéseket, és tulajdonképpen semmilyen komoly okom nincs rá. Legfeljebb annyi, hogy bebizonyítsam annak a néhány embernek, akik fanyalogtak az elején, mert úgy sem lesz kitartásom, hogy: Tessék! Már negyedik éve van!
És nagyjából ennyi. A statisztikák ugyanis lényegtelenek, csak az számít, hogy írok, és ti olvastok. Mindegy hányan, nem számít, hogy nem rendszeresen, ahogy nagyjából más sem. Legalábbis amíg élvezem, márpedig ha vannak is akadályok, tagadhatatlanul boldoggá tesz.

Az elmúlt év most nem volt annyira eseménydús, mint a harmadik. Nem fedezte fel senki a tehetségemet, nem írtam bestsellereket, és ami azt illeti, egyre kevesebb könyvet olvasok, így egyre kevesebbet írok. Problémáim támadtak a határidők betartásával, ezért nem is, vagy csak alig vállalok olvasnivalót. Több kiadóval, akikkel jól működő kapcsolatot ápoltam, alig kommunikálok, mert nem kérek, ha egyszer nem tudok teljesíteni, mégsem jutott eszembe egy pillanatra sem, hogy abbahagyjam. Úgy érzem, akármi is történik, akad mondanivalóm, sőt, valójában mostanában több is, mint valaha!

Szóval köszönet, amiért elviseltek, vagy esetleg még kedveltek is! És a legfontosabb, az ötödik évben találkozunk veletek ugyanitt!