A tegnapi nap meglehetősen fárasztó volt. Akad valaki, bárki, akit ez sokkol? Rég voltam huszonéves, amikor az egész hetet vígan átevickéltem két-háromórányi alvással. Eltelt az idő és valahogy nem is igen kapálózom ellene.Anno bementem fél nyolcra dolgozni. Lefőztem a teát, kávét, feltettem egy napszemüveget, becsöveztem a sarkomban és ott szuszókáltam kicsit. Ildi kolleginám odajött, felemelte a sötétítőmet, belenézet a véreres szemembe, és közölte:
- Jól van, reeus! Aludj még egy kicsit.
Néha a vállamat is megpaskolta, afféle anya a hülye gyerekének címzett fajtával. Negyed kilencre beindultam, mentem két kört és zúgott a meló.
Egy másik melóhelyemen összecipzározható macialakú kispárnát kaptam. Amikor nyitott állapotban van, egy kis pléd. A térdemet pont be tudom takargatni vele, de a szándék a lényeg. Sokáig hordtam magammal, ha előre tudtam, máshol alszom.
Elnéztek nekem sok mindent, mert a munkámmal soha sem volt baj, bent maradtam, ha kellett, mert fiatal voltam és mert, esetleg, szerettek.
Mostanra talán beszürkültem vagy csak szimplán hétköznapivá váltam. Néha nem tudom eldönteni, én irtózom az emberiségtől, vagy az irtózik tőlem.
A jelenlegi főnököm viszont megint bebizonyította, hogy méltó a rajongásomra. Tegnap hulla fáradtan üldögéltem az asztalomnál, aztán hirtelen, minden átmenet nélkül, megszűnt a földel a kapcsolatom.
Ájulásszerűen bealudtam. Felnézve konstatáltam, hogy főnököm telefonban, körülötte két kollega, és egy ügyet tárgyalnak éppen.
Őőőő… Nem hallottam a csörgést, azt sem, hogy beszélgetnek mellettem. Azt hittem legalább húsz percet aludtam, de mint kiderült, csak ötöt vagy hatot.Itt hortyogtam az asztalon és hagyták. Jól megmosolyogtak. Oké, ne szépítsük! Kinevettek, de akkor sem zaklattak.
A főnököm (@zotyov) azt mondta:
- Semmi baj! Aludj nyugodtan, engem nem zavar, de tudod, hogy egyedül vagy. Ha hívásod van…
- Igen, és pont ezért nem szeretnék elaludni.
A nap hátralévő részében, ha nem is pörögtem, de legalább ébren voltam. A hívások között hol a dobhártyámat gyilkoltam, hol egy horror filmből szemezgettem. Gondoltam így ébren maradok.
A nap fénypontja az a tudat volt, hogy egy kolleginám szabin van, és épp somlóit készít nekünk. Háromféle piskótából, ahogyan azt kell. Rendben, hogy csak másnap ehetjük meg, de emberek, az a másnap ma van!
Szilvia én téged nagyon és igazán…
Ó, egy másik kolleganőm délután azért aggódott, nehogy elaludjak a villamoson.
Nem tettem. Hazamásztam, és ott szunnyadtam mély delíriumba. Csak nem a piát, hanem a kispárnámat voltam kénytelen hiányolni.
Ezek után bárki csodálkozik, ha jól érzem itt magamat? Ha nem és nem akarok más helyen, más emberekkel dolgozni?
:$ (pirulás)
VálaszTörlésAmi tény, az tény! ;)
VálaszTörlés