Samantha Downing: My Lovely Wife

Azt írták róla, hogy a My Lovely Wife-ban Dexter találkozik Mr. és Mrs. Smith-szel, és ez már majdnem elég is volt a vásárláshoz - a hír igaz, ennyire sekélyes vagyok. Az ajánló végére érve egyenesen úgy érzetem, még akkor is, ha ez Downing első könyve, muszáj rohannom és hangosan követelem, hogy vegye el a pénzemet. Méghozzá most!

Kellemes kisvárosi élet, biztonságos környék, két kocsi, két gyerek és egy imádni való feleség, minden adott a tökéletes élethez. Minden, ha csak azt nem számoljuk, hogy a biztonságos életek néha kicsit unalmassá válnak és szükség van valamire, amivel felrázható. Újra lángra lobbanni nem annyira könnyű, mert hogy kit és mi hoz tűzbe egyedi. Nincs ezzel másként ez a teljesen átlagos pár sem, de a hobbijuk egy pindurit egyedi, a poén csattanója pedig gyilkos.

Millicent és férje hétköznapi pár, dolgoznak, egyensúlyoznak a pénzügyi buktatók között, többet mutatnak, mint amit megengedhetnek maguknak. Mindenki ismeri őket a közösségben, ami egy jó hírű és biztonságos környéken épült fel. Millicent ingatlanügynök, a férje teniszedző, szabályok szerint élik az életüket, a gyerekeiket is erre tanítják. Vagyis ezeket a szabályokat anya hozza, ő építi a családot, miatta mozog igazán, de ő a szigorúbb is. Ami nála már tiltott, az apánál átcsúszhat. Azonban a mindennapos kis családi problémák árnyékában a már-már unalomba hajló normalitásuk csak látszat.

Tobias siket és szeret nőkkel ismerkedni. Jó kiállású, sportos és magas férfi, aki mindenkit képes megnyerni, de valójában csak a tökéletest keresi. A tökéletest a másik és igazi alteregójánál hagyott feleségével folytatott játékuk számára. Az áldozatot, aki beleillik a profiljukba, valakit, aki miatt újra átérezheti a tökéletes izgalmat. És meg is találja, amiről be is számol, nem csak Millicentnek, hanem az olvasóknak is, mivel az ő narralásában ismerjük meg az eseményeket, a karaktereket és a helyszíneket is. Jól olajozott fogaskereke a gépezetnek, férj, aki még mindig szerelmes a feleségébe, bár néha, nem tudja miért, Tobias álarcában megcsalja.

Az ő nevét, az igazit sosem tudjuk meg, nem érdekes. Amikor a felesége hozzá beszél, az egyértelmű, a gyerekeknek apa és a lehetséges áldozatoknak Tobias. Kicsit több szerepe is van az átlagosnál, de élvezi, elfogadta a szabályokat és megértette a jelentőségüket is. Akkor kezdenek változni a dolgok, amikor egy női hullát találnak, majdnem hogy nyilvános helyen. A város azt hiszi, visszatért a régóta félt sorozatgyilkosuk. A gyerekeik először csak érdeklődőnek tűnnek, Millicent számára pedig ez jelenti a megoldást a problémájukra, egészen addig, míg a lányuk kényszeresen nem kezd rettegni attól, hogy ő lesz a következő áldozat.

Tobias, nevezzük csak így az egyszerűség kedvéért - már csak azért is, mert a "Tudjukki" és az "Ő, akit nem nevezünk nevén" foglalt -, talán életében először komolyan elgondolkodik. Aggódik, hogy a gondosan kifundált tervük mégsem annyira gondos vagy jó. Visszaemlékszik arra, hogyan ismerkedtek meg Millicenttel, életük fontos momentumaira, a házasságuk mérföldköveire, a gyerekeik érkezésére, a nehézségekre, amin ifjú párként átmentek, majd a gyilkosságokra, és miközben ebben semmi Dexteres nincs, a narrálás módja, a visszaemlékezések, a családi pillanatok mégis furcsán rokonszenvessé teszik, és ez kicsit visszás érzéseket kelt.

Nem állítanám, hogy minden  és tényleg minden teljesen egyedi, hogy a könyv nem tartalmaz kiszámítható dolgokat, éppen csak azt mondom, az egész téma és történet valahogy nagyon kellemesen lebilincselő. Nem feltétlenül sokkoltak a hallottak, sok dolgot kitaláltam a könyv egy adott pontján, példának okáért a vége csattanót már a könyv közepén, mégis borzasztóan szórakoztatott. A stílusa, a mesélés módja, maga az előadás, és nyilván az sem elhanyagolható tényező, hogy David Pittu hangja egészen andalító.

A kisebb egyenetlenségek ellenére is azt kell mondjam, megérte a bele fektetett időt. És ha Samantha Downing előáll egy újabb könyvvel, arra is kíváncsi leszek. Ami viszont mindenképpen jó hír, hogy június 11-én megjelenik magyarul is, méghozzá az Agave gondozásában. A magam részéről pedig egyetértek a kiadóval abban, hogy a hazai keresztelésben az Elbűvölő feleségem címet kapó könyv sorozatfeldolgozásárt kiállt. 

9/10