2013. július 7., vasárnap

Két dolog határtalan (Variálós vasárnap #3)


Bizonyára sokan ismeritek Albert Einstein egyik elhíresült mondását: "Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos."
Nos, ezenkívül is rengeteg bölcsességet köszönhetünk neki, de ez speciel olyasmi, ami mostanában folyton eszembe jut. Az emberek el is követnek ennek érdekében mindent, úgyhogy bár nem szándékosan tettem, észrevettem hogy az elmúlt két vasárnapon kvázi provokáltam. Tehát arra gondoltam, miért ne legyen ebből egy új rovat? Vagyis ez már egy meglévő rovat, csak én kapcsoltam kicsit későn. Különben is rég szeretnék indítani a Teaser kedd után még egyet, és bár könyves vonalon gondolkodtam, miért is ne lehetne ez a téma teljesen más?! Elvégre nem vagyok könyves blogger!

Ugyan még mindig nem szándékozom egyetemes lelkiismeretté előlépni, mégis úgy gondoltam, hogy  vasárnaponként megosztom veletek azokat a dolgokat, amik a hét közben elgondolkodtattak, és szerintem, mert ez természetesen szubjektív, többet érnek egy gyors bejegyzésnél. Lehetne éppen vitázni róluk,  bár tartok tőle, nem lesz rá jelentkező, de én azért itt vagyok, vagyis most éppen nem, de este igen és szeretettel látok mindenkit.
Azt azért nem ingérem meg, hogy minden héten jön egy friss téma. Mondjuk inkább úgy: akkor írom, ha kedvem van Variálós vasárnap.

És akkor jöjjön az eheti eszmefuttatásom!

Egy nagyon érdekes videóba futottam bele a minap, ami mint katolikus vallásút eléggé felháborított. Nem kell megijedni, nem téríteni akarok, csupán elgondolkodtam rajta, hogy ha minden vallásos ember ennyire elvakult lenne, mennyivel rosszabb hely lenne ez a bolygó az életre, pedig már így sem könnyű, a világ meg messze nem tökéletes. És ez nem panasz, még csak nem is uszítás, egyszerűen szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy meg kell reformálnunk a hitünket, és azzal is, hogy a világ változik, és igenis szeretnünk kell felebarátainkat, függetlenül nemtől, felekezetektől, szexuális irányultságtól. A keresztes háborúk ideje régen lejárt, még akkor is, ha a történelem helyenként mindig nyögi az eredményeit. Ha valamiből, akkor ezekből illett volna tanulni, mert hiába nyitott utat keletre, elérte, hogy a nagy világvallások egymásnak forduljanak. Szóval talán nem kéne. Erre jön ez:



Nos, aki nem értené, tömören arról van szó, hogy néhány amerikai nyitott egy Evangélikus Keresztény iskolát a Dominikai Köztársaság területén, ami kvázi egy átnevelő tábor problémás és meleg fiatalok számára. A szülők - akik igazából segítséget keresnek, de annyira korlátoltak és ostobák, hogy nem ismerik fel a problémákat, nem fordulnak adott esetben szakorvoshoz, vagy egyéb szervezeteket, és azt hiszik, a pubertás, mentális betegségek, másság és a többi választható-, mivel nem képesek elfogadni, hogy a gyermekeik más utat választottak, egyszerűen odaadják őket ennek az iskolának, ahol gyakorlatilag a fogva tartott diákjaik fizikai és lelki erőszak áldozataivá válnak, és ahogy nézem, meglehetősen szigorú, már-már katonai kiképzésben részesülnek.
Az iskola neve Escuela Caribe és a célkitűzése, hogy ezekből az "eltévelyedett" tinikből "rendes" katolikus felnőtteket neveljenek.

Míg számosan magasztalják az iskolát, hogy mennyit segít a problémás tiniken, addig néhány volt tanulójuk előállt és épp az ellenkezőjéről számolt be. Azaz erőszakról. Kate Logan 2006 nyarán forgatott az iskolában, és ezzel kiderült, hogy mi is történik ott valójában.   
Ez a Kidnapped For Christ,  Elrabolva Krisztusnak avagy Krisztusért című film, aminek a befejezéséhez természetesen pénzt gyűjtenek, mert hát erre aztán nem ad hivatalosan senki. Ennek során követi figyelemmel többek között David életét is, akit számos diákkal egyetemben egy éjszaka vittek el otthonról, és szállították el ebbe a csoda iskolába. Erre azután került sor, hogy bevallotta a szüleinek, meleg. Saját akarata ellenére tartották ott, és nem engedték el akkor sem, mikor már nagykorúvá vált, ami akárhogyan is nézzük, illegális.
Valamint megszólaltatják Julia Scheerest is. Róla azt kell tudni, hogy a 2005-ben kiadott életrajza bestseller lett, Jesus Land címmel.  Vallásos családban nőtt fel, két színes bőrű, örökbefogadott testvérével, és a kis falusi iskola után bekerültek egy városiba, ahol csak a testvérei tartoztak a kisebbségekhez. Nos, innen már könnyen kitalálható a sztori. A végére Daviddel, a testvérével, aki húsz évesen halt meg, kilyukadtak Dominika tengerpartjain. Közben ugye ott voltak a nyolcvanas évek, amikor problémás tiként maga is tanulója lett ennek az iskolának, így az elsőkézből szerzett tapasztalatai természetesen bekerültek a könyvébe, amit fogadott testvére emlékének szentelt.

Nos, ennyi a projekt, de tudjátok, én ezt kikérem magamnak! Mitől lesz valaki rendes? Mert hogy nem ettől, az biztos. És most komolyan, nekem ugyan nincs gyerekem, de tényleg olyan szörnyű, hogy valaki meleg? Ha él és egészséges, nem áldás az Istentől? Nem elég, hogy bátor, önmagáért kiállni képes gyereket neveltek fel? Vagy adott esetben nem a Sátán maga, hanem valamilyen rendellenességek küzdő fiatal, akkor erőszakkal helyes irányba terelhető? Ugyan ki dönti el, mi a helyes? Miért olyan fontos a tökéletesség látszata, ami sem nem emberi, sem nem keresztényi?
Tudom, nem könnyű a gyerkőcökkel, néhány tini lázadása bárkinél kivinné a lécet, de az ilyen intézmények nyújtják a megoldás?

Tudom és hiszem, hogy vannak olyan szituációk, amit egy szülő sem képes megfelelően kezelni, de manapság, az internet korában szinte minden problémára kiad ezer találatot a google. Szülői csoportokat, segítő szerveket és egyéb közösségeket, ahol lehet értelmesen beszélgetni a problémákról, és ahol talán képeske segíteni is. Ha másban nem, hát a feldolgozásban, mert sok esetben erre a szülőnek van nagyobb szüksége.  Az erőszakkal bedobozolt gyerekek nem lesznek boldog és egészséges felnőttek, csak megtanulják, hogyan hazudjanak örömöt nevelőik arcára.
Nem hiszek az erőszakos vallásgyakorlásban. Gyerekként el lehet járni templomba a családdal, de amikor az ember felnőtt, magának kell eldönteni, mert a hit vagy van, vagy nincs. És szerintem az ilyen iskolák híre nem sokat segít a régóta napirenden lévő kérdések helyes megítélésében sem. 

Vannak ismerőseim, rokonaim, barátaim, akik egész tinikorukban kiszökdöstek otthonról, mert nem engedték őket el valahova, de mostanra nyugodt, kedves, többgyermekes családanyákká, apákká változtak, mert az élet rendje, hogy a lázadás is elmúlik.  Egy barátomban nagyon erős a hit, csak hivatalosan az egyház nem tart rá igényt, mert meleg. De kérdem én: És akkor mi van? Isten nem a megbocsájtás és a szeretet maga?
Szerintem a nevelés során szükség van szabályokra, és nincs abban semmi különös, ha a tinik időnként nekifeszülnek. Mondhatnánk normális. Nincs olyan ember, aki ne azt kívánná a gyerekének, hogy boldog legyen. Nos ettől, a gyerekek nem, csak a szülők lesznek azok, de ha mégsem jönne be, akkor szét lehet tárni a kezünket, hogy mi mindent megpróbáltunk?

Megint elragadtattam magam, de néha tényleg úgy érzem a középkor, és az újkor kezdeti borzalmai nem múltak el nyomtalanul, szellemük itt él bennünk, és próbára teszi az életünket mérhetetlen tudatlanságukkal.

u.i. : Kifelejtettem valamit, pedig az első változatban még benne volt. Hiába a reggeli rohanás!  Ezt az iskolát elvileg felszámolták a közfelháborodás miatt, azonban legalább tucatnyi működik még az USA területén, és kisebb, szabályozás szempontjából lazább felfogást képviselő országokban.

8 megjegyzés:

  1. nagyon érdekes bejegyzés. (jó ötlet ez a vasárnapi eszmefuttatás.)

    szerintem ott van a legnagyobb gond a világban, hogy az egyének a saját hitüket egy külső szervezethez kapcsolják, ami fennállása óta nem volt más, mint gazdasági csoportosulás. az egyházakra mindig is szükség volt, csak mindig más miatt, és mindig az anyagiak és a hatalom kapcsolódott hozzájuk. ezt sokan nem látják, és még mindig abban a tévhitben vannak, hogy a templomba járás és a gyónás bármit is jelent.
    akkor fog bármi is változni, amikor tömegesen fogják elutasítani a csoportos hitgyakorlást, a kvázi felügyelet alattit, és rájönnek, hogy a saját istenüknek marhára mindegy, voltak-e templomban, sokkal lényegesebb, mikor mit gondoltak és hogyan éreztek.
    az egyházakat nem csak az emberek pénztárcája bánja, hanem a morális hozzáállás is.

    viszont az meg a másik érdekesség, hogy mintha az emberek nem tudnának önállóan mit kezdeni a saját hitükkel. nekik mindenáron útmutatás kell, kell valaki, aki megmondja, hogyan helyes.
    és ha megnézed, az egyház élén mindig egy vénség áll. óvilágban nevelkedett, régi értékekkel, nem csoda, hogy az egyház nem képes felvenni a változás ritmusát, mindig rákényszerítenek valami idejétmúltat. és a hívők annyira elvakultak, hogy amikor arról van szó, hogy valaki más (most tökmindegy, hogy meleg vagy színes, vagy csak tikkel), nem képesek belátni az egész vallásuk alaptételét: mindenki isten teremtménye. ez a mindenki és minden - ez nem fér bele a világképükbe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :)
      Igen, hasonlóan hiszem magam is. Az még önmagában nem lenne baj, hogy szervezett rendben is imádkozunk, mert az ember zsigerileg szereti a rendet, az összetartozás érzetét adja, ami nekünk, mint társaslényeknek fontos. A baj akkor van, amikor ezek az emberek a saját igazságukat helyezik adott vallás Istene elé. Amikor a földi politika, ideológiák bekerülnek oda, ahol semmi keresnivalójuk. Ezek a "vénségek" azért bölcs emberek, csak mikor vezetővé válnak, az egyház érdekes sokszor mást követel, mint a saját meggyőződésük. Bennem kódolva van a tiszteletük, és valóban akad olyan vezető, akik érdemes volt követni, de ember vagyok, nem birka. Rendelkezem saját gondolatokkal is, és van amit el tudok dönteni egymagam is.

      Isten bárányai igénylik a jó pásztort, de én speciel csak addig a pontig, amíg nem akarja megmondani, mit gondoljak egyéb kérdésekben.

      Valóban maga az egyház, és a cölibátus is azt a célt szolgálta, hogy a vagyon egyben maradjon. Nem gyakran nyílt politikai csatározások színhelye volt, de a rendszer fölött már eljárt felettük az idő. Ha nem modernizálódnak, akkor törvényszerűen eltűnnek. Még egy darabig az ázsiai, afrikai országok fent tartják majd, de ez sem fogja megmenteni.
      Meredek téma ez, amiről mindenkinek van véleménye, mégsem jutunk vele semmire. :)

      Törlés
    2. "A baj akkor van, amikor ezek az emberek a saját igazságukat helyezik adott vallás Istene elé."
      és miközben erre gondolunk, ne feledkezzünk meg róla, hogy a vallások emberi kreálmányok.;)

      nyilván azért látjuk eltérően a hitéletet, és a szükségét, mert eltérő a hitünk. tény, hogy kell az összetartás érzete, de mint minden emberi közösségben, tök mindegy, min alapul a szerveződés, csakis akkor érezheted oda tartozónak magad, ha alkalmazkodsz a szabályokhoz. a szabályok pedig soha nem demokratikusan határozódnak meg, csakis egy bizonyos kör igényeit szolgálják.
      (egyébként olyan, hogy demokrácia, nincs, de ez most nem vallási téma.)
      nem hiszem, hogy jutnunk kell vele bármire is.:D
      az embereknek igényük van papokra, templomokra, bálványokra. amíg az igény létezik, ezek a szervezetek állni fognak. nem látom, hogy a megszűnés felé haladnának, ugyanis, ha az ember az igényétől vezérelve kapcsolatba kerül bármelyikkel, onnantól azokhoz a szabályokhoz fog alkalmazkodni, ami hozzájuk tartozik. egy kívülálló mondhatja, hogy elavult, és megszűnésre ítéltetett, de pont amiatt nem fog ez változni, mert a benne lévők nem így érzik.

      Törlés
    3. Megfeledkezünk vagy sem, nekem speciel ebben a kérdésben a józan eszem küzd a lelkemmel, mert bármennyire emberi kreálmány, én hiszek benne. És engem ez boldog, kiegyensúlyozott emberré tesz. :) A hit ugyanis mindenkiben ott van, de nem mindenkié formázza Isten arcát, van aki a pénznek, erőnek, tudománynak hívja, de mindenki hisz valamiben, ez tesz minket hasonlóvá.
      És amikor én ezt írtam, nem a kreálmányokra gondoltam, de ezt persze te is tudod. :)

      Igen, a szabályok határoznak meg egy adott csoportot, de a szabályok értelmezése rengeteg féle lehet. És ez a kiskapu ;)
      Állni fognak de nem mindegy milyen formában.Ez a fajta központilag intézményesített hit egy doboz, amibe a változó világ követelményei egyre kevésbé férnek bele. Törvényszerű a változás, ami persze egy igen lassú folyamat, és talán nem az én életemben, de ebben a formában meg kell hogy szűnjön. Akár úgy, hogy több oldalra szakad, akár úgy, hogy megreformálódik.
      Erre elég sok jel mutat, de azért az életem nem tenném rá. Csupán így gondolom. :)

      Törlés
  2. Teljesen egyetértek Nimával abban, hogy az emberek nem tudnak mit kezdeni a hitükkel. Én értem, hogy jó közösséghez tartozni, csak használni kéne az agyunkat és a jóérzésünket is és nem mindenáron csatlakozni valami szerveződéshez, csak azért mert valami ki van írva az ajtajára. Vagy ha fura dolgokat látunk ott (mert biztosan akadnak normális közösségek is), akkor azért nem kéne hagyni hülyére venni magunkat.

    Annyit fűznék még hozzá, hogy nekem pl. az Ember Tragédiája ugrott be. Miszerint a vallás (= hit, szeretet, elfogadás) zászlaja alatt ugyanúgy irtották az eretnekeket, mint azelőtt a keresztényeket....
    Úgyhogy semmiféle ilyen jellegű intézményesített szerveződéssel nem értek egyet én sem, légyen bármi is a zászlajára tűzve, mert vallás ide vagy oda, sajnos elég nagy valószínűséggel előbb-utóbb előjön a hatalom mámora és az agymosás, ami csoportosan húdenagyonis működik, ill. az emberből az állat. És nem számít, hogy középkor, vagy legújabb kor. Ez az ember egyik tragédiája...

    És modernizálódhat az egyház, én nem hiszek abban, hogy bármi különösen jobb sülne ki végül belőle, pontosan azért, mert csak egy hierarchiával rendelkező szervezet lenne az is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát épp ezt mondom én is. :)
      A történelem rengeteg példával szolgált arra, hogy a vallás fegyver is lehet. A keresztes háborúk, boszorkányüldözések, az élet tudd szörnyűbbet alkotni, mint az irodalom.
      És igen, a hatalom mindig is fontos tényező volt a pápaválasztáskor, a megtartása, növelése, stb., de nem így indult és hiszek abban, mert naiv, ostoba és hívő vagyok, hogy ebben a formában nem tartható fent a végtelenségig. Nem minden ember rossz, és nem mindenkit részegít meg a hatalom, de mindig többen lesznek azok, akiket csak ez érdekel.

      de önmagában a hierarchiával nincs baj, ha az nem azt a célt szolgálja, hogy önmagát igazolja. :) Még egy családon belül is van, miért ne létezhetne szervezetek esetében? :)

      Törlés
    2. igen, nem minden ember rossz és nem mindenkit részegít a hatalom, de az ilyen típusú emberek általában nem is kerülnek ilyen pozícióba. persze van kivétel is, de inkább az a jellemző, hogy az kerül oda, aki olyan típus is.
      nekem ez a bajom a hierarchiával. ugyanakkor az anarchiában sem hiszek, szóval mondom én, hogy tragédia ez...:D

      Törlés
    3. Hát, neked nehéz a kedvedre tenni. :D A középút lenne a te utad, csak ilyen témákban nehéz elképzelni, hogy létezik. :D Azért ne add fel! lesz még itt tejjel mézzel folyó Kánaán :D

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...