Ébredni kéne már

Nem ártana! Tudom ám, attól, hogy úgy teszek, mintha nem lenne baj, még nem fog megoldódni. Ezért nem is játszom azt. Az sem igaz, hogy figyelmen kívül hagyom. Egyszerűen csak... várok. A kérdés magától értetődő: mire? Na,  arról fogalmam sincs.  Egyszerűen úgy érzem, még ráérek.

Talán súlyos árat fogok fizetni érte.  Most különösebben nem tud felzaklatni. Bár ez sem igaz ebben a formában. Már egy ideje kibillentem a szokott letargiámból. Nem esik jól. Tudomást venni a világról, igazán kegyetlen dolog. Mégis, az érzéseim, a  gondolataim lefagytak egy bizonyos pontban. Tudom, hogy mi felé kellene tendálnom, tudom, mi az amit szeretnék, de nincsenek illúzióim. Nem élek álomvilágba.  Vagyis élek, de a mindennapokban tisztába vagyok a kötelezettségeimmel. Van rendszer az őrületemben. Egyfelől tudom, másfelől nem érzem át. Pont a kettősség miatt nem pánikolok fejvesztve. Igaz, ami késik, az sosem múlik.

A napjaim telnek szépen. Egymás után csordogálva. Közelítve az elkerülhetetlen felé. Tulajdonképpen az egészben az a szomorú, hogy ezt a helyzetet tavaly ősszel felfestettem. Pontosan láttam merre tartunk. Tisztában voltam vele, csak valamiért azt hittem kitartunk tavaszig. Már hogy jövő tavaszig.  Hinni persze nem itt kell.

Mindig elájulok magamtól. Ha már jóval az események előtt összeáll a kép, általában  a többiek előtt, vagy kevesekkel egy időben, mi a csudáért nem előzöm be azokat?

Ez olyan, mintha a sínen állnék abban a biztos tudatban, hogy előbb-utóbb jön arra egy vonat, ami telibe vág. Minő döbbenet, már látszik a füst. Megvárom, míg közelebb ér, mert bőven sok időm van lesétálni a sínekről. Meg is reggelizhetem, vacsora előtt nem ér úgy sem ide, de ha mégis, hát így jártam. Felvállalom!

Okolni sem okolhatok mást. Erről rég leszoktam. A saját döntéseimért én fizetem meg az árat. A nem döntéseimért is. A késlekedés, a bizonytalanság legalább olyan súlyos, ha nem súlyosabb hiba.

Döntések... Rosszak és jók, mind csak egy célt szolgálnak. Elvezetnek egy pont felé, ami talán nem tesz jót nekem, ami talán megváltoztat mindent, ami talán kolosszális. Ezt azonban, innen nem látom. Csak azt, hogy a vonat ide ért,  és én  nem ugrottam el akkor, amikor még lehetett volna.

Valahogy rosszul vagyok összerakva.