Ismeretlen férfi

rendező: Jaume Collet-Serra
forgatókönyvíró: Oliver Butcher, Stephen Cornwell
operatőr: Flavio Martínez Labiano
producer: Leonard Goldberg, Andrew Rona

szereplő(k):
Liam Neeson (Dr. Martin Harris)
Diane Kruger (Gina)
Bruno Ganz (Ernst Jürgen)
January Jones (Elizabeth Harris)
Frank Langella (Rodney Cole)
Aidan Quinn (Martin B.)
Sebastian Koch (Leo Bressler)
Olivier Schneider (Smith)

Elég magas elvárásaim voltak a filmmel szemben. Valószínűleg  a Taken túl magasra tette a mércét. Egyáltalán nem meglepő, hogy nem tudták megugrani.

A rendezésre és a színészi játékra semmi panaszunk nem lehet. Az az igazság, ha nem Liam Neeson játszotta volna a főszerepet, akkor is nézős, pörgős akciófilmre számíthattunk volna, és minden bizonnyal, akkor is megnézem. Így viszont, egyértelműen a lista elejére ugrott.

A történet nem sok eredetiséget tartogat. Amikor összeáll a kép, kiderül, láttunk már ilyet. Nem is egyet. Szándékosan nem sorolok példákat. Spoilerezni nem szeretnék. Addig a pontig azonban, érdekes módon, nem is jutunk el a találgatásig. Hirtelen áll össze minden. Ez szintén egy meglepő dolog.

A történet maga, szépen illeszkedik.  A kockák követik egymást lépésről-lépésre. Látjuk magát a folyamatot, ami ritkaság a mai időkben. Csak azért nem inog meg a hitünk, Dr. Harrisszel együtt, mert tudjuk, ez egy akciófilm. Tehát azt kell mondjam, teljesen hihető minden mozzanat.

A recept szerint egy erős, de segítségre szoruló férfi és egy nagy túlélő, ámbár sérült női karakter elengedhetetlen. Még a feleség szempontjai is érthetőek, hiszen feltételezünk valamit. Ahhoz viszont túl hideg karakter, hogy fenntartás nélkül higgyek neki, és ezzel csak erősíti a megérzésemet. Plusz pont.

Bruno Ganzzal azonban már vannak problémáim. Nagyon sok lehetőséget rejt, a kezdet valóban biztató is. Sőt, tulajdonképpen a végével sincs semmi baj. Nem meglepő, aligha sokkoló, olyan pont rendben van, mégis hiányoltam valamit.  Egy rövidke telefonálást. Ugyanis ez a XXI. század, mindenkinek, még az ismeretlenünknek is, mobilja van. Ezzel talán, még jobban feltekerhették volna a sebességet, amivel pedig elérik a várt szintet. Ha már láttátok, vagy megnézitek, kiderül mire gondolok. Amikor van rá idő, lehetőség és technika, érthetetlen, miért marad ki. Tisztelgés a kollegák előtt? Nem hiszem.

Az emberek, a vétlen szemlélők, hullanak, mint a legyek. Az események sodornak. Összességében, pörgős, székhez tapasztó akciófilm, aminek nem von le az értékéből az sem, hogy a csattanó nem igazán csattan.

Valljuk be, olyan magasan van az ingerküszöbünk, annyi mindent láttunk már, hogy a mondás: nincs új a nap alatt, lassan mindenre ráhúzható.

Ennek dacára, még egyszer nézhető. Mondjuk egy hűvös, őszi estén.

8,4/10