Charlaine Harris: Shakespeare's Landlord (Lily Bard #1)

Aurora Teagarden után keresni kezdtem a következő Charlaine Harris adagomat, valami laza krimit, ami szórakoztat anélkül, hogy különösebb gondolkodást igényelne. Hozza a kötelezően elvártakat, gyilkosságot, nyomozást, kisvárost és érdekes karaktereket. Lily Bard jó ötletnek tűnt, mert ránézésre minden adott, nem volt más dolgom, mint belevágni.

Lily Bard néhány éve költözött Shakespeare-be, a kisváros a nevével győzte meg, és mindez idáig nem is csalódott benne. Egy éjszaka azonban arra lett figyelmes, hogy valaki az ő szemetesét tolja és kipakol belőle egy csomagot. A kíváncsisága és a csendes éjszaka egyformán azt tanácsolja, tudjon meg minél többet a kupacról, arra azonban nem gondolt, hogy a főbérlőjét találja szemeteszsákba csomagolva. Halál ellen nincs orvosság, így hallgat a belső hangjára, ami óva inti a beavatkozástól. Ezzel csak az a baj, hogy senkit sem vezet vele félre, és amikor maga is gyanúba kerül, inkább öntudatlanul, de elindul begyűjteni a nyomokat, mivel nem igazán vágyik sem börtönbe, sem arra, hogy a kisváros minden lakója az ő múltján csámcsogjon. 

Egyszerre volt meglepő és ismerős érzés elmerülni Shakespeare történetében. Ismerős, hiszen a kisvárosi titkok és helyzetek régi barátként köszöntöttek, és meglepő, mert Lily egyáltalán nem olyan, amilyennek elképzeltem. Így aztán persze az egész történet kicsit más lett, de nincs ezzel semmi gond! Charlaine Harris még mindig meg tud lepni.

Lily Bard takarításból él, és bár nem dúskál a pénzben, azért megvan. Az új kisváros, a sokadik a sorban, nem különbözik a többitől, de edzhet, küzdősportot tanulhat, képes lehet megvédeni magát és elfelejtheti a múltját. Nos, ez utóbbi lehetetlen, de legalább senki sem tudja, mi történt vele, kap egy tiszta lapot a sok sárga és piros után.

Ahogy az lenni szokott, sokaknak akadhat takargatnivalója, és ki más tudhatná azokat, ha nem a bejárónő?! Lassan, szemenként gyűjtögeti a torzsákat, először szinte öntudatlanul, később már tudatosan. Arra azonban nem számít, hogy ennek során kénytelen lesz szembenézni a saját hátrahagyott csomagjaival is, mert célponttá válik. Viszont nem csak a rendőrség néz rá ferde szemmel, valaki a közösségből is neheztel rá, csak nem tudja, miért.

A történet nem túl összeszedett, az áldozat nehezen szerethető, a cselekmény lassan, de folyamatosan építkezik, szóval tipikus kisvárosi Charlaine Harris bevezető rész. A karakterek érdekesek, ráadásul közülük néhányakkal már találkoztam  az írónő más sorozataiban. Aurora Teagarden után Lily Bard nagyon kemény, sőt, már már merev főhősnő, de legalább senki nem fogja őket összekeverni.

Élvezetes, könnyű nyelvezetű, laza kis szórakozást ígért, amit be is váltott. Semmi mélyenszántó vagy eget rengető, és a célnak azonban tökéletesen megfelelt, hozta az elvárhatót. Egészen biztosan folytatni fogom. 

7/10