Egy igazán jó napot kívánok!

Nagyon jól indult a napom. Eleve kiváló hangulatban ébredtem, ahogy mostanában majdnem mindig,  és nem aludtam vissza a kádban sem. Igaz, pár perces késében voltam már, de ez nem zavart különösebben. Mert hogy jól éreztem magam. Kicsiségekre nem igen adok ilyenkor, csak mosolyogtam bele a vakvilágban.Az sem zavart, hogy egy hete zene nélkül bandukolok, mert tönkrement a fülhallgatóm. Pedig mások ez nagyon feszélyez, hiszen akkor hallom a koránt sem csendes környezetemet, de újabban, mintha nyugi bogyót szednék.
Tehát gyalog indultam a munkahelyemre, ahogyan mostanában mindig, de félúton megálltam pár zöldséget venni az ebédemhez. A közértben nagyon sokan voltak, csak egyetlen pénztár működött, és teljesen reménytelen volt, hogy az előre ütemezett 5 perces késéssel megúszom. Magamban már el is engedtem ezt a ma "időben" beérek dolgot, amikor a néni, aki előttem állt megkérdezte:
- Munkába megy?
- Igen - feleltem.
- Akkor tessék előre állni!
Nem igazán értettem, de udvariasan megköszöntem és hát egy hellyel előrébb jutottam. Van remény! Az előttem álló ötvenes férfi, aki addig reménytelen arccal kapaszkodott a kocsijába, most hátrafordult és azt mondta:
- Ha munkába megy, akkor cseréljünk helyet!
Ezt már tényleg nem tudtam feldolgozni és udvariasan tiltakoztam, mondván, nem is sietek annyira, de aztán csak előre álltam. Rajtam kívül a többi sorban álló is értetlenkedett. Gondolom nem látták a logikát abban, hogy engem előreengedtek, őket meg nem, a korosztályt elnézve ugyanis a legtöbben munkába vagy iskolába tartottak éppen.
Mivel velem azért gyakran, legalábbis gyakrabban történnek pozitív dolgok, magán a jelenségen nem csodálkozom, hiszek abban, amit adsz, azt kapod vissza, de azért mégsem mindennapos jelenég, hogy a hosszú sorban ketten is maguk elé tessékelnek.
Fizetés után újra megköszöntem két előzékeny embertársamnak - mert legalább annyira hálás voltam nekik, mint az ismeretlen nőnek, aki szakadó esőben felém tartotta az ernyőjét-, aztán ismét útra keltem. 
Megálltam újra, egy narancsot vettem salátaöntetnek,  és az újabb üzletben nagyon kedves volt az eladó. Mondhatnátok: ez nem valami rendkívüli, de nem nézett ki az egy narancsommal, nem nézett sandán sem, ami azt illeti, mert én ahhoz szoktam, hogy egy kis gyümölccsel kinéznek az üzletekből.
Így aztán nagyon kellemesen kezdődött a napom, teli energiával érkeztem meg, csak tízpercet késtem, és mivel este bébicsőszködöm, erre az energiára szükségem is lesz.
És most szeretném megosztani az örömömet veletek, ezért kívánok mindenkinek nagyon szép, kellemes és boldog napot!
Élvezzétek az életet, örüljetek az apró csodáknak. Egy mosoly nem kerül semmibe, az előzékenység is ingyen van, és mégis szebbé lehet vele tenni valaki napját. Éljetek vele!
Hátha én állok mögöttetek...