Ráadásul nem segített az sem, hogy @pongrackiado szerint:" Hááá, azt imádni fogod! Na, arra a könyvre tényleg ráillik a 10/10!"
Na, most hogy legyek pártatlan? Meg különben is, előre nem iszunk a medve bőrére! Azért csak elérkezett a pillanat. Az első ugye a vizuális észlelés. Kézbe vettem, nézegettem, forgattam.
A keménytáblás kötés nálam már jó jel. A borító grafikája tündéri. Nem az animéból vették át őket, európaibb lett a stílusa, bár azért némi behatást mutat.
Nekiültem tehát, zenét hallgattam és olvasni kezdetem.
Sophie Hatter, mint a mesebeli legidősebb lány, mindenben az utolsó. Szerencsében és tehetségben is. Legalábbis így gondolja magáról. Édesapja halála után mostohaanyja kalapboltjában készíti a szebbnél szebb fejfedőket. Munka közben beszél hozzájuk, ellátja őket egyféle áldással. Nem jut eszébe, hogy lehetne ez másként is, ha mégis, hát elhessegeti. Húgai élete, édes és mostoha egyaránt, látszólag jó mederbe folyik, elfogadja ő is a sorsát.
A boltocska forgalma megnő, kelendő portékáikat úgy kapkodják, mint a cukrot, aminek oka egyértelműen Sophie, aki nem is sejti, hogy felhívta magára minden idők leggonoszabbjának figyelmét. Puszták Boszorkánya személyesen látogatja meg a gyanútlan lányt, és hogy ne érkezzen üres kézzel, egy finom kis átokkal lep meg. Öreggé változtatja. Sophie, aki úgy gondolja, így már nem maradhat, saját balsorsába belenyugodva vág neki a világnak.
A véletlen útjába sodorja a vándorló palotát, ahova rövid úton felstoppolja magát, hiszen a legendás szíveket evő Howllal már nem veszíthet semmit sem. Ha valaki, akkor ő segíthet rajta, mivel pedig sem nem fiatal, sem nem szép, a szíve is biztonságban van. Ekként történik, hogy Sophie alkut köt egy tűzdémonnal, valamint takarítónője lesz a félelmetes hírű varázslónak.
Az anime a szereplőkön és alap ötleten kívül semmit sem tartott meg az eredeti regényből. Gyakorlatilag újraírták az egészet, ezért sok dolog teljesen új volt. A világ sokkal színesebb, mesebelibb. A karakterek aprólékosabbak.
Sophie kedves, naiv lány, aki nem érti mi történik, hogy miért átkozták meg, hogy miért történnek furcsa dolgok vele és körülötte. Ugyanakkor amiért az élete fenekestül felfordul, sok gátlás alól felszabadul. Kitartóbb, céltudatosabb lesz.
Howl igazi rosszfiús bájjal rendelkezik, de rendkívül furcsa jelenség. Egyfelől önző, önimádó, hiú a végtelenségig, másfelől varázslatait, bájitalait nagyon olcsón árulja az embereknek. Nem akar nyerészkedni, rajtuk meggazdagodni. Kihúzza magát a felelősség alól, meghátrál a neki nem tetsző feladatok elől, azonban nem hagyják nyugodni a furcsaságok.
Bár az első oldalaknál még voltak problémáim, a több városra nyíló ajtó, a tűzdémon, az inas és a mágus, a fel-felbukkanó madárijesztő, Sophie morgásai, Howl hisztijei, a csodálatosan, aprólékosan megteremtett mesebeli világ, egyként elbűvöltek.
Csúnya dolog lenne, ha a könyv pontszámaiból levonnék a szerkesztés miatt, de rezeg a léc. A szóismétlések nem is igen zavarnának, hozzá tartozik a műfajhoz, az író, fordító stílusához. Ezenkívül jó munkának tűnik, igaz nem olvastam angolul, de magyarul egyértelműen meseként kezelték. Mégis tizenkettes karikát kapott. Nem értek a besorolásokhoz, de mint esti álomba ringatót, én minden probléma nélkül felolvasnám az öt-hat éves gyermekemnek is. Ami azonban tényleg zavart, azok a megjegyzések.
Csillaggal jelöltek meg részeket, ahogy más könyvben is. Vers idézeteket például, de a magyarázatra várni kellett. Az összes csillagos rész több oldalas csúszással jelenik meg. Először ezen nagyon meglepődtem, aztán rutinosan lapoztam tovább. Mondhatnánk, hogy ez apróság. Az is, de kizökkentett az olvasásból, amit viszont zokon veszek.
Ez egy tipikusan olyan könyv lett a számomra, mint a Micimackó, vagy a Kis herceg. Sajnálom, hogy nem olvastam gyerekkoromban, hogy nem ismertem meg ártatlan szemmel. Most is nagyon élveztem. Kicsit olyan volt, akár a Harry Potter első része. Még inkább mese, mint fantasy, de ahogy azt is, nyilvánvalóan ezt is többször fogom olvasni.
Teljesen más, mint az anime. Sokkal jobb, izgalmasabb, elbűvölőbb. Finom humora a vége felé jellemzőbbé válik. Egyes részeken hangosan nevettem. Elgondolkodtatott, szórakoztatott és teljesen magával ragadott. Varázslatos!
Most mondjam ki? Pongrác Kiadó, igazad volt. Imádtam!
9,5/10
Magyar kiadó: Pongrác Kiadó
Fordította: Laukó Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése