Tudom, hogy ennek látszólag nincs sok köze derék és szorgos Dexter barátunkhoz, de valójában pont róla van szó. Azt régóta tudtuk, hogy a filmsorozat véget ér és ki-ki vérmérséklete szerint fogadta a hírt, hiszen csak a fő karaktereket vették át, és minden más volt, de amikor napvilágot látott a hetedik kötet címe, megindultak a vad találgatások, és többen azt a hírt terjesztették, ez lesz az utolsó. Márpedig én ösztönösen befeszültem a lehetőségtől, így aztán hiába jelent meg, nem és azért sem kerestem a társaságát. Majd természetesen elbuktam, és a sok fanyalgóval ellentétben szerettem ezt a részt, bár eddig a hatodik a kedvencem.
Filmstáb érkezik a messzi Hollywoodból, és épp a rendőrösön ver tábort, mert a műsor sztárjai a való életből kívánnak példát venni. Tehát a női főszereplő Debra mellé telepszik, miközben drága Dexter is megkapja a saját árnyékát, egy rendkívül furcsa, ámbár jóképű sztárocska személyében, akinek feltett szándéka a szorgos vérnyomelemző lelkének mélyére hatolni, hogy sikeres alakítást nyújtson. Dex természetesen ezt nem engedheti, hiszen sok rejtegetnivalója akad, ezért aztán szinte kapóra jön a városban garázdálkodó bizarr gyilkos.
Elég felemás értékelések születtek, vagy égig emelték, vagy teljesen lehúzták a pontokat, a magam részéről nem engedtem, hogy ez befolyásoljon, csakhogy számított a tudatalattimnak. És bevallom a könyv feléig nem is értettem a fanyalgásokat. Szórakoztató, sziporkázó regény, a szokásos színvonalon és a szokásostól eltérően felkavaró gyilkossággal. De nekem ezzel sem volt nagy bajom, mert az alap ötlet maga elég beteg, azért kísértett még az elején felbukkanó szócska, amin talán mindenki átsiklott, de nekem annyira oda nem illő volt, annyira váratlan, hogy bár ismétlem egy szóról volt szó, minden lap alján ármányt sejtettem. Ami egyszer csak megérkezett és egy pillanatig levegőt sem kaptam, majd némán hápogtam, mert hogy most mi van? Aztán megint felrémlett előttem az az egy szó, és így persze már mindent értettem.
Ez azért elég ködös, de nem szeretném kiemelni ezt a bizonyos valamit, ami mindent megmagyaráz, mert igen erős spoiler lenne, és mert biztosan tudom, hogy olvasók ezreinek nem is jelentett semmit, nem csoda, ha fanyalogtak. Kedves Dexterünkkel ugyanis valami nagyon nem stimmel. Mintha kinőtte volna a rászabott sorozatgyilkos gúnyát, és hajlandó lenne tovább lépni.
A rajongók szerint azonban erre neki nincs joga, lehetősége és indoka sem, pedig van. Csak ez fájdalmas, mert Lindsay tisztességtelen módon mixelte a szálakat, amik a végére kisimulnak azért, de amiért valakinek csak tartania kell a hátát.
A jó sorozatgyilkos bácsi nem először tesz tanúbizonyságot lassúságról, nekem már rég összeállt a kép, amikor ő még a sötétben tapogatózott, és épp ezért adódott, hogy a könyv felétől kicsit lassabban haladtam, ugyanis nem tudtam más befejezést elképzelni annál, mint ami született, de az nem valami szellemes. Nagyon nem.
Szükséges volt elszakadni egy csomó dologtól ahhoz, hogy legyen értelme tovább folytatni a sorozatot, és ilyen befejezés után szemétség lenne nem folytatni. Szóval ha ez volt a cél, akkor tökéletes munka, de ettől függetlenül fájt néhány momentum. És mégis...! Nem mondhatom, hogy rossz volt, nem mondhatom, mert logikus, szépen felépített, bár ha az az egy szó elkerüli az ember figyelmét valóban karakteridegen, sőt, érthetetlen.
A magyar borítók véleményem szerint a legjobbak között vannak - igaz, kivételesen most az amerikai jobban tetszett - , viszont a kiadónál kitaláltak egy stílust, amihez tartották magukat, és ez dicséretes. A fordítás ezúttal is kellemes, olvasmányos, és szokásos módon Dexteres. Egyszóval hibátlan.
Sehol semmi konkrét hír a nyolcadik kötetről, ami számomra hatalmas csalódás, de a sorozat elvileg ongoing, azaz folyamatban lévő, szóval csak várnunk kell. Igyekszem türelmesnek lenni, csak ennyit ígérhetek.
Egyébiránt ez a regény a részletekről szól, azokról az apróságokról, amik mindent érthetővé tesznek, és azokról, amik megkavarnak. Jeff Lindsay aljas, de könnyen olvasható, briliáns sztorit írt, aminek a végén mindent újrakezdhet. És ha kicsit szereti az olvasóit, akkor újra is kezdi.
9/10
Magyar kiadó: Agave Könyvek Kiadó Kft.
Fordította: Farkas Veronika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése