Alan Bradley: As Chimney Thrice the Grave's (Flavia de Luce 7-9.)

Flavia de Luce régóta a szívem csücske. Jó, tudom, sokszor írom ezt, de a szívem igen csücskös és sok-sok könyv belefér. Ez az ifjúsági sorozat pedig több alkalommal bizonyította, méltó a bizalmamra. És ez nem véletlen. Az összes történet elképesztő és lebilincselő, Flavia karaktere fantasztikus, ahogy az egész családja is, mert mindig tartogatnak valami váratlan meglepetést, ami miatt megunhatatlanok. Igazán sajnálatos, hogy 2017 óta nem jött ki új rész magyarul, ezért nem sok választásom maradt. Ha folytatni szeretném olvashatom vagy hallgathatom angolul.

Végül mindhárom kötetet hangoskönyvben ismertem meg, és az az igazság, hogy Jayne Entwistle hangja új szintre emelte a minden lében kanál 12 éves nyomozó kalandjait. Az igazsághoz hozzá tartozik, akad néhány olyan narrátor, akinek a hangja inkább idegesítő, mint élvezetes, de szerencsére ebben az esetben negatív élményről szó sincs. Sőt, most úgy gondolom, ha majd befejeztem a tizedik részt, szépen és lassan, de meghallgatom az első hatot is.

As Chimney Sweepers Come to Dust

Flavia felvételt nyert édesanyja régi iskolájába, a Torontóban található Miss Bodycote Női Akadémiára. Ezzel szinte párhuzamosan várományosa lesz a titokzatos Nide szervezetnek is, ahol megtanulhat mindent, amit egy kémnek tudnia kell - mármint a mérgeken kívül. Az egyetlen probléma csak az, hogy rögtön az első éjszakán a kéményből a lába elé pottyan egy ismeretlen női holttest. A lánynak nincs helyismerete és nem ismer szinte senkit, ez mégsem tartja vissza attól, hogy belevesse magát az események sűrűjébe. 

A hetedik rész külön érdekessége, hogy elhagytuk Buckshaw-t. Flavia elszakad az ismerős helyszínektől, nincs Bishop's Lacey, gyerekkora óta kedvelt ismerősök, idegesítő testvérek és csendesen támogató barátok, sőt még Gladys sincs, aki elszállítaná ide és oda. Viszont az adott helyzetben mindennél jobban hiányzik Hewitt felügyelő barátsága, mert hamarosan rádöbben, nem bízhat senkiben sem. Flaviának nincs mása, mint ami mindig is a sajátja volt, a saját esze és kitartása.

Furcsa, mert a helyszín változástól sokat vártam, azt gondoltam, új színt ad a különben így is érdekes történetnek, de rá kellett döbbenjek, hogy már nem kizárólag Flavia fontos a számomra, megszerettem Doggert, Mrs. Mulletet, sőt, Hewitt felügyelő és a sokat emlegetett felesége is közel áll a szívemhez. A történet csavaros, néhány új karakter kimondottan szórakoztató, Flavia szokás szerint okos és ironikus, és mégis, dacára a rengeteg lehetőségnek, kis hiányérzetem maradt.

8/10

Thrice the Brinded Cat Hath Mew'd

Flavia izgatottan várta a hazatérést, de csak megrázó hírek fogadták. Édesapja súlyos betegen fekszik a kórházban, és nem látogatható. Nem tudja, mit és hogyan érezzen, az otthona egyszerre tűnik borzasztóan sivárnak és zsúfoltnak, ezért megragadj az alkalmat, hogy a lelkész feleségének kérésére elkerekezzen egy üzentetettel a világtól elvonult fafaragóhoz. Az egyetlen bökkenő, hogy odaérve a szerencsétlen flótás holtesttét leli. A minden jel szerint meggyilkolt férfi csapatának másik tagja egy macska, akit nem különösebben zavar a csöndes társaság. 

