Napi uff

Gondolkodom róla már pár napja, de nem bírom megállni, hogy ne mondjak valamit. Persze valószínűleg senkit nem fog meghatni, és nyilvánvalóan nem közérdeklődésre számot tartó tény, de engem zavar, tehát megírom.
Második hete már, hogy változtattam kicsit az étrendemen, aminek hatását az elmúlt héten kezdtem érezni. Frissebb vagyok napközben, jobban és többet alszom, könnyebben ébredek. Sőt, sokszor az óra előtt felébredek egy-két perccel. Ilyen nem volt már... nos nagyjából nem történt még sohasem. És mivel időben indulok, ismét gyalog járok dolgozni. Mert csak, csak mert. Jól esik sétával kezdeni a napot, fél óra alatt bent vagyok és jobban érzem magam tőle.

Na, most jön az uff! Azt már megszoktam, hogy egy szakaszon kerülgetnem kell a biciklistákat, mert a keskeny járdán közlekednek, és többször majdnem kerék alá sétáltam, ugyanis én balgaságomnak hátul nincs szeme. Az sem gáz, hogy az aluljáróban döglesztő meleg van, és ahogy feljövők, az ottani húsbolt szellőzőjéből jövő szagtól majdnem minden esetben felfordul a gyomrom. Hozzá tartozik az élethez, ahogyan más élmények is, és különben is kárpótolt mindenért az a rövid szakasz, amikor is a járdát két oldalról gyönyörű dús bokrok veszik közre. Rendszerint alig érzékelek valamit a sövényen kívüli zajos autóforgalomból vagy  a lakótelep nyüzsgéséből. Szépnek és kellemesnek találtam. Tavasszal finom illata volt a virágzás miatt, de most is gyönyörű zölden omlott az útra. Biztosan ez volt a baj, mert az amúgy széles járda egyharmadát kivonta a forgalomból.

Engem ez sem zavart, ha jöttek szemből, hát félreálltam. Harsogó élet a város forgatagában. Lestem már ott gyíkocskákat, érdekes pókot, rovarokat. De jelenleg nem tehetem. Ocsmány, kopasz és...
Látom, hogy néhány vessző végén már sarjad az új zöld, de akkor majd megint levágják. Gondolom, mert túl nagy és bohókás. Minden reggel elszomorodom az új látványától. Eleve lehetett volna kicsit még beljebb ültetni a bokrokat, akkor nem lógott volna a járdára, de ez jelenleg ugye nem opció.Csak azt nem értem, amikor megtervezték az egészet, erre miért nem gondoltak?

A másik oldalon tegnap kaszálták le a térdig érő, felmagzott és megsárgult füvet. A toklászok lengtek mint egy mini búzatábla, és ezzel a kopaszsággal együtt rémesen lehangoló látványt nyújtottak. Most sem sokkal jobb, mert a fű színe továbbra is fonnyadt szalmára hasonlít.
Tudom, megint csak nekem probléma, és igen, azt is tudom, hogy vannak ennél fontosabb problémák is az életben, csakhogy engem ez minden áldott nap boldoggá tett, és aki nem tud ilyen apróságoknak örülni, az idővel képtelené válik másra is. Szóval uff!
Kérem vissza a zöldet!