Én és a technika, nem ápolunk túl szoros kapcsolatot. Tiszteletben tartom, hogy olyat tud, amit én nem. Adott parancssorok mentén haladni.A szabálykövetéssel semmi gondom, de az efféle merevség csak élettelen lényekre jellemző. Megalkották őket egy bizonyos céllal, és amíg energiából futja, teljesítik az elvárásokat.
Igazából nem hiszem, hogy ez férfi, vagy nő dolog lenne. Van nem egy ismerősöm, aki nő létére nagyobb nerd, mint bárki más, de az is tény, hogy a hölgyek kevesebben vannak.
Minden számomra azt bizonyítja, tudnám, ha akarnám. Sőt, volt idő mikor tudtam. Érdekes, hogy milyen könnyedséggel elfelejtettem.
A tévé, videó, dvd beállítása mai napig az én feladatomat képezi. Az exem, aki alapvetően egy ügyes, mindent megszerelő típus, nem tudta összehangolni a tévénket a dvd-vel. Persze, hogy nem, mert nem volt jó hozzá a kábel. Ehhez meg én kellettem, ő csak szentségelt. Fogtam, a táskámat, elsétáltam a piacra. Elmagyaráztam milyen kinézetű cuccot kérek, hiszen a nevét nem tudtam (Euro scart kábel), kifizettem, haza ballagtam és mert jó kedvem volt, be is üzemeltem.
Vannak bizonyos dolgok, amit a családom rám bízott. Függetlenül attól, hogy esetleg akad erre férfiember is. Például édesanyáéknak laptopjuk van, ami hurrá, de helpdeskelni este nyolckor vagy megkésőbb, nagyon vicces.
Néha úgy érzem magamat, mint az IT crowd tagjai.
- Próbálta már újraindítani?
Mert honnan kellene tudnom, hogy mit nyomot meg, amitől azt csinálja hogy errrrrrrrrr? Talán az e-t és az r-t? Most csak találgatok, de elképzelhető…
Ezzel természetesen gonoszkodtam. A szüleim nem ostobák, én nem vagyok türelmetlen és a hibák kétharmada rutinból orvosolható. Mivel azonban nem tudok helybe menni, így nem látom ténylegesen mi a gond, elfogadom, ha valami nem működik. Akkor jön az, hétvégén kimegyek és megnézem.A hírnevemet annak az igen helytelen szokásomnak köszönhetem, hogy a kitartó tapogatózás híve vagyok. Ez a gyakorlatban azt jelenti, addig csináljuk, amíg nem megy, mer’ olyan nincs, hogy nem sikerül! Na!
Különben is, fontos, hogy tudjam, mi, miért és mivel működik. Kora gyermekkoromtól megvolt ez a késztetésem. Édesapa tartotta velem az iramot, amíg tudta, de amikor az utolsó fogaskerékig szétszereltem a kis csörgőórámat, majd egy dobozba odatettem, csak pislogott rám, és azt hiszem elvesztettem… Az órát, tutira. Míg fiatalabb voltam, a testvérem lendkerekes autói kötötték le a figyelmemet. Szét kellett szerelnem. Eszközhasználat tekintetében nem értem el egy átlagos csimpánz képességét, így, azt használtam, ami jutott. Fogat és útburkolatot. Később szerszámos készlet, amivel szétvertem az asztalunkat. Lötyögősre.
Jellemzően számtalan kalandba keveredtem.
Ugyanis azért, mert én azt gondolom, hogy valami így esetleg úgy lenne logikus, nem jelenti azt, hogy a gyártok rátaláltak a helyes elméleti síkra. Ezért ügyködöm valamit, a technika meg valami egészen mást.
Ami rendben is van, mert a végén csak működik, de a további cirkuszok elkerülése végett, úgy döntöttem, hogy a pc nem az én hatásköröm. Feltelepítek egy programot, még arra is figyelek, hogy ne vigyek vele sok szemetet. Használom is, hiszen azé’ van, de ha hardver baja van, úgy állok hozzá, hogy más is odaférjen. Meg is döglött az asztali gépem, de majdcsak feltámad.
Na, ehhez képet a múltkoriban elvesztettem az iPodomon az ismétlő gombot. Nem tudom mi történt. Rejtély. Nekem minden bizonnyal. Két hétig távollétével tüntetett és akármit csináltam nem jött vissza. Már arra gondoltam, kérek valami szaksegítséget, amikor hirtelen felbukkant. Hűűűű! Fogalmam sincs, mit követtem el, de működött.
Tegnap, meló után tettem egy rövid, kétórás kitérőt. Olyan húsz perce már biztosan haladtam, amikor rájöttem, ugyanazt a számot hallgatom, megint… sokadjára.
Valami prücök van a karburátorban!
Amikor megérkeztem, kikapcsoltam a technikát. Nem értem rá foglalkozni vele. Mielőtt indultam elővettem, és néztem nagy szemekkel. Nem hatotta meg, amiből számomra egyenesen következik, hogy nőnemű. Szeszélyes, el és feltűnnek rajta bigyókák és ha berág rám, fejfájásra hivatkozva nem dolgozik. No meg, biztosan ezért inog a kapcsolatunk is. A nők egymás között néha… Ez most lényegtelen!
Jelen esetben, megint eltűnt az ismétlő gomb, de ezúttal ismétlésen is maradt. Remek! Nyomogattam, nyomogattam, aztán átbillentettem egy másik dalra. Legalább hazafelé ne hallgassam újra ugyanazt!
Otthon meglocsoltam az udvaron növő néhány cserép gazt, majd nekiültem bizgerálni.
Sikerült. Nem tudom, hogyan és miért. A lényeg, hogy megint megvan minden. Hallgathatom egymás után az albumokat. A következő esetig...
Nem igazán a T-1000 motelre gondolok, mikor megkérdem: nem érzitek néha, hogy összeesküdnek ellenünk a gépek? Esetleg csak engem tüntetnek ki megkülönböztetett figyelmükkel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése