Az emberiség meghódította a környező univerzumot, a Földön kívül benépesült több bolygó is, például a Mars és a Kisbolygóöv is. Több sziklára építettek komplett városokat, hogy elférjen a több milliárdnyi lakosság. A népességet immár nem osztja meg a vallás, vagy a bőrszín, elemben a származás új kasztokat teremtett. A gravitációs kutakban születettek élesen eltérnek az övbéliektől. Az első csoportban alapvetően megmaradtak normális kinézető emberek, míg az övbéliek magasabbak, nagyobb a fejük, és más gravitáció alatt érzik jól magukat.
A függetlenségre való törekvés szinte törvényszerű, bár rengeteg termék csak és kizárólag a Földről szerezhető be. Ebben a forrongó hangulatban tűnik el a Scopuli nevű hajó, amire Jim Holden talál rá az embereivel, akikkel közösen szolgálnak egy jégszállítón. Az események itt kezdenek felgyorsulni, a Scopuli minden jel szerint csak csalétek volt, és a háború immár elkerülhetetlennek látszik.
Ezalatt Miller nyomozó a Ceresen él és dolgozik, egy földi társsal, aki a helyi nyelvet sem igazán érti, a főnöke pedig megbízza egy kis különmunkával. Egy gazdag család lánykáját kéne felkutatnia, majd hazaszállítania, ami ellen a lánynak nyilván lenének kifogásai, de ilyen az élet és a munka. A célpont azonban eltűnt, és a jó nyomozónak egyéb dolga is akad, ezért jegelnie kéne az ügyed, de képtelen rám, mert a nyomok egyre érdekesebb irányt vesznek.
Oké, nem is tudom, hol kezdjem. Már két hete, hogy befejeztem a könyvet, de nem írtam eddig róla semmit, és nem azért mert nem volt jó. Sőt! Nehéz megfogni a lényegét mert rengeteg dolog történik miközben néha nem történik semmit. Tudom, hogy ez így kissé zavaros, de a karaktereink fejlődnek, a gondolataik haladnak. Eleve felváltva ugrálunk a két főhős fejébe, így mindig tudjuk ki és merre jár, mit gondol, érez éppen.Tisztában vagyunk az indokokkal is, és végig kísérjük őket azon az úton, amire észrevétlen lépnek rá.
Számomra rendkívül érdekes volt a pszichológiai háttér, az ok és okozat halmazok, amik elvezetnek egy adott döntésig. Tudtam azonosulni mindkét férfival, pedig igen különböző személyiségek, amiket alaposan kibontottak az írók, mégis értettem őket, és ez meglepő volt.
A sci-fi szál az elején kicsit zavarosnak tűnt, megfordult a fejemben, hogy vagy az ajtók vannak papírból, vagy én nem értem jól, és aztán ez utolsóban maradtam, mert nem állt össze az első fejezet. Értettem minden egyes szót, csak éppen nem vezettek sehová. Megmondom őszintén, itt egy kicsit aggódi kezdtem, de a következő fejezet után minden félelmem alaptalannak bizonyult. Szóval hálát adok az égnek, hogy ugyan megnyitottam a kiadó oldalát, mégsem volt alkalmam beleolvasni a könyvbe.
A világ ábrázolása tökéletes, a háttérben húzódó politikai és pénzérdekek, az emberi természet sajátosságai aprólékosan felépítettek, és az eszközök, az ételek, az újrahasznosítás és minden más ötlet logikus és hihető. A legkülönösebb, hogy még életszerű is. Zseniálisok a hajókon és a bázisokon zajló jelenetetek, és mivel a könyv cselekménye gyakorlatilag ott játszódtak végig, így persze az egészet imádtam.
Az övben lakók saját nyelve valójában több nyelv totális katyvasza, némi gettós szlenggel keverve, ami igencsak valósághűen ábrázolja a a jelenleg is fent álló rétegkülönbségeket, ahogyan a faji előítéleteket is. Daniel Abraham és Ty Franck úgy beszél komoly problémákról, hogy tisztes távolságba, a jövőbe helyezi azokat.
A fordítás könnyen olvasható, gyorsan haladtam vele és élveztem a fanyar, szarkasztikus humorát is. Remélem nem szükséges sokat várni a trilógia második kötetére, mert szerintem űroperához méltóan igen kellemes, bár számomra sok elem ebből még hiányzik. De legalább kaptam helyettük másokat. Több stílus érdekes egyvelege, így együtt pedig képes megújítani a történetet és elgondolkodtatni egyszerre. Márpedig ez izgalmas. A vége nincs precízen eldolgozva, ahogyan egy pár kisebb szálat is nagyvonalúan kezelnek. Talán zavarna, ha nem egy bevezető kötet lenne, mivel azonban az, csak nyugodtan várom a következő részt.
9/10
Magyar kiadó: Fumax Kft., és természetesen köszönöm a könyvet. Még ilyeneket hozzatok nekünk. Sokat!
Fordította: Galamb Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése