2013. július 4., csütörtök

Kevin Hearne: Tricked (The Iron Druid Chronicles 4.)

Kevin Hearne a felnőtt urban fantasy istenkirálya, vagy mi... Mostanában egy kicsit el vagyok szállva, ha  a kedvenc sorozataim kerülnek szóba, így most megfogadtam hogy teljesen tárgyilagos leszek(nem valószínű) és reális(na,ez viszont biztos). Így aztán már az elején beismerem, hogy ez a kötet, bár még mindig fantasztikus volt, koránt sem olyan jó, mint az előző. De ne rohanjunk ennyire előre...

Atticus előző küldetése sikeres volt, ez miatt viszont a nyomában számos mennydörgés isten liheg. Bosszút akarnak állni, tehát ideje új életet kezdenie Oberonnal és Granuaile-lel közösen. Ehhez azonban előbb meg kell halnia. A kedves druida nem egy ijedős ember, minden további nélkül hajlandó elhalálozni, amihez némi segítségre van szüksége. Meg is kapja Coyote -tól  a navahók szélhámos istenétől. Csak hát ugye semmit nem adnak ingyen, és Atticus hamarosan rádöbben, van az az ár, amit talán nem érdemes megfizetni. 

A történet a szokásos módon ezres fordulattal kezdődik, ami minimum elvárás ha Kevin Hearne-ről beszélünk. Ezúttal is vicces, szórakoztató, izgalmas. Ezzel továbbra sincs baj. Hogy akkor mivel? Nos, ez tipikusan egy "tudtam, tudtam, de nem számítottam rá" helyzet. Ugyanis tudtam, hogy a könyvek 3x3-as felbontásba készültek. Azaz három rész egy trilógia, ami azt jelenti, hogy ez, a negyedik már egy újabb kezdő kötet, mégsem kapcsoltam össze. Különösen igaz ez a harmadik könyv tükrében, mert azt vártam, hogy majd onnan folytatódik a történet.
Ehelyett új helyszín, új szituáció és ez egy picit megkavart. Amúgy sem vagyok otthon a navahó hitvilágban. Még annyira sem, mint más vallások esetén, így aztán minden teljesen idegen volt.

Persze, lehet hogy valamennyit segített volna, ha elolvasom a köztes történetet is, de nincs e-book olvasóm, letölteni nem akartam, megvenni meg nem tudom, mert papírformában nincs. Uff!

A szokásos ki kicsoda azért ez alkalommal is jól jött, de természetesen most sem volt pontos, és még mindig a kiejtésen a  hangsúly. Megint kicsit munkásabb volt az olvasás. Maga a mitológia, vagy azon szelete, amit kaptunk, teljesen hidegen hagyott, csak bizonyos részleteket találtam érdekesnek, és sokkal jobban izgatott az az átívelő szál, ami a harmadik részben kezdődött. Természetesen az író nem feledkezett meg róla, kaptunk hozzá infókat, fellebbent pár fátyol, de különösebben nem is haladt előre a dolog, azaz ez várhatóan a következő részekre maradt. Nincs ezzel sem baj, csak ugye nem ezt vártam, az előző trilógiát összekötő elem ugyanis nem sokat, és akkor is csak mellékesen szerepelt. Így a harmadik kötet idején már erősen furdalta az oldalamat a kíváncsiság, mert már annyit emlegették itt és ott, akkor mi van? Most meg kaptam egyet a szemem alá. Mint mondom nincs ezzel baj, csak na...!

A másik dolog, ami nem tetszik, az a borító. Lemaradtak róla a dombornyomok, tudom, hogy a képen úgy látszik, de az én példányom totál sima, mint a baba popsija, és ez a modell... Most hatalmas csalódás volt. Lecserélték, vagy mi van? Ki ez a táti szájú, és hol az én Atticusom? Nem kellene, hogy ilyesmi befolyásoljon, de az előző borítók, ahogyan a következőek is, kimondottan szépek. Tetszett a színük, ahogy ragaszkodtak  a közös koncepcióhoz, a modell zseniális választásnak bizonyúlt, és hát olyan kis édesek voltak! Egyben volt az egész, az első betűtől az utolsóig minden igazodott.

Tehát ezek borították meg a bioritmusomat. Hiába zseniális még mindig - Hearne nem felejtett el írni - hiába pörrögnek az események, néha sajna a kedvem ellenére, hiába kápráztat el új hitvilággal, környezettel, lep meg változásokkal, enged betekintést egy kicsit mélyebben, most nem tudtam annyira élvezni.

Első könyves érzetem van, elvarratlan szálakkal, sokkoló változásokkal. A stílus lehengerlő, a poénok ülnek, és bár nem hittem, hogy ezt valaha megérem, de most csak

8/10

Azt azért kétségkívül elismerem, hogy még mindig a legzseniálisabb megkomponált széria, mert Hearne soha semmit nem ír cél nélkül. No meg hamarosan olvasom az ötödik részt is, mivel már megérkezett a hatodik kötet. Ami az enyém, az én drágaszágom!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...