Jeaniene Frost: The Beautiful Ashes (Broken Destiny, #1)

Jeaniene Frost a kedvenc "ponyvafantasy" íróm. Bár sokan az egész stílust annak titulálják, a magam részéről azokat a könyveket hívom így, amikben vámpírok és szex, démonok és szex, és más hasonló kombinációk no meg szex találhatók. Ezek a könyvek kimondottan a női olvasóknak készülnek, ezért igen gyakran - még akkor is, ha sokszor zseniális alapsztorival rendelkeznek - áldozatul esnek a fantasztikus pasik és barátnőik oltárán. Így aztán nagyon megválogatom, melyik írót olvasom, mert nem akarok csak párnacsatákat, amikor a világot is meg lehetne menteni. Vagy legalább egy testvért.

Ivy húga eltűnik egy kisvárosban, és a szülei, akik odautaznak, halálos balesetet szenvednek. A lányt egész életében borzasztó hallucinációk kínozták, így amikor újra felbukkannak, már meg sem lepődik. Azonban amikor a testvére eltűnésével megbízott nyomozó meg akarja ölni, és a megmentője, Adrian, elrabolja, már felszalad a szemöldöke. Nem csoda, mindenkinek sok lenne ez egy napra, csakhogy eközben az is kiderül, hogy a látomásai nagyon is valóságosak. 

A hírek szerint eredetileg Young Adult könyvnek indult (13-18), de valamikor írás közben New Adult (19-30) lett belőle, viszont ez sem győzött meg arról, hogy nekem készült. Fogalmam sincs, miért hallgattam meg, talán mert nagyjából nem volt kedvem semmihez sem, vagy mert lelkem mélyén mégis kíváncsi voltam rá, mi fog kisülni belőle. Sajnálatos módon nagyon hamar kiderült, az első megérzésem volt helyes, és hagynom kellett volna az egészet a csudába.

Ivy éppen olyan idegesítő, mint amennyire egy bizonytalan, szerelmes és a konklúziót gyorsan levonó, ostoba tinédzser lehet. Képtelen összetenni a dolgokat, a hormonok felülírnak minden józan észt, még úgy is, hogy technikailag nem nevezhető tininek, csak hát annak érezni. Adrian nyálcsorgatóan elképesztő, de hazudik, mint a vízfolyás. És miközben ez több alkalommal ki is derült, hősnőnk mégis képtelen ellenállni neki, és elhisz mindent, amit csak mond. Egészen a következő buktáig. 

Az alapsztori érdekes lenne, mert hogy adva vannak démonok és angyalok, akik az idő kezdete óta csatáznak egymással. A jó kontra gonosz harcában többször szóba kerül Isten, aki ugye nem tesz semmit. A keresztény téma ellenére nincs semmi vallásos az első részben, mindenki gondol valamit, meg van győződve valamiről, az angyal meg tudja, amit tud, ennek ellenére sorra elbeszélnek egymás mellett. Volt egy pont, amikor úgy gondoltam, Ivy még egyszer megkérdezi ugyanazt, Adrian pedig ismét nem válaszol rá, falhoz vágom a lejátszó technikámat.

Hiába érdekelt a történet, elvégre befejeztem Ivy vinnyogásának ellenére is, nem hagyott bennem nagyon kellemes érzéseket. A karaktereink nem igazán bíznak a mindenhatóban, és természetesnek veszik, hogy céltalanul hagy dolgokat megtörténni, majd hősnőnk megvilágosul. Jó, nem nagyon és csak a végén, de még ez is idegesített.

YA-nak született, csak menet közben idősebbek lettek pár évvel a szereplők, de ez nem segített rajta. Rejtély, miért kellett egyáltalán megírni, ahogyan az is, mi történt Jeaniene-nel. Az egyetlen pozitívum, ami elmondható róla, hogy legalább nem hosszú és csak trilógia. Fogalmam sincs, folytatni fogom-e valaha. A sztori érdekel, de a benne szereplők színtelenek vagy idegesítőek, így arra jutottam, valószínűleg jobban kedvelném, ha valaki más írta volna. Ugyanis az elvárásaim miatt szinte esélye sem volt.

4/10