Alan Bradley: A halott madarak nem énekelnek (Flavia de Luce #6)

Flavia de Luce hatodik kalandja ezúttal is Bea jóvoltából jutott a birtokomba. A megérkezése ugyan kalandos volt, amin akkor kicsit bosszankodtam, így utólag inkább azt mondanám, méltó volt a sorozathoz. Elveszett, megkerült, ha gyilkosság- szerencsére - nem is, de talány követte, még most sem tudjuk, miért nem kaptam értesítést az érkezéséről, de talán már nem is számít.

Flavia családjával együtt nehéz időszakon megy keresztül, eddig is sejtette mindenki, hogy édesanyja minden bizonnyal halott, hiszen jó néhány éve már annak, hogy eltűnt, de sejteni, és biztosan tudni, két különböző dolog. Külön vonattal szállítják haza koporsóját, a vasútállomáson rengetegen megjelennek, s közülük sokan ismeretlenek a lány számára. Egy férfi furcsa üzenetet ad át Flaviának, majd a zűrzavarban a vonat alá esik. Nem ér rá foglalkozni sem az üzenettel, sem a váratlan halállal, a tudomány segítségével egy valódi csoda véghezvitelét tervezi, az élet azonban máshogy dönt.

Sok szempontból különbözik ez a történet a korábbiaktól. Valahogy érzelmesebb, telítettebb. Flavia gondolatát anyja életének, eltűnésének és megtalálásának rejtélye jobban leköti, mint a váratlan haláleset, így bár kíváncsi sok dologra, és néha akaratlanul is, szinte ösztönösen gyűjtögeti a hírmorzsákat, tudatosan nem veti bele magát a nyomozásba.

Persze ennek ellenére több információval rendelkezik, mint a környezetében a legtöbben, de a család fontosabb tragikus helyzetben. Ő maga is meg van zavarodva, elrendezett, mégis szabad folyású élete kizökken a normálisból. Egész eddig úgy érezte, és biztosan tudta, kimaradt valami nagyon fontosból, a kötet végére azonban kiderül, mindvégig benne volt, csak nem tudott róla.

A házat különös emberik lepik el, régi ismerősök, akik valamikor sokat jelentettek a családjának, néhányukat Falvia is ismeri, de néhányukat persze nem. A Bishop's Lacey lakói sorban állnak a ravatal előtt, hogy leróhassák a tiszteletüket, és kiderül az is, nem csak szerették és csodálták Harriettet, de úgy érzik, tartoznak is neki a múltban tanúsított támogatásáért, szeretetéért.

Mire a történet végére érünk, sok dolog egyértelművé válik a kislány számára is, minden kaland, minden gyilkosság, amit kinyomozott az elmúlt hónapokban, egy irányba vezetett. Az út végére még koránt sem ért el, de most egy egészen más irányba indulhat tovább.

Eredetileg valóban hat részre tervezték a sorozatot, nyilván azért is, mert Bradley 69 évesen vágott bele a nagy kalandba, de menet közben, hála a világviszonylatban növekvő rajongóbázisnak, és az egyre szaporodó olvasóknak, a koncepció menet közben megváltozott, azonban ez tetten érhető. A halott madarak nem énekelnek lezár egy korszakot Flavia és az olvasók életében is, de olyan lehetőségeket teremt, ami miatt már igen izgatottan várom a következő részt.

9/10

Magyar kiadó: Maxim Könyvkiadó
Fordító: Robin Edina