Job 1.0

Lefénymásoltam és beszkenneltem a bizonyítványaimat, okleveleimet. Hát... Lehetne velük kártyázni, de nem ez a lényeg.  Van egy pár végzettségem, ahogyan rengeteg állásajánlat is. Kár, hogy e kettő nem fedi egymást.

Például, minden feltételnek megfelellek, lelkes is lennék, hiszen, ha megfizetnek, bármit el tudok játszani, de nem vezetek. Egy adminisztrátornak, aki a leírás szerint gépen dolgozik, egy irodában ül, minek jogosítvány? Nekem ugyan van, de nem használom rendeltetésszerűen. Mindenki legnagyobb örömére.

Lehetnék temetkezési ügyintéző. Na nem hullákat lökődnék gödörbe, vagy a hamvasztón nyomkodnám a gombokat. Szó sincs ilyesmiről! Ügyfelekkel kapcsolatos teendőim  lennének.   Szigorúan az élőkkel. Számítógépes ismereteket és fiatal hölgyet keresnek.  Kettőből egy (Luke nem morog!)! Megértem, hogy egy hetvenéves ügyintéző tán nem rokonszenves, bár ő legalább elmondhatná, hogy maga is a cég szolgáltatásait választaná. Vagy, hosszú évek hűséges munkájának jutalmául, majdan saját hallottjának tekintik, ami a szakmai portfólióba is bekerül. Nézd, ott nyugszik Joli néni! A családtagoknak kedvezményt adnak a tölgyfaszínű, furnér, aranyozott szegélyű koporsóra, selyem szemfedéllel, és egyszerű, mézszínre lakkozott fakereszttel. A kollégák énekelnék a gyászdalokat, és a főnök búcsúztathatna. Na! Minek kell fiatal? Megnyerőbb? Talán a hosszú életet szimbolizálja? Mert ha igen, akkor eme elvárás kegyetlenség.

Boltvezető... Ah! Könyvesboltban. Azt most hagyjuk, hogy nincs boltvezetői gyakorlatom, de ezen kívül minden passzolna. Itt a munkavégzéssel lenne némi gond. Attól tartok, mindennap különböző könyvekkel vonulnék el más-más sarokba. Felvállalnám a tesztelő szerepét is. Ha a szakácsnak elő kell kóstolni, nekem elő kellene olvasni. Tiszta sor!

Szakácskönyvesboltba keresnek háziasszony. Kávéfőzés, az még menne. Süteménykészítés és beszerzés. Na, itt már rezeg a léc! A süteményeket én enni szeretném. A sütés részében csak a sütővel van bajom. Mert hogy meleg!  És éget is. Gonosz, gonosz sütő! Ráadásul be kéne segíteni a cateringbe (megkérdeztem, mert én nem tudtam), na meg a  főzési munkákba. Féltem az ujjacskáimat! Jó! Itt gyakorlatilag egy mindenest keresnek. Kiszolgálás, árulás, sütés-főzés, könyvrendezés, rendelés, főzőtanfolyamra kuponértékesítés és a többi. Egy fenékkel számtalan lóra!

Nyelviskolába keresnek adminisztrátort. Előírás az nincsen. Legfeljebb az, hogy felsőfokú tanulmányokat folytassak. Ha kifizetik, elgondolkodom rajta, hogy folytassak-e, de csupán azért elesni egy munkától, mert nem folytatok...  Ennek nyilván valami bérezési oka lehet, mégis furcsának találom.

Levontam a konklúziót. Meghosszabbítottam az üdülési csekkjeimet, amit leüdülni ugye nem tudtam (Idén étkezési jegyet kértem helyette, mer' enni jó!), és amint meglesznek, keresek egy jópofa nyelvtanfolyamot. Az ugyanis nem pálya, hogy tudok olvasni angolul. Írni, sőt beszélni is kellene. Nem csak csukott szájjal, de nyitottal is.

Legfeljebb itt maradok még egy kicsit, várom a tutit, meg a sült galambot. Elkezdtem összerakni az önéletrajzomat, és jókat nevetgélek egy -két ajánlaton.

A kollegák is találnak érdekességeket. Zotyov egyenesen megcélozta az Enterprise-t.

Meg kell mondjam, egyre jobban érzem magam. Kevés pénzért, nem túl jó munkát, milliót is kapok. Kézilányokat (Nem, luigiperelli! Nem olyan kézilányokat!) legalább öt oldalon keresztül keresnek. Magyarul, a jelenleg beígért opciókat bármikor hasonlóan ramatyra cserélhetem. Optimizmusom töretlen. Csak kibírom, amíg nem írok egy nemzetközi bestsellert!

Mert mint tudjuk,  "a zűr a legvégső határ", és a remény hal meg utoljára.