Alex egy kocka tizenéves, akit édesanyja, csak hogy kimozgasson a gép előtt üldögélésből, beírta egy nyári táborba. Nem igazán bízik az esélyeiben, viszont itt találkozik a hallgatag ZhenZhennel, aki egyenesen Kínából érkezett, majd konfliktusba keveredik az elkényeztetett, egyke Dariush-szal is, és szorult helyzetéből Gabriel menti ki. Barátoknak éppen nem nevezhetőek, csakhogy minden megváltozik, amikor a tábori csapat hátrahagyta őket, a földi erők harcban szállnak egy idegen fajjal, és rajtuk múlik, az egész emberiség megmentése. Különbségeik ellenére kénytelenek összefogni, és keresni egy olyan felnőttet, aki segíthet betartani az ígéretüket.
A helyzet az, hőseink teljesen tipikus sztereotípiák, legalábbis első ránézésre. Adva van egy fehér, szorongó, szociálisan nem túl erős gépfüggő fiú, egy kínai, kalandkereső és vagány lány, egy afroamerikai, gazdag kamasz, aki mindent megkapott az életben, mégis káromkodik, nagyszájú, és kiálthatatlan, valamint egy latin srác, aki láthatóan valami bajba keveredett és a hegyekben él.
Kalandjaik során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a látszólag áthidalhatatlan távolságokon, olyan egyszerűséggel, ahogyan csak a gyerekek képesek, átlépnek. Ha volt is feszültség az út elején, az fokozatosan feloszlott, hogy átadja a helyét másfajta érzéseknek. Félelemnek, zavarnak, eltökéltségnek.
Így aztán nem csoda, hogy második ránézésre az derül ki, senki sem az, mint aminek elsőre látszott. Az utazás nem csak fizikai, hanem spirituális is, mert a csapat a kalandok során felnő, megtanul összedolgozni, felelősséget vállalni, megtartani az adott szót, nem feladni és csak menni előre. Ami miatt persze egy tipikus ifjúsági filmé vált, konkrét tanítással és tanulsággal.
Teli van közhelyekkel, közhelyes karakterekkel, szituációkkal, a mai figyelemzavaros gyerekeket lekötő akciókkal, és bár a trükkfelvételek némelyikén érdemes lenne még javítani, a történetben pedig átugrálunk nem kevés mérföldet, amitől apró kicsi lyukak támadnak a sztoriban, mégis az a fura dolog történt, hogy élveztem.
Kicsit olyan érzetem volt, ami mondjuk a Keménykalap és krumpliorr nézése közben kapott el, hat, hét évesen. Még akkor is, ha teljesen más a kettő, de a színészi játékok, a szituációk, a mondanivaló, az erkölcsi konklúziók ugyanazok. És jólesett elmerülni benne.
A cselekmény szépen építkezik, az apró hézagok ellenére is következetes. Gyerekes poénokkal, vicces szituációkkal oldják az életveszélyes helyzetekből adódó konfliktusokat. A poénok jól ülnek, néha ugyan megakasztva a történetet, de ezek csupán pillanatnyi megtorpanások, és utána kárpótlóknak értük.
Nem tökéletes, de kellemes szórakozás, és nagyszerű lenne gyerekfilmnek is, ha nem lennének olyan rusnyák a földönkívüliek - és némely ember -, ezért inkább érdemes betartani a 13+-os ajánlást, vagy kisebbek esetében szülői felügyelettel nézni.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése