Kevin Brooks: Lucas

Szeretném rögtön az elején tisztázni, hogy ez az egyik kedvenc könyvem. Nem túl pörgős, egyáltalán nem pasis, viszont elgondolkodtató, társadalmi, szociológiai és egyéni szempontok szerint is. Ezért nem jelenteném ki kategorikusan, hogy csupán a gyengébb (bár inkább gyengédebb, de ez más téma) nemnek ajánlom.

Kevin Brooks tollából származó, 2003-ban megjelent (2002-ben született) könyv, hozzánk 2006-ban érkezett meg. Jó munkához idő kell, no meg szerencse egy bilivel, mert senki sem merte bevállalni korábban. Fura dolog ez, de a könyvkiadók is szeretnének megélni, uram bocsá' profitálni munkájukból. Lehet, nem gondolják, hogy bárki megvenné a számukra tucatnak érződő, a szerkesztők számára fantáziátlannak talált  kéziratot.  Fogalmam sincs a miértekről, de szerencsére Lukas betoppant kicsiny országunkba. Mert sem nem tucat, sem nem fércmű.

Megjelenésesnek évében, január végére a hét könyvévé lépett elő és számos elismerő kritikát söpört be. Ifjúsági irodalom, amely azonban 14-es karikát visel. Ez nem véletlen.

A történet mesélőlej a 15 éves Cait, aki író édesapja hatására sírja ki magából ezt a könyvet.  Rögtön az eleje nyilvánvalóvá teszi a végét. Így biztos voltam a kimenetelben, akkor is, ha konkrétan nem vágták az arcomba. Rejtély, hogy ezek után mégis miért döntöttem az olvasás mellett. Mindenesetre nem bántam meg.

Azt szoktam mondani: ha tudtam volna, hogy elesem, leülök. Az első pillanatban tudtam, sírni fogok. Világos volt, hogy megnyomorgat, megvisel, mégis folytattam.

Egy különálló, elszigetelt szigeten peregnek az események.  Ennek csak azért van jelentősége, mert az izoláció, a hatóságok távolléte, a szabadság téves érzete sok mindent kihozhat, és ki is hoz az emberekből. Azok, akik kakasnak képzelik magukat a saját szemétdombunkon, egy olyan helyzetben, mikor ők jelentik a mindenséget, gyakorlatilag azzá válnak, aminek képzelik magukat. Kapirgáló félisteneké.

A kép eléggé összetett. Tinik és szüleik, a körülmények, és az ideális bűnbak találkozása együtt olyan robbanó keveréket alkot, amit érzelmileg és ép ésszel is nehéz elviselni.

A szépen megírt, gondosan kidolgozott karaktereket élőként mozgatja az író. Pillanatok alatt megutálhatunk, vagy megszerethetünk egy-egy szereplőt.

Cait legjellemzőbb tulajdonsága a naivitása. Őszinte szívvel fordul Lucas felé, beleszeret és kiáll mellette. Arról, hogy kissé szárazabb személyiség, igazán nem tehet. Családi háttere, minden esemény amivel meg kell küzdenie eltávolítja  a normális tizenévesektől. Bizonyára ezért találja Lucast annyira vonzónak. Látja benne azt a személy, akit a többiek nem.

Címszereplőnk független, szabadságszerető, különös alak. Ráadásul még idegen is. Minden társadalmi norma szerint deviánsnak számít. Ugyanis, ha valaki nem áll be a sorba az a legkevesebb, hogy bajkeverő. A visszahúzódó, önálló, magányos alakokkal nem tudunk mit kezdeni, muszáj behúznunk egy skatulyába őket,  és mi is lenne jobb erre, mint a problémás, zavarodott fiatal. És akkor enyhe voltam, mert lehetne bűnöző, Isten átka és a többi.

Kettőjük kapcsolata egy olyan világban, ahol egyéni érdekek mozgatják a közösséget gyakorlatilag lehetetlen. Na, de kit érdekel! Őket nem.

A szerelem maga, óvatosan, mondhatni gyengéden jelenik meg. Bármilyen korhatár nélküli filmben megállná a helyét. Az erőszak kérdéséhez már nem nyúlt ennyire finoman Brooks.  Mégsem tölti fel teljesen érzelmekkel. Vannak jelenetek, amiket száraz, tényszerű valójukban ismerünk meg, de az adott szituációban ez az ideális ábrázolási mód. Néha viszont a felgyülemlett haragom égetett. Szerettem volna ott lenni. Bemosni lelkesen egy vagy több rohadéknak. Viszketett a tenyerem, sajgott az öklöm, majd fizikai fájdalmat éreztem, hogy ez egy könyv és nem fejezhetem ki a véleményemet. Pedig miket tudtam volna mondani...

Ezekből már sejthető miért is a karika. Bár a tizenévesek, mint mindannyian a társadalmi elvárások, szabályok között mozognak, nehezen tudnák feldolgozni ezt a témát. A társadalmi nyomás, kényszerítő erők és körülmények átlátásához szükséges némi objektivitás. Aki azonosul valamelyik karakterrel, menthetetlen elbukik.

Szívbemarkoló, őszinte könyv, aminek során többször felkiáltottam: ez nem igazság! Valóban nem, de életszagú és valóságos.

10/10

Magyar kiadó: Könyvmolyképző Kiadó 2006.

Fordította: Bosnyák Viktória