Két dolog határtalan (Variálós vasárnap #3)

Bizonyára sokan ismeritek Albert Einstein egyik elhíresült mondását: "Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos."
Nos, ezenkívül is rengeteg bölcsességet köszönhetünk neki, de ez speciel olyasmi, ami mostanában folyton eszembe jut. Az emberek el is követnek ennek érdekében mindent, úgyhogy bár nem szándékosan tettem, észrevettem hogy az elmúlt két vasárnapon kvázi provokáltam. Tehát arra gondoltam, miért ne legyen ebből egy új rovat? Vagyis ez már egy meglévő rovat, csak én kapcsoltam kicsit későn. Különben is rég szeretnék indítani a Teaser kedd után még egyet, és bár könyves vonalon gondolkodtam, miért is ne lehetne ez a téma teljesen más?! Elvégre nem vagyok könyves blogger!

Ugyan még mindig nem szándékozom egyetemes lelkiismeretté előlépni, mégis úgy gondoltam, hogy  vasárnaponként megosztom veletek azokat a dolgokat, amik a hét közben elgondolkodtattak, és szerintem, mert ez természetesen szubjektív, többet érnek egy gyors bejegyzésnél. Lehetne éppen vitázni róluk,  bár tartok tőle, nem lesz rá jelentkező, de én azért itt vagyok, vagyis most éppen nem, de este igen és szeretettel látok mindenkit.
Azt azért nem ingérem meg, hogy minden héten jön egy friss téma. Mondjuk inkább úgy: akkor írom, ha kedvem van Variálós vasárnap.

És akkor jöjjön az eheti eszmefuttatásom!

Egy nagyon érdekes videóba futottam bele a minap, ami mint katolikus vallásút eléggé felháborított. Nem kell megijedni, nem téríteni akarok, csupán elgondolkodtam rajta, hogy ha minden vallásos ember ennyire elvakult lenne, mennyivel rosszabb hely lenne ez a bolygó az életre, pedig már így sem könnyű, a világ meg messze nem tökéletes. És ez nem panasz, még csak nem is uszítás, egyszerűen szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy meg kell reformálnunk a hitünket, és azzal is, hogy a világ változik, és igenis szeretnünk kell felebarátainkat, függetlenül nemtől, felekezetektől, szexuális irányultságtól. A keresztes háborúk ideje régen lejárt, még akkor is, ha a történelem helyenként mindig nyögi az eredményeit. Ha valamiből, akkor ezekből illett volna tanulni, mert hiába nyitott utat keletre, elérte, hogy a nagy világvallások egymásnak forduljanak. Szóval talán nem kéne. Erre jön ez:



Nos, aki nem értené, tömören arról van szó, hogy néhány amerikai nyitott egy Evangélikus Keresztény iskolát a Dominikai Köztársaság területén, ami kvázi egy átnevelő tábor problémás és meleg fiatalok számára. A szülők - akik igazából segítséget keresnek, de annyira korlátoltak és ostobák, hogy nem ismerik fel a problémákat, nem fordulnak adott esetben szakorvoshoz, vagy egyéb szervezeteket, és azt hiszik, a pubertás, mentális betegségek, másság és a többi választható-, mivel nem képesek elfogadni, hogy a gyermekeik más utat választottak, egyszerűen odaadják őket ennek az iskolának, ahol gyakorlatilag a fogva tartott diákjaik fizikai és lelki erőszak áldozataivá válnak, és ahogy nézem, meglehetősen szigorú, már-már katonai kiképzésben részesülnek.
Az iskola neve Escuela Caribe és a célkitűzése, hogy ezekből az "eltévelyedett" tinikből "rendes" katolikus felnőtteket neveljenek.

