Az első, amit megláttam, egy gyermekét szoptató anyuka. Mivel jómagam is nő vagyok, nem estem kétségbe. Láttam már ilyet, ezért még egyszer odanéztem, és kiderült nem az történik, amire én gondoltam, hacsak nem a mama oldalából folyik a tej.
Azonban a kép felettébb félreérthető volt, amit az érintett anyuka is érzékelt, mert egyre nagyobb zavarban üldögélt, de a gyerek elaludt és gondolom, amíg le nem szálltak, nem volt szíve visszatenni a babakocsiba. Az utasok reakciója azonban félelmetes volt.
A nők egy része leplezetlenül és/vagy rosszallóan nézte, majd nem törődött vele többet, a másik fele egy futó pillantás után elfordította a fejét. A férfiak… Nos, uraim, nem szeretném önöket megbántani, de az ösztön vezérelt agyuktól ennyi telik. Komolyan sajnálatos, mennyi mohó tekintettet láttam négy megállónyi időben. Miben reménykedtek? Egy darabka kivillanó hófehér mellben, duzzadt bimbóban?
Fiatalabbak, idősebbek, miközben tisztes távolban álltak, képtelenek voltak másfelé nézni. Láttam, ahogy egy negyvenes férfi nagyot nyel, ahogy egy öltönyös tizenéves elpirul, és még sorolhatnám. Megérne egy tanulmányt.
Mi történt valójában? Az agyunk becsapott. A látott képet azonosította valamivel, valami egészen mással, mint ami ténylegesen történt, aztán azt hiszem vérmérséklet, tapasztalat, helyes értékítélt és kulturáltság szintjétől változóan, értelmeztük a látottakat.
Jellemzően, az erősebb nem képviselői híján álltak majdnem az összes képességnek. Hiszen, aki úgy akarta, könnyedén vonhatott le téves következtetést. Izgalom a 24-esen! Lesz mit mesélni a haveroknak sörözés közben.Nem kívánom én őket elítélni, csak tovább gondolni. Amikor a villamoson belekötöttek egy kismamába, az ott utazók közül csupán egyetlen hölgy kelt a védelmére, akit meg is vertek; amikor megtámadták a buszsofőrt nem akadt senki, aki rendőrt hívott volna. Na de, ha egy mell a tét, az mindjárt más! Mindenki az első sorból igyekszik követni az eseményeket.
Furcsa állat az ember. A tápláléklánc csúcsán trónolva felfal, eltipor, meggyaláz mindent. Nincs kivétel, nincs menekülés. Lényegtelen, hogy más vagy saját fajáról beszélünk. Minden mindegy, míg az adott személyt nem érinti.
Jómagam hamarabb szálltam le, mint az anyuka, aki szerintem már nem is igen mert mozdulni, de arra azért kíváncsi lennék, amikor elérkezett a távozás pillanata, hányan ugrottak, hogy lesegítse a babakocsival… Gondlom, ahogy lenni szokott, nagyjából senki. Ugyanis száz úrból, jó ha kettő megmozdul hasonló helyzetben. Igazuk is van. Ha az anyuka nem lógatja a tejtől duzzadt és a legtöbb esetben fájó mellét, magára vessen! Cipekedjen egyedül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése