Paul

színes, feliratos, spanyol-francia-angol-amerikai sci-fi vígjáték, 107 perc, 2011

rendező: Greg Mottola
forgatókönyvíró: Nick Frost, Simon Pegg
zeneszerző: David Arnold
operatőr: Lawrence Sher
producer: Tim Bevan, Eric Fellner, Nira Park
vágó: Chris Dickens

szereplő(k):
Seth Rogen (Paul hangja)
Nick Frost (Clive Gollings)
Simon Pegg (Graeme Willy)
Kristen Wiig (Ruth Buggs)
Sigourney Weaver (Tara)
Jason Bateman (Lorenzo Zoil speciális ügynök)
Jane Lynch (Pat Stevenson)
Bill Hader (Haggard)
Blythe Danner (Tara Walton)

A Vaskabátok után olyan elvárásokkal ültem le a film elé, ami hibának bizonyult. Gyanús is volt, hogy azt a szintet megugorni majdnem lehetetlen. Ha ezt tisztázom az elején, megúszom a csalódást. Frost és Pegg, hasonlóan a Hot Fuzzhoz, alakítják a főszerepet, de Edgar Wright  hiánya érezhető.

A film tulajdonképpen görbe tükröt állít a kockák, a sci-fi szerelmesei elé, úgy nagyjából minden, fizikailag gyengébb sztereotip rajongó elé, akik klingonul beszélnek, és évek óta nem jön össze nekik egy jó... Nem is csoda, ha már egyszer létezik a Hamlet, és a Karácsonyi ének is eme nyelven, használjuk! Lassan többen ismerik és értik, mint a magyart. Miért nem lehet belőle nyelvvizsgázni? Ennek ellenére nem éreztem hitelesnek a karaktereket. Rajongónak nem voltak elég kockák, kockának pedig nem voltak elég rajongók. Mintha csak egy mellékszál lett volna addig, amíg Paul, a kutya nevű szürke ember, felbukkan.  A többször hangsúlyt kapó, mi nem vagyunk melegek kijelentésében, néha már-már kételkedtem.

Paul különben rendben lenne. Régóta él emberek között, és ez önmagában meghatározza a humorát. Néha kissé alpári, de valóban ötletes. Az egész karakter szerethető, minden nyűgjével együtt. Képes regenerálódni képes meggyógyítani sebesüléseket, aminek, ha átmenetelileg is, de ára van. Világos, hogy valamit valamiért.

Kristen Wiig épp időben kapcsolódik a srácokhoz. A figyelmem kezdett lanyhulni, csaknem azt mondtam, unom, amikor felrázta az eseményeket.

A létező összes poént ellőtték ebben a témában, az újdonság legfeljebb az volt, hogy nem ott vagy akkor, ahol és amikor vártam. A végkifejlet egyáltalán nem lepett meg. Nem vártam nyolcas erősségű sokkot, csak egy aprócska katarzist. Olyan picurit, hogy felnevessek rajta, hangosan.

Azért nem érdemelne ilyen gonosz kritikát. Alapvetően kellemes szórakozást nyújtott, jóllehet  félidőben nyugodt szívvel megebédeltünk a nézőtársammal(nem érzetük  a sürgetést, hogy rágás nélkül nyeljünk), mégsem volt rossz. Csak nem olyan, mint amire számítottunk.

Összegezve, nem tudtam eldönteni a vicc tárgyai  a kockák avagy az ilyen-olyan hívők, mert ahhoz egyik csoport sem szerepelt eleget.  Ráadásul a második felétől extra mennyiségű káromkodással próbálták valamiféle reakciót kicsikarni  a nézőkből, és ezzel elkaszálták a lehetőségét is, hogy családi mozi legyen. Pedig annak, tízpontos lett volna.

Megrekedtek két stílus között, egyiket sem bontották ki teljesen, mindkettő palettáját felsorakoztatták, aztán vaktölténnyel lövöldöztek ufókra.

A fordításra egy rossz szavam sem lehet (falatka2003 munkája). A káromkodásokért már önmagában megérte megnézni. Fura kombinációkat hallhattunk egy gyakorlatlan szájból, és ötletes ferdítéseket egy gyakorlott fordítótól.

Aranyos volt, de nem hasfogósan nevetős. Gyanítom jobb eredményt ért volna el, ha nem ismerem a Vaskabátokat, ám ez ellen már nincs mit tenni.

7/10