Míg számosan magasztalják az iskolát, hogy mennyit segít a problémás tiniken, addig néhány volt tanulójuk előállt és épp az ellenkezőjéről számolt be. Azaz erőszakról. Kate Logan 2006 nyarán forgatott az iskolában, és ezzel kiderült, hogy mi is történik ott valójában.   
Ez a Kidnapped For Christ,  Elrabolva Krisztusnak avagy Krisztusért című film, aminek a befejezéséhez természetesen pénzt gyűjtenek, mert hát erre aztán nem ad hivatalosan senki. Ennek során követi figyelemmel többek között David életét is, akit számos diákkal egyetemben egy éjszaka vittek el otthonról, és szállították el ebbe a csoda iskolába. Erre azután került sor, hogy bevallotta a szüleinek, meleg. Saját akarata ellenére tartották ott, és nem engedték el akkor sem, mikor már nagykorúvá vált, ami akárhogyan is nézzük, illegális.
Valamint megszólaltatják Julia Scheerest is. Róla azt kell tudni, hogy a 2005-ben kiadott életrajza bestseller lett, Jesus Land címmel.  Vallásos családban nőtt fel, két színes bőrű, örökbefogadott testvérével, és a kis falusi iskola után bekerültek egy városiba, ahol csak a testvérei tartoztak a kisebbségekhez. Nos, innen már könnyen kitalálható a sztori. A végére Daviddel, a testvérével, aki húsz évesen halt meg, kilyukadtak Dominika tengerpartjain. Közben ugye ott voltak a nyolcvanas évek, amikor problémás tiként maga is tanulója lett ennek az iskolának, így az elsőkézből szerzett tapasztalatai természetesen bekerültek a könyvébe, amit fogadott testvére emlékének szentelt.

Nos, ennyi a projekt, de tudjátok, én ezt kikérem magamnak! Mitől lesz valaki rendes? Mert hogy nem ettől, az biztos. És most komolyan, nekem ugyan nincs gyerekem, de tényleg olyan szörnyű, hogy valaki meleg? Ha él és egészséges, nem áldás az Istentől? Nem elég, hogy bátor, önmagáért kiállni képes gyereket neveltek fel? Vagy adott esetben nem a Sátán maga, hanem valamilyen rendellenességek küzdő fiatal, akkor erőszakkal helyes irányba terelhető? Ugyan ki dönti el, mi a helyes? Miért olyan fontos a tökéletesség látszata, ami sem nem emberi, sem nem keresztényi?
Tudom, nem könnyű a gyerkőcökkel, néhány tini lázadása bárkinél kivinné a lécet, de az ilyen intézmények nyújtják a megoldás?

Tudom és hiszem, hogy vannak olyan szituációk, amit egy szülő sem képes megfelelően kezelni, de manapság, az internet korában szinte minden problémára kiad ezer találatot a google. Szülői csoportokat, segítő szerveket és egyéb közösségeket, ahol lehet értelmesen beszélgetni a problémákról, és ahol talán képeske segíteni is. Ha másban nem, hát a feldolgozásban, mert sok esetben erre a szülőnek van nagyobb szüksége.  Az erőszakkal bedobozolt gyerekek nem lesznek boldog és egészséges felnőttek, csak megtanulják, hogyan hazudjanak örömöt nevelőik arcára.
Nem hiszek az erőszakos vallásgyakorlásban. Gyerekként el lehet járni templomba a családdal, de amikor az ember felnőtt, magának kell eldönteni, mert a hit vagy van, vagy nincs. És szerintem az ilyen iskolák híre nem sokat segít a régóta napirenden lévő kérdések helyes megítélésében sem. 

Vannak ismerőseim, rokonaim, barátaim, akik egész tinikorukban kiszökdöstek otthonról, mert nem engedték őket el valahova, de mostanra nyugodt, kedves, többgyermekes családanyákká, apákká változtak, mert az élet rendje, hogy a lázadás is elmúlik.  Egy barátomban nagyon erős a hit, csak hivatalosan az egyház nem tart rá igényt, mert meleg. De kérdem én: És akkor mi van? Isten nem a megbocsájtás és a szeretet maga?
Szerintem a nevelés során szükség van szabályokra, és nincs abban semmi különös, ha a tinik időnként nekifeszülnek. Mondhatnánk normális. Nincs olyan ember, aki ne azt kívánná a gyerekének, hogy boldog legyen. Nos ettől, a gyerekek nem, csak a szülők lesznek azok, de ha mégsem jönne be, akkor szét lehet tárni a kezünket, hogy mi mindent megpróbáltunk?

Megint elragadtattam magam, de néha tényleg úgy érzem a középkor, és az újkor kezdeti borzalmai nem múltak el nyomtalanul, szellemük itt él bennünk, és próbára teszi az életünket mérhetetlen tudatlanságukkal.

u.i. : Kifelejtettem valamit, pedig az első változatban még benne volt. Hiába a reggeli rohanás!  Ezt az iskolát elvileg felszámolták a közfelháborodás miatt, azonban legalább tucatnyi működik még az USA területén, és kisebb, szabályozás szempontjából lazább felfogást képviselő országokban.