Bill Clinton, James Patterson: The President Is Missing - Az elnök eltűnt

Stephen Colbertnél hallottam először a könyvről, pedig akkor már nagyban tartott a magyar kampány is. Ebből levontam azt a következtetést, hogy nem a megfelelő oldalakat látogatom. Persze el is felejtettem az egészet, egészen addig, míg szembe nem jött újra a Könyvben utazom oldalán, és rá nem eszméltem, hogy ez a duó mégiscsak érdekel, mert a politikai thriller irányzat az egyik kedvencem.

A világ legjobban őrzött embere felszívódott, a titkosszolgálat pedig mindent felforgat, hogy megtalálja. Ezt az elnök maga nem feltétlen szeretné, legalábbis nem azonnal. A tét túl nagy. Az ország és talán az egész emberiség visszasüllyedhet a középkorba, fizető eszközök, áram és a modern világ szinte összes vívmánya nélkül. Csak ő rendelkezik olyan hatalommal, amivel talán, csakis talán, megállíthatja a folyamatot, de ennek ára van. 

Tény, hogy kevés ebben a stílusban a ténylegesen jó könyv. A politikai thriller, mint műfaj nagyon kedvelt, de az, hogy Bill Clinton az egyik író, azt sugallta, megtudhatunk olyan dolgokat és titkokat is, amelyeket átlag ember sosem, avagy csak igen ritkán. Szóval az elvárás roppant magasra kúszott, csakhogy ezen a ponton még nem volt biztos semmi sem.

Az elnök beteg, amit titkolnak, ő maga azon imádkozik, hogy még ezt az egészet végig tuja csinálni, hiszen az ellenfelét jól ismerik, aki a robbantás helyett ezúttal a kiberterrorizmus eszközéhez nyúlt. Tény, hogy ezzel sokkal több és nagyobb kárt okozhat, mint két három repülőgéppel, és ezt mindenki tudja. Ellenfelek helyett szövetségeseket kell találnia, szokatlan helyeken és nemzetek között is, közben a belső politikai csatározások, a harc a hatalomért még a barátokat is utolérik.

Elég felemás érzéseim vannak, mert voltak olyan részek, amiket nagyon élveztem - a kongresszusi meghallgatást például. Viszont az is tény, hogy ez a regény bizony teli van a stílusra jellemző klisékkel. Sajnálatos módon kiszámítható és közhelyes, a téma ellenére sem tudtak meglepni semmivel, és hazudnék, ha azt írnám, nem csalódtam egy kicsit. Főleg azért, mert minden adva volt a sikerhez. 

A főbb karakterek érdekesek, a cselekmény pörgős, az események sodornak, logikusan következnek egymásból, az árulások izgalmas színt adnak hozzá, mégsem éreztem azt a vibrálást, amit vártam. Talán a beharangozás tette, hogy már eleve olyan magas szintről indult, amit elég nehezen lehetett tartani. Viszont határozottan jót tett a történetnek a hangoskönyv formátum. Több narrátora is van, January LaVoy, Peter Ganim, Jeremy Davidson, Mozhan Marnò és Dennis Quaid. Követhető volt, ki kihez beszél, és Dennis Quaid rekedt, mély, whisky és dohány gőzös hangja elképesztő színeket és mélységeket adott a különben sekélyes történethez.

Elsőre nehéznek tűnhet megítélni, mivel arról fogalmunk sincs, hogy mit tett hozzá James Patterson, és az is kérdés, ki írta ténylegesen, de állítólag nem volt szellemíró. Sőt a The Guardian szerint a munka oroszlánrészét Patterson tette hozzá, és Clinton jelenléte, a végét leszámítva nem túl szignifikáns. Jelen van, de az oroszlán rész a társára maradt. Lehet, ezért nem lett túl erős, még úgy sem, hogy az alaptörténet különben meglehetősen izgalmas.

Nem állítom, hogy nem érte meg a bele fektetett időt, inkább csak azt, hogy koránt sem olyan és akkora durranás, mint ahogy azt a szerzőpáros neve sugallta. Laza szórakozás, körömrágás nélkül, de egy könyvtári kölcsönzést még megér.

6/10

 

The President is Missing Ex... by on Scribd