Visszatértünk az ismerős helyszínekhez, az újak mellett sok régi karakter is felbukkan, Gladys újra suhanhat az angliai tájakon, mégis minden más. Az ezredes betegségével furcsa, melankolikus hangulat telepedig a házra, és Flavia nem tud mit kezdeni a helyzettel, a szánalommal, amit idegenektől kap vagy a magukba zárkózó családtagjaival. A gyilkosság mentőkötél egy fuldoklónak, nem csoda, hogy két kézzel kap utána. 

A történet felépítése és összetettsége hozta a kötelező szintet, de a kis főhősünk nincs teljesen elemében. A nyolcadik rész tagadhatatlanul érzelmesebb lett, kicsit kevesebb benne az irónia, amiért viszont kárpótol a történet összetettsége, és az ezzel járó bonyodalmak.

8/10

The Grave's a Fine and Private Place

Az ítélet megszületett, Buckshaw-t el kell adni, Feely férjhez megy, Daffyt Oxfordba küldik, hogy angol irodalmat tanuljon, és Flaviát elviszi a nagynénje Londonba. A változás feldolgozhatatlan, az űr betölthetetlen, ezért Dogger javaslatára, hogy el tudjanak kicsit szökni a gondok elől, és hogy együtt tölthessenek még egy kis időt, közös hajóútra indulnak. St.-Mildred’s-in-the-Marsh parjaihoz érve, ami arról híres, hogy két éve a kanonok megmérgezte egyházközségének három női tagját, Flavia szó szerint kifog egy halott fiatalembert, akiről hamarosan kiderül, hogy nem más, mint a gyilkosságokért kivégzett egyházfi fia. 

A sztori a korábbiakhoz képest sokkal személyesebben kezd, így akaratlanul is elmélázunk azon, hogy hogyan tovább. A sokk, ami az egész családot maga alá gyűrte nem kerüli el az olvasót sem, de az az igazán döbbenetes benne, Flavia ezzel olyan lehetőséget kap, aminek hatására rátérhet egy teljesen új és ismeretlen útra. Meg kell hoznia néhány döntést, olyanokat, amikhez talán még fiatal, és miközben nyakig merül a kihalászott, a helyi szerv szerint balesetben elhunyt Orlando rejtélyében, Dogger múltja is bekopogtat az ajtón. Halkan, nyugodtan, de kitartóan.

Ezúttal sem Bishop's Laceyben vagyunk, de az As Chimney Sweepers Come to Dust-tól eltérően ez nem vont le semmit az érékéből. Talán mert a de Luce család és Dogger együtt van, viszont egyértelműen visszatért a régebbi, már-már tökéletes hangulat. A vége pedig teljesen ismeretlen kalandokat sejtett.

9/10

Kilenc rész után egyértelműen látszik, micsoda karakterfejlődéseken mentek át a szereplők, idővel és lassacskán hogyan változott Flavia kapcsolata nővéreivel, hogyan kerül hozzá egyre közelebb Dogger, aki sokkal inkább volt apa figura a számára, mint az ezredes, aki egészen eltávolodott a lányaitól.

Habár Hewitt felügyelő nem kap akkora teret ezekben a részekben, mint a sorozat korábbi köteteiben, mégis egyértelmű, a kislány mennyire ragaszkodik hozzá és a feleségéhez. A kialakult kapcsolattól szeretettet, elismerést és megértést kapott, azokat a dolgokat, amire minden gyereknek égető szüksége van. Túl azon, hogy a krimi szálak is erősek és érdekesek, igazából a szereplők miatt alakul ki függés.

Bradley összesen 10 részesre tervezte Flavia kalandjait, és ezek alapján a befejező kötet idén január végén jelent meg. A magam részéről remélem, hogy a most 81 éves író meggondolja magát, és addig folytatja majd, amíg csak tudja, mivel kilenc részen keresztül képes volt hozni ugyanazt a szintet. Mindvégig szórakoztató, okos és ironikus maradt. Határozottan hiányozna az életemből.

Íme egy kis ízelítő Jayne Entwistle zseniális munkájából, amivel természetesen díjat is nyert: