Alan Bradley: De mi került a pitébe? - Flavia de Luce rejtélyei #1 - Blogturné Klub

Október 15-én, azaz ma, a Maxim Kiadó gondozásában jelenik meg a Flavia de Luce rejtélyei sorozat első kötete, De mi került a pitébe? címmel. A 2009-ben kiadott széria kezdő kötete számtalan díjat zsebelt be és még több jelölést kapott. Elnyerte többek között az Agatha, Anthony, Arthur Ellis  és a Macavity  díjakat is.
Az ifjúsági krimi kategória mint olyan számomra hiánypótló. Talán ha több lett volna az én gyermekkoromban is, akkor nem Agatha Christie-n nevelkedem, bár azért erre nem vennék mérget.
 
A bűbájos, gazdag képzelőerővel megáldott Flavia de Luce két undok nővérével és özvegy édesapjával Buckshaw valaha jobb időket látott kastélyában él. A szemfüles és kíváncsi lány a családi birtokon felfedez egy elhagyatott viktoriánus laboratóriumot, ahol kitanulja a vegyészetet - főként a méregkeverést.
Egy különös haláleset és számos megmagyarázhatatlan rejtély arra sarkallja Flaviát, hogy nyomozásba kezdjen. Mikor édesapját letartóztatják gyilkosság vádjával, felgyorsulnak az események. A félelmet nem ismerő lány a kémia segítségével fedez fel ellentmondásokat és kapcsolódási pontokat, és fejti fel a bűnügy szövevényes szálait.
Lendületes stílusú, lebilincselően izgalmas regény, amelyben a fiatal elbeszélő-főszereplő igazi Agatha Christie-krimibe illő leleményességgel és logikával ered a bűnügy nyomába. A De mi került a pitébe? egy hatkötetesre tervezett sorozat első része.

Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft

Oldal:340

Fordította: Lázár Júlia

Megrendelhető: 
http://olvas.hu/termekek/view/1058/de_mi_kerult_a_pitebe_

Szerintem:

Ez a könyv szerelem volt első látásra. Amikor ránéztem a borítójára kusza érzelmeim támadtak. Először is egyértelműen látok némi hasonlóságot Flavia és az ifjú Wednesday Addams között, másfelől az egész hangulatában van valami Emily the Strange-es is, ami ugye nálam már plusz pont.
Igaz, a legtöbb ifjúsági regényben koránt sem szokás gyilkolászni, de szerencsére mindig akadnak kivételek. Még ha nem is annyira bizarr a történet, mint a Nem vagyok sorozatgyilkos, de azért kellemes kis krimi, ami olyan 4-5 oldal után végleg belopta magát a szívembe.

Flavia igazán különös kislány. Nem csak azért mert a méregkeverés a hobbija, és már mindent tud erről a témáról 11 éves korára, hanem azért is, mert nagyon tájékozott. Nem olyan mint a többi kislány. Az 1950-es években azért alapvetően más női modell volt az ideális, mint manapság, de az a helyzet, hogy Flavia mai mércével nézve is furcsácskának számítana, hát még egy kisvárosban, ahol mindenki tudja, legalábbis tudni véli, mi tesz jót egy kislánynak.
Igazából csak azzal nem számol senki sem, mivel a hullára saját keretükben talál rá, szükségét érzi, hogy fellebbentse a fátylat nem csak erről a rejtélyről, de egy több évtizede feledésbe merültről is. Amikor pedig édesapját letartoztatják, már egyértelműen a gyilkos nyomában jár. Csak az még nem tud róla.

Szerettem ezt a karaktert. Azért szerettem, mert akármilyen különös személyiséget is takar a Flavia de Luce név, alapvetően mégis csak egy kislányról beszélünk, aki ugyan megvan győződve arról, hogy mindent tud, mégsem tévedhetetlen. Szívós, aprólékos munkával szedi össze a tényeket és próbál belőlük egy kerek történetet építeni.
Nem mondom, hogy végig rágtam a körmömet, azt sem, hogy minden mozzanat különösen sokkolt volna, de fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy nem én vagyok a célcsoport. És ennek ellenére igazi szerelembe estem.

Angolul jövőre várható a sorozat hatodik kötete, amit egyes híresztelések szerint 10 részre terveztek. Persze, ha most morbid szeretnék lenni, és miért ne, illik a témához, azt meg is kell élni. Alan Bradley 75 éves jelenleg, vagy akörül jár, és bár a széria olvasottsága a kezdeti kötethez képest valamelyest visszább esett, kiépítette a saját rajongóbázisát, akik nem kevesen vannak világszerte. Az író, bár több novelláját is felolvasták egyik-másik rádióban, igazi ismertségét Flaviának köszönheti.
A világ amit megteremtet a számára rendkívül különleges. Nem csupán a hangulatára gondolok, mivel a története az '50-es években játszódik, nincs net, wi-fi, meg cset, ez egy igazi régi vágású krimi. Hősnőnkre komoly lábmunka, vagyis pedál munka és könyvtári kutatás vár. El kell beszélgetnie az emberekkel, mert nem minden információ lelhető fel ott, ahol kereste, nem dőlhet csak úgy hátra, túl sok minden múlik azon, hogy az eset végére járjon.

Bradley csupán annyit tett, hogy a saját tini és huszasévei elejére helyezte a történet idősíkját, amit nyilván jól ismer, és amire talán egy kis nosztalgiával is gondol.
Mindegy is, hogy miért döntött így, mert működik. Rendkívül laza, szarkasztikus, kicsit sötét tónusú ifjúsági irodalom, sajátságos hangulattal.
Ezt különben a könyvhöz készült olasz és a személyes kedvencem, a német trailer is megerősíti. Remélem, hogy hamarosan olvashatom a második részt is.

10/10

És akkor játszunk egy kicsit:

a Rafflecopter giveaway

Feltétlenül olvassátok majd el azt is, hogy wilwaren mit gondolt a könyvről.

Olvass bele:

De mi került a pitébe.pdf by