Az elkövetkezendő heteim biztosan hasonlóan alakulnak majd, szóval az olvasás most kicsit háttérbe szorul, de nincsen rózsa tövis nélkül, és a valamit valamiért is bezavar.
A retró rovatot igyekszem mindig úgy válogatni, hogy lehetőleg ne legyen benne olyan, amiről akár érintőlegesen is írtam, de mostanra, pedig ez csak a hetedik alkalom, egyre nehezebben megy. A szemem akaratlanul is meg-meg akad egy könyvön, amit szeretettel kézbe veszek, és beleolvasok, csak úgy a hangulatért, aztán azt veszem észre, már megint nem írtam semmit, és az aktuális könyvem is a polcon pihen. Azt hiszem, minden könyvoholista ismeri ezt az érzés, ennek ellenére ettől a tudattól sem jobb. Nagyon könnyen el lehet terelni a figyelmemet... Kicsit szégyellem, hogy csak egy szép gerinc kell hozzá - vagy még az sem, elég egy sejtés, hogy mit is takar a borító ruhája -, de hát ez van! Nem szépítem, függő vagyok!
Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal.
A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése