Még némi időre van szükségem ahhoz, hogy egyenesbe jöjjenek az olvasási szokásaim. Tegnap ugyan kézbe vettem az egyik könyvemet, de néhány oldal után le is tettem, mert még nehezemre esik hosszú távon koncentrálni. Baj nincs, csak szimplán fáradt vagyok, így most megint egy régi könyvet hoztam, mert a rovat ugye fix, én meg még nem vagyok alkalmas egy újabb olvasásra.
Tehát ismét egy régi olvasmánnyal készültem, és valami olyasmit hoztam, amit tőlem talán nem vártatok, egy régi Vavyan Fable-t. Határozottan régit, mert az újabbakkal, és ezt még a tíz évvel korábbikat is értem, egyáltalán nem tudok azonosulni. Túl feminista, túl kemény, túl... Nem tudom, nekem olvashatatlan. Sosem fogom megbocsájtani a Mesemaraton folytatását.
Viszont egy jó kis Halkirálynő, az emlegetett Mesemaraton, az Álomhajsza első két kötete bármikor jöhetne. És kicsit előítéletes vagyok mert az újabb Halkirálynők, vagy Vis Majorok talán most is jó, de én akkorát csalódtam, hogy nem tudom rászánni magam. Pedig mindenki azt mondja, most is nagyon jó. Talán majd egyszer.
- Anyám! - nyögte, a küszöbre rontván.
- Azért, mert a magáévá tette a pongyolámat, engem még ne adoptáljon, fiatalember!
Vavyan Fable: Szennyből az Angyal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése