Kő kövön nem marad

Tegnap összetörtem egy poharat. Rég voltam már ilyen ügyetlen, és akaratlanul is felderengett az utolsó alkalom.

A történet olyan másfél éve esett meg. Ahhoz, hogy eljussunk a rombolásig, némi ismertető szükséges az előzményekről (jó, hát nem kéne, de így lesz kerek a sztori, no meg viccesebb).

Sötét éjszaka volt, midőn elindítottam egy letöltést (Ezt különben tagadom, ha bárki kérdezné, és különben sem él már az oldal. Én is jó útra tértem, tehát tekintsük lábjegyzetnek). Hajnalban kelnem kellett, ezért a gépet úgy hagytam, hadd zugjék. A fülemet bedugtam... Nos ez ciki, de alighanem az Óz a csodák csodáját hallgattam(Nem zene, mese. Szeretem a meséket.). El is szenderedtem, aztán egyszer csak arra ébredtem, hogy füst üli meg a lakást. Csípős, műanyag szagú füst. Szememet tágra meregetve lerobogtam a galériáról (a pontosság kedvéért, inkább botladoztam, de jelenleg lényegtelen, mivel nem estem le).

A gépem füstölt. Szép fekete oszlopban szállt felfelé és mintha valami pirosas izét is láttam volna. Megijedtem és kirántottam a kettőhuszból.

Másnap Élettel egyeztettem, kiderült, hogy a tápom veszett oda. Én ugyan nem tudtam, de keresztkérdésekkel rávezetett. Nosza, elkezdet nekem tápot keresgélni. Belőttük az árát, ő, hogy mit tudjon, mert én ugye a sok hozzáértésemmel inkább kimaradtam a  folyamatból. Mikor meglett a kicsike, megrendeltem. Érdeklődtem mennyire megbízható. Élet válasza: Nem ismerem, viszont sok jót olvastam róla. Állítólag szépen ég.

Vicces fiú ez az Élet.

Tehát megrendeltem, elmentem érte (az is kész cirkusz volt, ezt inkább hagyjuk). Élet jött, nézte. " Bakter- közölte-, leégett a winchester is. "

Én megértem. Mikor a monitorom 10 centis lángokkal éget, nyilván magányosnak érezte magát, ezért félévvel később a jó memóriájú tápom nem volt hajlandó egyedül megtérni a kiharcolt műszaki cikkek Valhallájába. Elcsalta magával a merevlemezemet és az a rima hajlott a szóra. Könnyű a winchit táncba vinni...

Akkor winchester keresgélés. Élet lelt is egyet jutányos áron. Én is kivettem részemet a feladatokból, elballagtam érte.

Napot egyeztetünk. Megígérte, eljön megszeretgetni halott technikámat. Addigra már bármibe belementem volna. Elvonási tüneteim súlyos szintet mutattak.

A belőtt nap elvileg stimmelt, csak én előtte héten aludni jártam haza. A lakásban kupi volt és mosatlan edények. A hűtöm kongott az ürességtől, én pedig az alvó időmet is napi 4 órára csökkentettem így meglehetősen botorka voltam a fáradságtól.

Kaptam ajándékba egy szép konyhai csillárt. A bejárati ajtó mögötti mosógép mellett, a földön tartottam. Gondoltam, édesapa jön és felteszi. Most, bölcs előrelátással, feltettem a mosógép tetejére. Biztos ami tuti, hátha megbotlom. Ez a lehetőség nálam mindig játszik.

Neki készültem a feladatoknak. Főzés, mosogatás, takarítás, állt a listámon, ebben a sorrendben.

Kitaláltam, hogy sült görög zöldséget készítek. Sajt kell a tetejére, így fogtam a sajtom meg egy kést, hogy lenyessek belőle egy darabkát.

Itt kezdtek a dolgok rosszra fordulni. Ha van egy csepp eszem, beszüntetek minden tevékenységet! Ehh... Nem volt.

A sajt kiütéssel győzött a halef felet. Kezemben csupán a nyél marad, míg a penge beragadt a normál félkeménységű tejtermékbe.  Hááát, csodálkoztam erősen, de nem vagyok az a személy, akit megakasztanak a nehézségek. Igaz, néha azért tudni kellene feladni. Ragadtam egy másik kést és befejeztem a nyiszát. Ezután elővettem a kézi turmixomat, amihez (Isten ajándéka) daraboló is tartozott. Nem véletlen a múlt idő.

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nem sikerült rendesen a helyére illesztenem a tetejét. Ne kérdezzétek, nem tudom! Nem olyan nehéz az! Még nekem sem! Már többször sikerült. Hallottam én hogy fura hangja van, de nyomtam a gombot, mintha fizetnének érte. Most mit mondjak! Kár volt. Ledaráltam a kést tartó pecket és azt a kis nyúlványt, ami a tetejét a késhez rögzíti. Viszont legalább apróra. Az összes sajtot dobhattam ki, és mivel reszelőm akkor nem volt, elővettem a nagy robotgépemet és azzal gyalultam le a maradékot.

Tulajdonképpen, mivel nem hiszek a  véletlenekben, a szerkezet meg az exemtől volt ajándék, elintéztem egy aprócska vállrándítással. Jobb a lezárás szempontjából, nyugtattam magam, ez pedig felettébb jól esett.

Összedobtam a kaját, és gondoltam elmosogatok. Hopp, egy pohár! Már kínomban röhögtem. Olyan fáradt voltam, hogy nem mertem leülni, mert félő volt elalszom, de muszáj volt kitakarítanom, arról nem beszélve, hogy a kaja is sült, és nem, nem égettem oda! Ez különben véletlen lehetett.

Tehát eddig a kár: egy kés, egy kézi daraboló, és egy pohár. Csak, hogy ne felejtsük miért is gyűltünk itt össze.

Olyan 7 felé járt az idő. Késő sem volt, vaksötét sem, úgy gondoltam, még felsepregetek, majd fel is mosok. A seprés eseménytelenül zajlott le. Már majdnem elhittem, hogy nem lesz itt semmi baj. Eresztettem vizet a vödörben, öntöttem bele valami illatos felmosó cuccot és felkentem az egy szobámat, a konyhát, az előszobát a fürdőig, a fürdőt, amit sikerült úgy kitakarítanom, hogy nem fejeltem meg a kádat (egy pont ide), és elértem az ajtó elé. Elértem aztán meg is fordultam, és áttöröltem a követ újra.

A felmosó nyele megakadt valamiben. Rántottam rajta egyet, majd csörömpölés, én pedig dermedten álltam meg.

Igen, kitaláltátok! Aki azt hitte a  csillárnak nem lesz szerepe, az most szórjon hamut a fejére. Mint, ahogyan a színpadon elhelyezett fegyver biztosan elsül, olyan biztos, hogy nálam minden törik.

Sírva szedegettem össze a soha fel nem szerelt mélykék bura szilánkjait (olyan 8 millió darabban). Így utólag nem is értem, hogyan nem vágtam el a kezemet (vagy esetleg, egy nagyobbacska eret fel), de a zöldség megsült, a sütőt elzártam. Közben csupán egy ujjamat égettem meg. Aztán lefeküdtem aludni.

Másnap Élet jött, megbűvölte technikát, és már csak nevettem magamon (ehhez hozzá tartozik, hogy ő is nevetett rajtam).

Darálom nincs, azóta sem. Minden hagymaaprításnál eszembe jut. A késkészletből mára, csupán egy sértetlen darab maradt. Poharat (leszámítva a tegnapit), és csillárt azóta nem törtem, de ami késik az ugye sosem múlik. A gépem viszont megint rossz, de most nem törődöm vele. Nincs több beáldozható konyhai gépem.