A szeretet, mint fogalom és mint érzés, folyton elkápráztat. Talán az egyetlen olyan dolog az életünkben, amit feltételek nélkül adunk oda másoknak.
Azzal, hogy szeretünk, kinyilvánítjuk az érintett és az egész világ számára, hogy létezik valaki, akit most kicsit magunk elé helyezünk. Mind érdekben, mind érzelmekben.
Nem rajtunk múlik, nem mi döntjük el, semmiféle befolyással nem rendelkezünk ebben a kérdésben. Sőt, néha csodálkozunk: miért pont ő? És hogy van az, hogy a szeretet és a harag között olyan kicsi a különbség? Pink nagyon jó összefoglalta a True Love című számában, mert tényleg, létezik az a jelenség is, mikor valakit szeretünk, és mégis akadnak pillanatok, hogy csak úgy megfojtanánk. Pusztán szeretetből, ha nincs velünk hiányzik, amikor meg itt van...
Szerintem fontos ezen a ponton leszögezni, hogy nem a szerelemről regéltem eddig, mert a kettő bizony két külön dolog, még akkor is, ha léteznek átfedések. A szerelem ellobban, de ha szeretsz valakit, az nem múlik el soha. Még ha nem is beszéltek évek óta, még ha az élet máshova is sodort, még ha itt is hagyta ezt az életet, őrizgetsz a szíved mélyén egy képet, emléket, nevetést, hangot, akármit, ami rá emlékeztet. Ami csak a tied, tőle. Eltelhet 5-10-20 év is, akkor is emlékszünk a szeretteinkre.
És ez így is van jól, mert erről szól a szeretet, ami önzetlen és misztikus. Ebben a témában hoztam most három kisfilmet. Az egyiket ismerhetitek, mert sokfelé látni mostanában, a másik kettőt talán egy-két ember látta már, de a többségnek teljesen új lesz.
Az elsőn Ace mesél nekünk, és teszi mindazért, hogy bemutassa nekünk a down szindrómás bátyját. A videó 2012-ben készült a Down szindrómások világnapjára. Archie egy bulgáriai árvaházban élt mielőtt örökbe fogadták volna, és bár a szülők sok mindent elmagyaráztak a kislánynak, nem sokat értett belőle, ellenben nagyon örült, hogy van egy bátyja.
Mesél arról, milyen sok dolgot csinálnak együtt, és arról is, milyen bosszantó tud lenni a nagy testvér, és hogy menyire nem figyel rá. És hogy szerinte mindenkivel egyformán kéne bánni, még akkor is, ha az a személy különbözik tőlünk. Nem változtatna semmit Archien, mert így tökéletes, ahogy Isten megteremtette. Szinte az első perctől a legjobb barátok, és úgy viselkednek mint két normális testvér.
Idén elkészült a videó folytatása (van különben több is, és érdemes ellátogatni az édesanya blogjaira is), amiben Ace ott folytatja, ahol az előző véget ért. Egy down szindrómás bátyus vicces és bosszantó is egyszerre. Aztán játszanak, Ace mond egy betűt, Archie-nak pedig felelnie kell erre egy szóval, ami az adott betűvel kezdődik. Bekerül a képbe a kisöccsük, akit mindketten szeretnek, és aki körül ők is szívesen segédkeznek. A jó bátyus pelenkát cserél, megeteti és legfőképpen szereti.
Ace szerint a bátyja a legjobb barátja még akkor is, ha bosszantja őt azzal, hogy folyton utánozza. Amikor a fiút kérik, hogy meséljen a húgáról, azt mondja: vicces, édes és nevető. Természetesen kiderül az is, továbbra is szeretnek mindketten az ágyon ugrálni.
Nyilván nem mindig könnyű, és biztosan lesznek időszakok, amikor Ace dühösebb lesz, vagy zavarni fogja a bátyja, mert a felnőtté váláshoz bizony ez is hozzá tartozik, de azok a képek mind azt mutatják, a két gyerek tényleg szereti egymást. És a többi teljesen lényegtelen.
A harmadik kisfilmet szerintem sokan láttátok az elmúlt napokban. A címe Újratervezés. Tóth Barnabás rendezte, a szereplők Pogány Judit és Kovács Zsolt. Nincs szükség komolyabb magyarázatra. Már a felétől sírtam, a végén hangosan zokogtam. egyszerűen nem lehet semmi mást hozzátenni.
MY GUIDE from Barnabás Tóth on Vimeo.
A szeretet az életünk szerves része, alkotóeleme, amit néha tényleg csak akkor értékelünk, amikor nincs többé. Mert igaz, hogy ahányan vagyunk, annyifélék, de mindannyiunkban közös, hogy vágyunk arra, szerethessünk és szeressenek. A hibáink ellenére, sőt, azzal együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése